„Levitézlett pártpolitikusok túlélését nem kívánjuk szolgálni”

HVG: Elitcserét szorgalmaznak, nyilván kapóra jön maguknak Gyurcsány Ferenc múlt hétvégi bejelentése saját beígért lemondásáról. Kit látnának szívesen a kormányfői székben?

Sch. A.: Az eddig felmerült személyek egyikét sem: a Reformszövetség-közelieket azért, mert a társadalmi szolidaritás szempontjából elfogadhatatlannak tartjuk a javaslataikat, a pártpolitikusok pedig felelősek a jelenlegi káoszért. Az LMP parlamenten kívüli erőként egyelőre nincs döntési helyzetben, de azt azért megjegyezném, hogy parlamentáris demokráciában értelmezhetetlen a szakértői kormány fogalma.

HVG: Prominenseik közül sokan érkeztek pártközelből. Ön például, aki az Ifjú Szocialisták Mozgalom ügyvivője volt a rendszerváltozáskor, utóbb pedig az exfideszes, most szintén LMP-s Rauschenberger Péterrel karöltve az SZDSZ-elnökségről akkor lecsúszott Fodor Gábort győzködte ökopárt alakításáról. Hiteles ezzel a háttérrel a többi párt elutasítása?

Schiffer András

Képviselte Orbán Viktort, György Pétert és Bácsfi Diánát – akikről úgy érezte, sérültek a szabadságjogaik. A rendszerváltáskor még az Ifjú Szocialisták Mozgalmat szervezte, baloldali kalandjára ma már csak szenvedélyes Vasas-drukkersége emlékeztet. Jogi diplomát szerzett, 1996 óta a Társaság a Szabadságjogokért szervezet munkatársa, 2004–2008-ban ügyvivője. Két sikeres alkotmánybírósági beadvánnyal is gyengítette a politikai elitet: a TASZ képviseletében a fővárosi gyülekezési törvényt, a Védegyletében a pártalapítványokat kedvezményező passzusokat hatástalaníttatta. Védegyletesként ő vezette 2005-ben a máig legsikeresebb civil politikai akció, Sólyom László alkotmányjogász köztársasági elnökké menedzselésének kampányát. Ez alighanem jó alapozás volt a pártszervezéshez: a tavaly ősszel párttá alakult Lehet Más a Politika csoport több ezer internetes szimpatizánst és lapzártánkig 2,8 millió forint online felajánlást szerzett.

Sch. A.: 1990-ben valóban részt vettem az Ifjú Szocialisták munkájában, nem csináltam titkot a dologból, jóllehet pártba eddig soha nem léptem be. 1992-re azonban, jórészt a KISZ-vagyon elszámolása körüli botrányok miatt, világossá vált számomra, szó sincs arról, hogy új, demokratikus baloldal születne az állampárt romjain. Ellenkezőleg, ahogy az MSZP jött kifelé a karanténból, úgy tolt le bennünket a pályáról, vettem is a kalapomat.

A másik eseményben sincs semmi rendkívüli: öt évvel ezelőtt volt egy találkozó, amin részt vett például Illés Zoltán fideszes szakpolitikus és Lányi András is. Teljesen természetes, hogy felmerült, létrejöhet-e az ökopolitikát zászlajára tűző politikai erő, ismert, tapasztalt, de még meg nem kopott politikusokkal. Ám világossá vált, hogy a pártpolitika élvonalában hiteles és az ökopolitikával azonosulni tudó személyt ma Magyarországon aligha találunk. Ezért inkább vállaltuk annak a kockázatát, hogy importfigurák nélkül vágunk neki a megméretéseknek.

Az LMP vezetőinek, munkatársainak túlnyomó többsége, csak most és éppen azért, hogy a politika hitelét visszaállítsa, döntött úgy, hogy pártszínekben tevékenykedik.

HVG: Emlékezetes a Védegylet szakadása: a jobboldali zöld Lányi az Élőláncban folytatta, maguk pártot gründoltak. Lányi írásai szerint önben a kezdetektől több volt a közéleti ambíció, mint a környezetvédelem iránti elkötelezettség. Indokolt az egykori mester keserűsége?

Sch. A.: A Védegylet nem szakadt, Lányi távozott 2005 tavaszán, majd őt követték még néhányan. A megmaradt többségről Lányi előszeretettel megfeledkezik a teóriáiban, és egy-két ember politikai konfliktusára próbál leegyszerűsíteni mindent. Méltatlannak és fájónak érzem a hangnemet, ahová a vita fajult, nem is szívesen reagálok.

HVG: Márpedig ha az LMP 2010-ben eléri az állami párttámogatásra jogosító egy százalékot, magának nem kell többé ügyvédkednie. Megengedem, sarkos leegyszerűsítése ez a Lányi-féle elméletnek, de százmilliós nagyságrendről van szó.

Sch. A.: Értelmetlen a felvetés. Ha csak egy százalékot érnénk el, azt a saját kudarcomnak is tekinteném, így nemhogy pénzre, de vezető pozícióra sem tartanék igényt a pártpolitikában. Szerintem egyébként 2010-ben az lesz a kérdés, mekkora frakciót alakít az LMP. Ráadásul eszem ágában sincs feladni a hivatásomat. Ha valami értelme van a kezdeményezésünknek, az egyebek között az, hogy legyen vége a megélhetési politikának. Akik belevágtunk, nagy morális kockázatot vállaltunk, de nem kenyérkérdés számunkra a politika.

HVG: Azt tudjuk, hogy mit nem akarnak: a jelenlegi politikai elitet hatalomban látni. Nem olcsó populizmus vadászgatni a csalódottak piacán?

