Fahidi Gergely: Aktuálpolitikai történelemhamisítás

Minél régebbi a történet, annál nagyobb tere van a fantázia szárnyalásának, de akár a tények tudatos félremagyarázásának vagy elferdítésének, magyarul a hazugságnak, a történelemhamisításnak. Másfelől viszont a régmúlt súlyos sebei sem fájhatnak annyira, mint a tegnap karcolásai. Muhi, Nagymajtény, Világos – a mai magyarok jó része számára már semmitmondó földrajzi helyszínek. Trianon, az még – szó szerint – határeset. Hogy a szatmári béke megkötésében közreműködő kuruc főparancsnok, Károlyi Sándor áruló volt-e, az utcai politikában közel sem olyan súlyú kérdés, mint az, hogy Károlyi Mihály az volt-e. Pedig már az utóbbi is lassan évszázados történet, egyetlen hajdani kortárs sem szólhat vissza.

Budapest, 2006. szeptember 18-a történelmi mércével csak tegnap volt, és ugyancsak történelmi mércével legfeljebb halvány karcolás a nemzet sebei közt. Egy ország nézhette élő-egyenesben, főként a gyurcsányista elhajlással aligha vádolható Hír Tv közvetítésében az MTV-székház ostromát. A folytatásban lehet szemkilövő-jelvényvesztő rendőrterrorról értekezni, de a kezdet, erre bármelyik tévénéző emlékezhet, korántsem a tiszta tekintetű ifjak forradalma volt a zsarnokság ellen. Márpedig 2006-ról semmisségi törvény készül, az őszi eseményekkel kapcsolatos előzetes letartóztatások és elmarasztaló ítéletek jelentős részét törvényhozási aktussal semmissé kívánják nyilvánítani. Mindezzel a fülkeforradalom győztesei a négy évvel ezelőtti pesti utcára forradalmat, illetve azt eltiporni próbáló önkényt tábláznak ki.

Tény, hogy akkoriban rendőrök is követtek el bűntetteket, az igazságszolgáltatás pedig hibákat. Nem véletlenül fogalmazott úgy a Civil Jogász Bizottság szakmailag legtekintélyesebb tagja, Kabódi Csaba, az ELTE büntetőjogi tanszékének vezetője, hogy az iratokat vizsgálva az volt az érzése, néhány napra felfüggesztették Magyarországon a jogállamot. Tömegesen születtek előzetes letartóztatást elrendelő végzések arra hivatkozva, hogy például a gyanúsított a rendőrök felé dobott. Azt, hogy mit, utcakövet vagy üres műanyag palackot, vagyis volt-e „hatóképessége”, sokszor nem vizsgálták.

Ezekre a hibákra hivatkozva a semmisségi törvény minden olyan elmarasztaló ítéletet, valamint kényszerintézkedést elrendelő határozatot „kilőne”, amely csak rendőri jelentésen, illetve rendőr tanúk vallomásán alapul. Nem érintené azokat az ügyeket, ahol más, aggálytalan bizonyítékok, például videofelvételek állnak rendelkezésre.

Néhány tucat vagy száz ártatlanul meghurcolt ember számára ez rendkívül méltányos gesztus, viszont brutális mélyütés a rendőrségnek és az igazságszolgáltatás egészének. Azt a törvényi vélelmet állítja fel, hogy a rendőrök ab ovo hazudnak, az ügyészek ennek alapján hamisan vádolnak, a bírák pedig ártatlanokat küldenek rácsok mögé. Persze lehet magyarázni, hogy ez kizárólag 2006 őszére vonatkozik, egyébként a rendőri jelentés változatlanul közokirat, aminek hitelt kell adni. Csakhogy a törvény általi lehazugozást aligha lehet lemosni.

Ha a négy éve kipróbált utcai harcosok Pintér Sándor rendőrsége és Polt Péter ügyészsége ellen fordulnak egyszer, biztos vagyok benne, hogy az első pillanattól sokkal keményebb hatalmi választ fognak kapni, mint Gyurcsány idejében. Igaz, addigra, tanulva a semmisségi törvényből, ha nem is az egész országot, de Budapest teljes belső részét bekamerázhatják úgy, hogy a felvételek fölött kizárólagos rendelkezési joga legyen a rendőrségnek. A bűn dokumentálható lesz, a koncepcióba nem illő felvételekről pedig „illetéktelenek” tudomást sem szerezhetnek. Azért tessék majd mosolyogni az objektívekbe!

FAHIDI GERGELY

A szerző a HVG munkatársa