Zentai Péter: A diktatúrák inognak. Hiába a masszív belső elnyomógépezet az arab-muszlim világban, hiába magyarázzák a szakértők, hogy az ottani népek nem is akarnak nyugati típusú demokráciában élni, nos, őfelettük mégis győzni látszanak azok az értékek, amelyeket éppen a nyugati világ áraszt magából. A központosított politikai-katonai hatalmakat mintha legyőzni lenne képes a Facebook, az internet. Korszakváltás közepette élünk, ugye?

Joseph Nye: Ön most arra utal, hogy napjainkra micsoda jelentőségre tett szert az a bizonyos soft power, mely fogalmat sok évvel ezelőtt írott könyvemben igyekeztem körülírni.

Joseph Nye

AP

Olyan hatalomról van szó, amely fizikailag megfoghatatlan, amely mögött vonzó értékek rejlenek. E soft power birtokában nagyobb hatást lehet kifejteni, mint holmi fenyegetéssel, katonai vagy szuperszonikus gazdasági túlerővel, más szóval: a hard power felmutatásával.

Z.P.: Az ön hazája, Amerika az elmúlt hatvan évben egyidejűleg volt komoly hard és soft power. Kemény szuperhatalomként azonban mintha kezdene nagyon is hanyatlani. A hanyatlást bukás szokta követni, jön fel helyette Kína.

J.N.: Valóban?A húszadik század hatvanas éveiben azt mondták, hogy gazdaságilag Japán, politikailag-katonailag a Szovjetunió fogja uralni, dominálni a világot. Tudja, hányszor gondolta a világ, gondolták maguk az amerikaiak, hogy Amerika hanyatlik? A vietnami vereséget követően, a Watergate-ügy nyomán, a hetvenes évek keserves, hosszú éveken át tartó, inflációval megspékelt gazdasági-politikai válságának közepette. És mi valósult meg ebből? Amerika újra és újra megrázta magát, és nemcsak feltápászkodni volt képes, de az elveszetthez képest is nagyobb erőre tett szert.

Z.P: Mert a hidegháborúval és helyi valós háborúkkal legyengítette ellenlábasait, mindeközben agresszíven terjesztette ki gazdasági befolyását, Hollywood révén pedig szellemi hatalmát. Hard és soft powerjét elegyítette ügyesen.

J.N.: Feltételezi, hogy Amerika központosított állam, amely tudatosan imperialista politikát folytat, hogy behódoljon neki minden más ország? Aki ilyet mond, az nem ismeri az Egyesült Államok örök természetét. Amerika ereje valójában abból fakadhat, hogy nem etnikai, vallási, klasszikus nemzeti, hanem érték alapon szerveződő befogadó társadalom. Az Európai Unió is ebbe az irányba tart, problémáit másként nem tudja megoldani.

Z.P.: Pár héttel ezelőtt egy Ázsiára szakosodott óriásbank vezető elemzője számításaik alapján azt mondta nekem egy ilyen interjúban, hogy belátható időn belül a világban megtermelt javak, szolgáltatások kétharmadát fogja előállítani Kínával az élen Ázsia. A jövő tehát mindenképpen az övék.

J.N.: A tizenkilencedik században a világ lakosságának a fele élt Ázsiában, és ők is termelték meg a világon előállított termékek felét. A múlt században továbbra is ott élt a világ fele, de az ázsiai termelés a globálisnak már csak húsz százalékát tette ki, mert a létrehozott új technológiák alkalmazására a nyugati piaci társadalmi modellek voltak a legalkalmasabbak. Mai tudásunkkal csak annyit állapíthatunk meg, hogy Ázsia visszatér a lélekszáma alapján őt megillető pozícióba, mégpedig azáltal, hogy Ázsia, igen, Kínával az élen, szabadpiaci gazdálkodásba kezdett.

Z.P.: Az ilyen félelmetes ütemű felkapaszkodás összecsapásokhoz tud vezetni: konfliktushoz a hanyatló szuperhatalom, Amerika és a domináns szerephez jutni tudó Kína között. Ezzel egyetért?

J.N.: Attól, hogy a huszadik század első felében Amerika Anglia fölé kerekedett, és Nagy-Britannia helyett az Egyesült Államok  lett a világ első számú hatalma, nem alakult ki konfliktus a két ország között. De hát nem kizárt, hogy a kínai- amerikai viszony másként fog alakulni és drámaian romlik. Aggasztó is lehet, hogy az Egyesült Államok ennyire eladósodott, és hogy gazdasága olyannyira ki van szolgáltatva Kínának, az amerikai államkötvény-felvásárlás révén kapott kínai hiteleknek. Ugyanakkor Kína egyre erőteljesebben fogadja be az amerikai, általában a nyugati értékeket, a Nyugat által felmutatott soft powert. És azt se feledjük: össze nem vethetően magasabb az amerikai életszínvonal a kínainál, a munka hatékonyságának szintjét, a produktivitást sem lehet összehasonlítani a két ország között.

Az Egyesült Államokban többet fordítanak kutatásra-fejlesztésre, mint Kínában és az Európai Unióban együttesen. Nem amerikaiak tömegei akarnak Kínába vagy bárhová máshová költözni és élni, hanem kínaiak, sőt európaiak milliói szeretnének az Egyesült Államokban letelepedni. Végül, de nem utolsósorban, az utóbbi évek információs technológiai forradalma, az életkor meghosszabbodásában meghatározó szerepet játszó gyógyszer- és gyógyítástechnológiai fejlesztések, a mindezekhez is kapcsolódó életformaváltások meghatározó részben amerikai egyetemekhez, kutatóműhelyekhez, vállalkozásokhoz kötődnek. Olyan értékekbe kapaszkodik,  olyan értékek mentén él és – ezt bizonyítják a diktatúrák elleni egyre szélesedő megmozdulások – akar élni milliárdnyi fiatal ember, amelyek az amerikai soft power, Amerika és egyre inkább általában a Nyugat erejét bizonyítják. E csáberő egyre kevésbé kötődik kormányokhoz, államokhoz, és egyre inkább kapcsolódik olyan fejlesztésekhez, mint a Facebook, a tablet pc, a YouTube, vagy a kormányoktól teljesen független alapítványokhoz, intézményekhez, piaci szereplőkhöz. Bill Gates és egy sor más nagyvonalú, széles látókörű ember jóval eredményesebben, ráadásul sokkal több pénzzel járul ma hozzá a világ vagy egy-egy ország helyzetének javulásához, mint az érintett kormányok. A kormányok, államok klasszikus értelemben vett ereje vagy gyengesége kezd eljelentéktelenedni.