Ezen a héten mutatják be a Facebook-sagat feldolgozó, A közösségi háló című filmet. Ennek apropóján talán nem lövünk nagyon mellé, amikor azt állítjuk, hogy a Fidesznek a kormányzás aprómunkája és a közjogi rendszer nagyvonalú átszabása mellett volt és van ideje foglalkozni azzal is, hogy jelen legyen az internetes közösségi hálózatok világában, méghozzá legnagyobb zászlóshajójával, Orbán Viktorral. A Facebook-on ugyanis az „emberközeli” miniszterelnökkel találkozhatunk, aki bepillantást enged a kulisszák mögé.

Webpolitika

Már-már közhelyszámba megy, hogy a web 2.0-ás forradalmat a kisebb pártok (elsősorban a Jobbik és az LMP) használta ki leginkább, azonban a kormánypárt igen hamar vette a lapot – méghozzá nem is akárhogy, hiszen a személyes spindoktorok mellett internetes kreatív csapatot is foglalkoztat Orbán Viktor. A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatói már utaltak arra, hogy a miniszterelnök képes volt például a 2010-es évértékelő kapcsán komoly internetes közösségeket megmozgatni és a napi politika eszközévé tenni a Facebook-ot. A miniszterelnök az ellenzéki politizálás évei során előszeretettel vitte híveit az utcára. Kormányzó erőként erre (egyelőre) nincs is szüksége, azonban a Fidesz (és persze Orbán Viktor) a netes hálózatokon és a kormányzás új eszközeivel kívánja ezt a közösségi élményt fenntartani. Három példát hoznék ennek alátámasztására.

Webes karaktergyilkosság A Fidesz a nagy ellenfél, Gyurcsány Ferenc személyes, morális ellehetetlenítési hadjárata során sokat köszönhet az internetnek (közelebbről a blogok világának). A Gyurcsányon elkövetett karaktergyilkosság egyik eszköze volt az a „házi” videosorozat, amely előbb a volt miniszterelnök személyes hitelességét (Best of Gyurcsány), majd kormányzásának képtelenségét (A mi éveink) tárta fel. A párt (érthető módon) nem is hálátlan a webes hadjáratok szakembereivel: az említett videók készítője kormányzati megrendelést, egy kisebb kreatív csoport pedig az Orbán-Facebook koordinálását kapta. Vagyis az ellenzéki időszak webes gárdája immáron a Fidesz-kormány és személyesen Orbán Viktor közelében alakítja a párt e-politikáját.

Kormányzás 2.0 A kormány nem csupán az akut politikai csatározások eszközeként használja az internetet, hanem kormányzati eszközként is – annak ellenére, hogy mind a kormány hivatalos portálja, mind az egyes minisztériumok honlapjai (tartalmi és formai szempontból egyaránt) siralmas állapotban vannak. A nemrég megrendezett kormányzati állásbörze, a ReGeneráció webes kampánya is azt mutatta, hogy a megszólítani kívánt célcsoport fogékony az ilyen megoldások iránt. A személyzeti politikán túl a Fidesz a jogalkotásban is alkalmazni kívánja a világhálót: a nemrég a parlament elé került – a jogalkotási törvényhez kapcsolódó – a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló javaslat például bevezetné azt, hogy e-mail-es formában bárki részese lehet az éppen folyó jogalkotásnak.

Alkotmányozzunk az interneten! A mindennapossá vált közjogi csörték közepette némileg elsiklott a közvélemény afelett, hogy a Fidesz a világhálón kezdeményezett párbeszédet az alkotmányozásról. Az Alkotmány-blog vitaindítókat, cikkeket közöl az alkotmányozásról, de össze is kapcsolódik az új alaptörvény megalkotásának hivatalos folyamatával, hiszen az alkotmány-előkészítő eseti bizottság részkoncepciói is helyet kapnak a felületen. Bár a blog lassan egy hónapja működik, a kommentelők nem nagyon erőltetik meg magukat, sőt, az is előfordul, hogy a „nem szeretem” (dislike) gombot nyomják meg többen.

A Fidesz tehát – mondjuk így: amerikai mintára – megkísérli mind az aktuálpolitikát, mind pedig a szakpolitikát, pontosabban azok bizonyos szeletét az internetre helyezni. Erre szüksége is van, hiszen az ellenzéki politizálás utcai eszközei nem mindig alkalmazhatók a kormánypárt számára. A webpolitika – főként kreatív megoldásokkal – viszont mozgósítani képes a bázist, hiszen az internetes alteregónk (avatar) egy gombnyomással kedvelhet vagy elutasíthat valamit, kommentálhat, bekapcsolódhat a párt életébe, vagy éppen pénzt utalhat a támogatni kívánt formációnak.

A Fidesz – s ebben is követi a tengeren túli mintát – nem magát a pártot tette az internetes fórumok központi figurájává, hanem Orbán Viktort. A bulvár- és karakterközpontú internetvilágban sokkal jobban fel lehet építeni egy-egy személyiséget, imázst – vagyis könnyebb egy számunkra kedves politikust „lájkolni” –, mint magát a pártját (ami egyébként is sokszínű, és nem is biztos, hogy mindenkinek tetszik). Barack Obamának majdnem 15 millió rajongója van a Facebook-on, míg a Demokrata Pártnak „csak” 176 ezer; Orbán Viktor majdnem 49 ezer „szurkolóval” büszkélkedhet, a Fidesz kerekítve 22 ezerrel (ami így is meghaladja a többi pártét) – a számok magukért beszélnek. Úgy tűnik tehát, a Fidesz – látszólag legalábbis – sikerrel hódította meg a virtuális világot. Nem árt azonban néhány veszélyforrásra is felhívni a figyelmet.

Kiről szól a dolog?

Ha megnézzük Orbán Viktor honlapját vagy Facebook-oldalát, akkor azt látjuk, hogy az elsősorban a miniszterelnökről, a hozzá köthető legfontosabb politikai eseményekről és beszédekről szól (ezt enyhíti az Orbán-Facebook kissé személyesebb hangvétele és a bookerek baráti légköre). De hát kiről szólna, hiszen fentebb is azt állítottuk, hogy egy-egy jó karakter könnyen eladható. Vessünk egy másik pillantást Barack Obama felületére. Itt is a személyiség áll a középpontban, de nem csak az! Az amerikai elnök saját választóit (ha tetszik, a „népét”) állítja középpontba, hiszen a választó személyes vagyonával is hozzájárulhat a politikához, figyelemmel kísérheti lakóhelyén az épülő Amerikát, közösséget építhet, aktivistának jelentkezhet és persze mindez össze van kötve a közösségi oldalakkal. Mind a két megoldás a személyre épít, azonban más a mögöttük álló filozófia: nagy a különbség a „na, én így oldom meg” és a „majd megoldom Veled” felfogás között.

A közvetlen demokrácia mint akadály

A párt virtuális szavazói, avatarjai számára némileg furcsán hathat, hogy a Fidesz csupán e virtuális térben kíván szabad kezet adni számukra (véleményezhetnek, lájkolhatnak), de a politikát közvetlenül befolyásoló döntéseket nem hozhatnak. Felvethető, hogy ha a kormánypárt így áll hozzá a közvetlen demokráciához, akkor hogyan fogja ezt áthelyezni az internetre. A webpolitika világában ez lenne a következő – logikus – lépés.