Lengyel László
Lengyel László
Tetszett a cikk?

Közép-Kelet-Európában a német gazdaságpolitikai modell nem igazán vált be, de mit válasszanak helyette?

Amikor Angela Merkel 2009. novemberi újraválasztása után eldöntötte, hogy Németországot a válság előtti német modellhez vezeti vissza, meghatározó döntést hozott nemcsak országára, hanem egész Európára nézve. A németek magas exporton és megtakarításon, aktív fizetési és kereskedelmi mérlegen,   alacsony költségvetési hiányon és államadósságon nyugvó modell, amely döntően befolyásolta az euró-övezet és az Unió egészének gazdasági szerkezetét, megfelel(t) a skandináv országoknak, Hollandiának, kevésbé Franciaországnak, és egyáltalán nem a briteknek, az íreknek, a mediterrán délieknek. Erre a német modellre épített Kelet-Közép-Európa is, anélkül, hogy országainak többsége sikeresen vette volna át a német modell életforma mintáját.

2009 február: Orbán Viktor Angela Merkelnél
©

2009 őszén a piaci elemzők el voltak foglalva azzal, hogy a gazdasági nagyhatalmak recesszióból való kilábalását lessék lélegzet visszafojtva, és csak mellékesen foglalkoztak a perifériákon még mindig jelentkező elsődleges pénzügyi válság áldozataival, Romániával és Ukrajnával. A román és az ukrán választások és az IMF ideiglenes kivonulása, majd az országok visszakényszerítése a fő útra, a megszorító politikához inkább ujjgyakorlat volt a hitelminősítők, az Európai Unió, az IMF és Oroszország összjátékában.

Ám, a 2010-es év elején már fölmerült, hogy miként kezelik az egyes régiók először pénzügyileg, majd reálgazdaságilag a kiút stratégiáját?  Ki, honnan, milyen feltételekkel fogja finanszírozni a válság előtt és alatt fölhalmozott államadósság tömeget? Ki, milyen irányba fogja vezetni az európai reálgazdaságokat? Ha 2008 őszén, az Európai Unió euró-övezeten kívüli országainak kellett „kipróbálnia”, hogy lesz-e közös európai válságkezelés, most a hitelminősítőknek, a hedge fundoknak, az országok kormányainak arról kellett tapasztalatot szereznie, hogy az euró-övezetben lesz-e közös pénzügyi exit stratégia, vagy mindenkinek magáért kell helyt állnia?

Az eredmény ismert: ha 2008-ban Merkel „sváb háziasszonyként” az IMF-hez küldte az övezeteken kívüli országokat, hogy maguk kezeltessék magukat, 2010. február-márciusban ismét az IMF és az öngyógyítás kötelezettségét írta elő – nincs közös EU-, se euró-övezeti csomag vagy mentő intézmény. Világossá tette a pénzpiaci szereplők előtt, hogy még az euró gyengülése se tántoríthatja el a német modell európai fenntartásától. A pénzpiaci szereplők viszont mindenkibe könyörtelenül beleverték, hogy ők ehhez a merkeli vonalhoz igazodnak, számon kérni az adósság és a hiány csökkentését, a kritériumokhoz való ragaszkodást fogják. Harapófogóba kerültek a nem-német modellű, fogyasztásra orientált, magas költségvetési újraelosztásra, eladósodásra hajlamos európai országok: pénzügyi kiútjuk csak megszorító, önerejű, takarékos gazdaságpolitikán, nagy szerkezeteik reformján és megalázó IMF-EU kölcsönök biztosítékán keresztül van, amelyhez hozzá kell igazítaniuk reálgazdasági feltételeiket is.

Áprilisban Magyarországon, májusban Csehországban, júniusban Szlovákiában lesznek parlamenti választások. Az euró-övezeti válság átmeneti lezárása és az új kormányok politikája iránti érdeklődés, most ide tereli a pénzügyi szereplők figyelmét. Mindhárom ország a német modellhez van kötve reálgazdaságában, s mindháromban fölmerül, hogy a válság előtt alkalmazott export és működő tőke orientált növekedési pályákra vissza lehet-e térni és milyen áron.

