„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
A legtöbb vélemény szerint ettől még kevesebb gyerek fog születni, míg mások azt nehezményezik, hogy akik nem kapják tovább a gyedet, illetve a gyest, úgysem tudnak visszamenni dolgozni, hiszen a krízis miatt csökkennek az esélyeik. Ismét mások szerint éppenséggel növelni kellene a pénzbeli ellátást, eltörölni a gyed mai maximált összegét, hogy férfiak is nagy számban vegyék igénybe ezt a lehetőséget, növelve az apák aktivitását a gyereknevelésben.
Az utóbbi negyven év nem volt elég nálunk arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk, pontosan mire és hogyan hatott a fizetett gyermekgondozás lehetősége. Főképpen azt volna izgalmas tudni, jobb, kiegyensúlyozottabb szülő, munkaerő vált-e abból a gyerekből, akivel otthon voltak, mint abból, aki már korai éveiben gyermekintézményben töltötte a napjait. A mostani vita eldöntését is sokban segítené ez. Mindenesetre nemzetközi kutatások egyértelműen igazolják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknél a jó minőségű napközbeni ellátás szorosan összefügg a későbbi iskolai teljesítménnyel, beilleszkedéssel. Persze nem mindegy, ki, miért, meddig marad otthon a gyerekkel, és az sem, milyen gyerekintézménybe kerülnek azok, akiknek a szülei erről döntenek, vagy kényszerülnek dönteni.
Minden eddiginél jobban befolyásolja a gazdaság és a családok esélyeit a munkaerő-piaci részvétel, mert egyértelmű az összefüggés a jólét és a munkavégzés között, és az biztosan nem várható, hogy nő az ellátások támogatottsága. Ahogy nő az életszínvonal, úgy csökken a gyerekszám az országok többségében. De ahol magas a nők munkaerő-piaci aktivitása, magasabb az anyák iskolai végzettsége, ott több gyerek születik, és azok sikeresebbek az iskolában. Ehhez jó minőségű, rugalmas, sokszínű napközbeni ellátásra van szükség. Ez drágább ugyan a gyesnél, de ha a szülők sokéves kihagyás után nem tudnak visszatérni a munkába, illetve a gyerekek nem iskolaéretten kerülnek be a közösségbe, az még sokkal többe kerül.
Másrészt a gyerek fejlődése igényli a szoros fizikai, lelki kapcsolatot a szülővel, de ennek vitatott az életkori határa, és elsősorban attól függ, milyen a szülői kapcsolat minősége. Optimálisan a gyerekeknek mindkét szülőjükre szükségük van ahhoz, hogy egészséges személyiséggé fejlődjenek. A vágyott cél, hogy az apák az eddiginél jóval nagyobb arányban vegyék ki részüket a gyereknevelésből, egyre több országban látszik megvalósulni. A skandinávok ebben is élen járnak, akárcsak a napközbeni ellátás igénybevételében.
Egy több tucat fejlett országban végzett összehasonlító vizsgálat eredményei szerint Magyarországon töltenek a férfiak a legkevesebb időt házimunkával, gyerekneveléssel. Ráadásul nálunk nagy többségben a nők is elfogadják a hagyományos munkamegosztást, sőt ragaszkodnak is hozzá. Ha komoly fenntartásokkal kell is kezelnünk az ilyen kérdőíves felméréseket – mert a kérdezettnek nincs esélye árnyalt válaszadásra –, az említett konzervativizmust sok tapasztalat támasztja alá.
De reális-e, hogy az eddiginél több apa maradjon otthon gyermekgondozási támogatással? Nem, mert azokban az országokban, ahol ezt bevezették – például Izlandon és Svédországban –, a jogi szabályozást sok évtizedes változások előzték meg a családstruktúrában, a nevelési kultúrában, a kommunikációban. A „vedd igénybe, vagy elveszted” típusú szabadság ott azt jelenti, hogy ha az apa nem él vele, más nem veheti igénybe. Kérdés, időszerű-e ezt bevezetni nálunk, ahol a szülőséggel, neveléssel kapcsolatban inkább tévhitek, sztereotípiák dominálnak, mint az ismereteken alapuló gyakorlat, ahol még a gyerekbarát környezet kialakítása is esélytelen, ahol a társadalom nem tolerálja a gyerekek jogainak, szempontjainak érvényesítését (a felnőttekéit sem). A munkahelyek megszűnése sok kényszert okozhat, de ez aligha jó motiváció.
Mielőbb jó színvonalú, sokoldalú vitákra, ismeretekre volna szükség annak elfogadásához, hogy a jól felkészült, tudatosan nevelő szülők megosztják a feladataikat egymás között. Ehhez sokszínű szolgáltatási háttér, támogató közösségi, társadalmi környezet is szükséges, hogy a szülők ne maradjanak magukra a gyereknevelés nagyszerű, de rengeteg idővel, feladattal, lemondással járó éveiben. Ettől biztosan több gyerek fog születni, akik maguk is remek mintákat tanulhatnak arról, mitől válik egészséges lelkűvé valaki. Ettől lesz sikeresebb a gazdaság is, magasabb a jövedelem és szabadon választható az életforma a különféle életciklusokban.
HERCZOG MÁRIA
(A szerző szociológus)