Sch. A.: A csalódottak nem voltak mindig azok, őket azzá tették, ráadásul éppen az üres, populista maszlagokkal. Fő üzenetünk, az elnevezésünk, egyértelműen pozitív, a nemzetközi globalizációkritikus jelszó, a Lehet más a világ! parafrázisa. A közvélemény-kutatók amúgy egységesen 40 százalék fölé lövik be a biztos szavazók közül azoknak az arányát, akik vevők lennének egy szeplőtelen társulatra. Márpedig ez nagy kísértés, belátom, miközben tudom azt is, hogy mások is utaznak ezekre a voksokra.

A tervezés első napjaitól világosan láttuk, hogy nem fölösleges luxus a szakmaiság. Ez a bizonyos 40+ százalék nem elégszik meg bármivel, sőt azt tapasztalom, a kiábrándultsággal párhuzamosan emelkednek az elvárások. Rajtunk olyasmit is számon kérnek, amit a jelenlegiektől már régen nem.

© Dudás Szabolcs

HVG: A honlapjukon föllelhető programvázlat mégsem kápráztat el újszerű gondolataival. Kérem, segítsen a részletekben! Az LMP megsegítené például a válság miatt szorult helyzetű devizahiteleseket?

Sch. A.: A devizahitelesek megsegítését a bankrendszer stabilitása és a szolidaritás is indokolhatja, de ha rangsorolni kell a forrásokat, akkor nem annak kell juttatni, aki – és itt magamat is említhetem – annak idején megengedhette magának az árfolyamkockázatot. Ez ügyben a kormány jelenlegi tervei, legalábbis fő irányaiban, vállalhatónak tűnnek.

HVG: LMP-kormányzás esetén mikor lenne az euró a nemzeti valutánk?

Sch. A.: Nyilvánvaló persze, hogy a gazdaság stabilitását a minél korábbi bevezetés szolgálná, de nem mindegy, milyen feltételekkel és főleg milyen árfolyamon. Ennyire képlékeny helyzetben felelőtlenség lenne céldátumokat meghatározni.

HVG: A budapesti utcai zavargások ügyében ön még TASZ-osként többször rendőrterrort kiáltott. Mit gondol erről az LMP?

Kormányváltás - Olvassa el a legfrissebb híreket a hvg.hu-n!

© Stiller Ákos

Sch. A.: Elfogadhatatlan, hogy számos durva jogsértés és az irányítói felelősség következmények nélkül maradt. Önmagában szakmai hiba, hogy a kormányellenes demonstrációk rendszeresen zavargásokká eszkalálódtak 2006 őszén, és még a későbbiekben is. A harci helyzeten kívüli rendőri atrocitásokra pedig egyszerűen nincsen magyarázat. Ráadásul, ha egyáltalán van értelme nemzetbiztonságot fenntartani, hát éppen az, hogy az ilyesmit megelőzzék. Ha Debil és Gyík beszélgetését rögzítették annak idején, nyilván másokét is. Akik törvényt szegnek, barikádokat emelnek, azok ellen a rendőrségnek kötelessége fellépni. De ez nem menlevél az aránytalanságra, az ártatlanok és az ártalmatlanná tett személyek elleni brutalitásra, a nyilvánvalóan nem rendzavarók elleni erőszakra. Ez a rendőrállam. A következő kormánynak feladata ezen esetek politikai hátterét föltárni, mert egészen biztosan nem csak arról van szó, hogy néhány rendőrnek eljárt a keze.

HVG: Az első igazán sarkos válasz, ezt köszönöm. De vajon az LMP belügyminisztere hogyan garantálná a budapestiek nyugalmát a nemzeti ünnepeken?

Sch. A.: Amikor a legálisan gyülekező tömeg törvényellenesen kezd viselkedni, a rendőrség feloszlatja a rendezvényt. A jelenlegi, pontosan a közrendvédelmi törvénycsomag előtt hatályos jogi infrastruktúra alkalmas arra, hogy a város nyugalmát szavatolja. Feltéve, hogy következetesen alkalmazzák ezeket a jogszabályokat.

HVG: Az LMP gerillamarketingje nyilván hasznos, a fogyasztónak nem lehet túlságosan sokat sulykolni a terméket. De nem tartanak attól, hogy a leigazolt celebekkel meggyűlik majd a bajuk? A művészek nem a legfegyelmezettebb nyilatkozók.

Sch. A.: Nem úgy találtuk Cserhalmi Györgyöt, Lovasi Andrást vagy Kardos Horváth Jánost, hogy felütöttük a celebszaknévsort és ismert művészeket kerestünk. Semmi kockázatot nem érzek velük kapcsolatban, sőt megtisztelő, hogy elfogadták a felkérésünket.

HVG: Most pontosan úgy beszél, mint egy politikus.

Sch. A.: A jelenlegi politikai elit tette a politikus szót szitokszóvá. Ha elfogadjuk a hipotézist, hogy ők megbuktak, és hogy levitézlett pártpolitikusok túlélését nem kívánjuk szolgálni, miközben bennünket alig ismernek, tagadhatatlanul kezelnünk kellett ezt a deficitet. A listán szereplő művészeknek olyan komoly közéleti múltjuk van, ami közel áll ahhoz, amit a párt képvisel. Lovasi a Zengőnél, Sólyom László államfőjelölési kampányában együttműködött a Védegylettel, Cserhalmi pedig mindkét szekértáborban évtizedek óta tiszteletnek örvend, talán nincs is sok más ilyen személy.

RÁDI ANTÓNIA