A Bajnai-kormány konvergencia programja, a 2014. január 1-re tervezett euró-bevezetéssel, az egy cikluson keresztüli szoros, hiány- és adósságcsökkentő pályával teljes mértékig a német modell felé mozdult el. A kormány föltételezése, hogy a beinduló német gazdaság húzni fogja magával a magyart, és a nagy szerkezetek további reformjával, a magyar életforma ki nem mondott változásával (több megtakarítás, kevesebb fogyasztás), tartós, német típusú növekedési pályára kerülünk. Tudjuk, hogy az ellenzék még bizonytalan. Egyik szárnya szeretne nagyobb mozgásteret és kimenni a válságba jutott magyarországi német modellből egy protekcionizmuson, fogyasztáson alapuló modellbe, amely erős állami jelenléten és magasabb újraelosztáson nyugszik. Másik szárnya azon dolgozik, hogy miként valósítsa meg a Bajnai-kormány politikáját úgy, hogy ez a sajátjának tűnjék.

A cseh választás hasonló kérdések körül forog. Az ODS, a korábbi reformista jobboldali kormány, amelyet a fővárosi és nagyvárosi, magasabban képzett szavazók támogatnak egyértelműen a német modell felé tart, attól félve, hogy Csehországot eléri a 2008-as magyar, vagy a 2010-es görög hullám. A cseh előny abban áll, hogy ipara a magyarnál szervesebben épült össze a némettel, az európaival, a lakosság magas megtakarítási hajlandósággal bír, és nagyrészt túl vannak a népszerűtlen reformokon. Hátránya, hogy miközben Magyarország kényszerből pro-ciklikus gazdaságpolitikájával hiányt csökkentett, Csehország a maga kontra-ciklikus politikájával folyamatosan növeli adósságát. A cseh ellenzéki szociáldemokratákat, akiket a kisvárosok és a falvak népe támogat, a magasabb állami részvétel, a szociális rendszerek visszaállítása ígérete visszahozhat a hatalomba. A szlovák gazdaság problémája, hogy a monokulturális iparszerkezet és a korábbi reformokból származó előnyök felélése az adósságnövelés felé mozdította el.

A 2010-es kelet-közép-európai tavasz dilemmája, hogy az előrejelzések szerint, mindhárom országban olyan pártok kerülnek újra kormányra, amelyek inkább lazítani igyekeznek gazdaságaikban, növelni a költségvetési hiányt és az adósságot, és abban reménykednek, hogy a szuverén nemzeti államnak lesznek erőtartalékai egy korábbinál nagyobb elosztási és újraelosztási politikához. Sőt, a kormányzó pártoknak számolniuk kell azzal, hogy radikális ellenzékeik nyíltan befektető-, Európa-ellenes politikát kérnek majd számon rajtuk. Ugyanakkor, a pénzügyi szereplők lesik ezeknek az országoknak az együttesét, és minden eltérést a lehetséges szűkre szabott pályától. (A cseheknek és a szlovákoknak legalább olyan fontos, hogy mi lesz a magyarokkal, mint a magyaroknak, hogy mit tesznek majd a csehek vagy a szlovákok.) A Fitch és a Standard and Poor’s, a hedge fundok és az európai nagyhatalmak már pontosan tudják, hogy mi a meghatározó német, és így európai kánon, amelytől lehet ugyan eltérni, de akkor mindenkinek magának kell rendeznie adósságait és nemzetgazdaságának kilábalását a válságból.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Rég nem látott válságba kerülhetett Észak-Korea a koronavírus miatt

Rég nem látott válságba kerülhetett Észak-Korea a koronavírus miatt

Tényleg a magyar halálozási adatok a legrosszabbak a világon?

Tényleg a magyar halálozási adatok a legrosszabbak a világon?

Letiltotta a francia Bitche város oldalát a Facebook, mert káromkodásnak hitte a nevét

Letiltotta a francia Bitche város oldalát a Facebook, mert káromkodásnak hitte a nevét