Zentai Péter: Mit gondol arról az elméletről, miszerint ártatlan japán emberek tízezreinek halála, százezrek gyásza nyomán jön az újrakezdés, az újjáépülés? Élénkülhet-e a japán gazdaság, ezzel párhuzamosan az egész világgazdaság? Javulhat-e ennek nyomán a biztonság, a mindennapok élete és válhat-e végül boldogabbá sok tízmilló ember? 

Sam Chandan: Mindebből csak a megtörtént dráma a bizonyos: a halál, a pusztulás, a radioaktív sugárzás. A rekonstrukciónak elsősorban a mindennapi élet újrakezdéséhez szükséges alapvető feltételek megteremtésére és helyreállítására kell szorítkoznia. Ennek nemhogy a világra, de a japán nemzetgazdaságra sincs érdemleges hatása. A történelmi tapasztalatok, az erre vonatkozó kutatások eredményei szerint az igazán óriási, globális katasztrófákat csak lassú és visszaesésekkel teli újjáépülés, gazdasági fellendülés követi. Ez volt például a két világháborút követő évek jellemzője is. Úgyhogy semmi jóval vagy számottevő pozitív hatásmechanizmus beindulásával nem kalkulálhatunk, sőt ennek az ellenkezője fog várhatóan bekövetkezni, ha nagyon gyorsan nem sikerül úrrá lenni a nukleáris erőművel kapcsolatos krízisen. Látható, hogy a nagy tőzsdei szereplők és befektetők óráról órára változtatják fogadásaikat: csak a Fukusimából érkező hírek befolyásolják őket. A fantasztikus árfolyamhullámzás rendkívüli bizonytalanságot jelez. Ehhez most társulni fog a líbiai bombázás esetleges beindulása, és az annak várható következményei körüli bizonytalanság.

Z. P.: Mind Líbia és általában az arab országok ügye, mind a japán nukleáris katasztrófa azt üzeni, hogy minden eddiginél nagyobb lökést kapnak azok az országok, azok a cégek, amelyek a nap- és a szélenergiára tesznek. És talán az olyan országok is jól járnak, mint Németország, ahol csendben, de biztosan fejlesztik megint a szénkitermelést, a szénerőműveket.

S. C.: A realitás még hosszú ideig az, hogy a földgáz és a nyersolaj jelenti a legfőbb energiaforrást. Emiatt ezek ára – a nukleáris energia pillanatnyi veresége miatt – tovább emelkedik. Csakhogy a vezető energiahordozóknál és velük együtt a többi nyersanyagnál az egyre nagyobb erejű árrobbanás következménye a globális konjunktúra megakadása lehet, illetőleg az infláció beindulása. Ez feloldhatatlan dilemma elé állítja a jegybankokat és a gazdaságpolitikusokat egyaránt.

Z. P.: Ebből arra következtetek, hogy felelőtlenség démonizálni az atomenergiát. Az azért mégiscsak tény, hogy a magfúzión alapuló termelés adja a legnagyobb mennyiségben, a legtisztábban és leghatékonyabban előállítható energiát Földünk számára. Nem fenyegeti a lebénulás veszélye a nyersanyag nélküli Japánt, ha le kell mondania a nukleáris energiáról?

S. C.: Az biztos, hogy Zimbabwe után a világ második legeladósodottabb országa: 200 százalékos a GDP adóssága a folyó költségvetéshez képest! Hihetetlen plusz terheket jelent, ha a termeléshez szükséges összes energiát külföldről kell importálnia a világ máskülönben harmadik legerősebb nemzetgazdaságának. Versenyképességét már eleve korábban kikezdte egyebek között az, hogy Dél-Korea minden téren versenyképesebb termékeket tud felmutatni a világ számára, és közben a jen folyamatosan felértékelődött.  Biztató ugyanakkor, hogy a világ vezető jegybankjai az elmúlt huszonnégy órában – példátlan módon, de nagyon helyesen – megkezdték a beavatkozást a jen gyengítése érdekében, adják el folyamatosan a japán pénzt a dollár és az euró ellenében. Ezzel azért valamit mégiscsak segítenek Japánon.

Z. P.: Japánt sújtja ráadásul az is, hogy népe hihetetlen mértékben öregszik, kevés a fiatal, ugyanakkor nincs oda bevándorlás. Bizonyos tekintetben zárt, öreg társadalom. Ez sok jót nem sejtet.

S. C.: Bizony nem. Sőt, ha nyitott volna is a külföldi bevándorlók irányában, azokat most aztán eltántorítaná a kettős dráma: a földrengéssel párosult cunami és a nukleáris katasztrófa. Ott és most inkább annak van valószínűsége, hogy egy sor külföldi befektető és alkalmazott, továbbá egyre több japán is távozni akar. Ez a gazdasági funkciókat tovább gyengítheti.

MTI

Z. P.: Kezdem belátni, hogy se füle-se farka a kreatív rombolásra, kreatív katasztrófákra vonatkozó elképzelésnek – legalábbis Japánra vonatkoztatva.

S. C.: A nukleáris pusztítás objektív értékelése és az ahhoz kapcsolódó világméretű pszichológiai tényezők döntik el, milyen rövid és középtávú következményei lehetnek mind Japánra, mind a világgazdaságra a szigetországban történteknek. A nemzetközi pénzügyi problémák mindenesetre továbbra is rendezetlenek, az arab országok továbbra is nagy talányt jelentenek, ha Líbiát bombázzák, a következmények kiszámíthatatlanok. Az olajár növekszik, a japán költségvetés helyzete drámai, úgyhogy Japán számára a stagnálásból való nagy kilábalás lehetőségei roppant korlátozottak. Miközben pedig az egész világnak az az érdeke, hogy Japán fellendüljön. A világgazdaságot a drámák halmozódása miatt pillanatnyilag több veszély fenyegeti, mint amennyi jót várhatunk tőle.