Sebők János
Sebők János
Tetszett a cikk?

Kollégáiról „csiripelt” a Twitter közösségi oldalon a minap Deutsch Tamás, vagyis „dajcstomi”, amikor a Lázár-botrány kapcsán azt írta, hogy „legjobb Fideszes barátaim körében is tombol a járványos meghülyülés”. Ez egyszer fején találta a szöget.

Megállapítása nagy feltűnést keltett, de nem volt túl eredeti, mert csak röviden összefoglalta mindazt, amiről mostanában egyre többet beszélnek. A kérdés csupán az, hogy ez a „meghülyülés” sajátos politikusbetegség-e vagy valami másról van szó? Szögezzük le, hogy a hülyülési-járvány terjedésének ma már nemcsak odafönt, a politikai-hatalmi erőtérben, de a gazdaság, a kultúra, a közélet legkülönbözőbb, alsóbb szintjein is mutatkoznak a jelei. Nem múlik el nap, hogy a hírekben ne olvashatnánk botrányos megnyilvánulásokról, hatalmi önkényeskedésekről, hivatalnoki akarnokságokról, amnéziával kombinált csalásokról, másokat mocskoló kijelentésekről…

Magyarország kétes hírnevéhez az Európai Unió parlamentjében munkálkodó Deutsch is hozzájárult, hiszen írói munkásságával a tekintélyes Economist is foglalkozott s egyfajta hungarikumként közkinccsé tette szavait: “Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”. A lap még bőven idézhetett volna más gyöngyszemeket is a Fidesz vezető politikusának művéből, hiszen azt is leírta a volt miniszterelnökről, hogy „szánalmas fehérje halmaz” vagy „Gyurcsány egy moral insanity. Magyarul szarházi…”.

A hazai közönség régóta ismeri, sőt követi is ezeket a szóbeli, írásbeli megnyilvánulásokat. Eddig elsősorban az utcai tüntetéseken, mostanában viszont inkább az interneten reagál a politikusi teljesítményekre, ahol elsősorban a kommentekben elpötyögtetve folyik a tompikázás, siccpalizás, zagyválkodás, lézerjanizás, navracsicskázás, böszmézés, libajnaizás, kukarellyzés…

Tény, hogy az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is elszennyeződött a politikai közbeszéd. Csak bele kell olvasni egyes sajtótermékekbe, meg kell nézni a televíziós műsorokat, be kell kapcsolni a rádiót, böngészni kell a világhálón, görgetni a kommenteket. Az a verbális agresszió, útszéli hang, alpári indulat, közönségesség, durvaság, kulturálatlanság, mocskos adok-kapok, ami korábban csak a B-közép lelátók és szélsőséges, utcai randalírozók hangvétele volt, most hétköznapi beszédként ömlik a politikusi szájakból, az újságírói tollakból. Az a fizikai agresszió, fenyegetés, félelemkeltés és nyomásgyakorlás, amely korábban csak egyes szubkultúrák, klánok és bűnügyi csoportok fegyvere volt, ma megszokott eszköz a politikai arzenálban.

A politikai életben a rendszerváltás óta mindig voltak bornírt figurák, bohócnak minősített politikusok, akiket a megnyilvánulásaik, a megjelenésük alapján kiröhögtek, megmosolyogtak, gúny tárgyává tettek (Torgyán Pubitől kezdve a Zsírtáltoson át Király Izébéláig hosszú a névsor.). A mai politikai közszereplők azonban a parlamenti patkótól a polgármesteri hivatalokon át az utcán masírozó, beöltözött gárdistákig, betyárokig, már arcunkra fagyasztják a mosolyt. ,

Egy formálódó szép, új autokratikus világ kortüneteinek a szemtanúi és kórtüneteinek az elszenvedői vagyunk. S ennek az új világnak a hétköznapi megnyilvánulásai – nevetséges közszolgák urizáló pöffeszkedése, ostobasága, akarnok zsebnapóleonok politizálása, egyes polgármesterek garázdálkodása, hatalomhoz közeli média személyiségek, hivatalnokok fölényeskedő, bennfentes viselkedése – azt sugallják, hogy a pártokrácia tagjai, különösen a „győztesek” azt képzelik, hogy nekik mindez kijár, mert a választásokon megszerzett jogok (a kétharmados többség) minden cselekvésüket legitimálják. Ennek a téveszmének a terjedését kétségtelenül felerősíti, hogy a meghökkenést keltő jelenségek hátterében a társadalom demokratikus kereteinek kiüresedése, részleges felszámolása, a társadalmi-értelmiségi elit jelentős részének korrumpálódása, közömbössége és szereptévesztése, illetve a civil társadalom  erőtlensége áll. Magyarán: a hatalmi önkény megnyilvánulásainak útjában már nincsenek kellő ellensúlyok, ezért a közszereplők egy része gátlástalanná vált, a nyilvánosságban pedig egyre nagyobb teret kapnak a féktelenségek.

A halála előtti utolsó interjúk egyikében Ranschburg Jenő így elemezte ezt a helyzetet: „Jung mondja a Nietzschéről írt tanulmányában: az ember azért hozta létre a valláserkölcsöt, hogy legyűrje ősi, állati ösztöneit. A modern demokráciában a média, az alkotmánybíróság és a többi független ellenőrző szervezet feladata ellensúlyozni a hatalom ’állati ösztöneit’.” Ma lépten-nyomon ezeknek az ösztönöknek az elszabadulását illetve deformálódását tapasztalhatjuk (párhuzamosan a jungi értelemben vett ellensúlyok kiiktatásával). Ez a hatalomgyakorlás, s az ebből fakadó gondolkodásmód, magatartásforma lassan átszövi  a társadalmi felépítményt, beivódik a hatalmi-politikai apparátusok embereinek a tudatába. Annak, aki az így kialakuló  túlhatalomhoz nem igazodik, aki nem integrálódik a rendszerbe, netán még bíráló észrevételei is vannak,ma már komoly kockázattal (pl. állásvesztéssel) kell számolnia. Ugyanakkor, aki igazodik, többnyire elnyeri a jutalmát.

A jelek szerint ez az új rendszer – s a hozzá társítható szemlélet, értékrend – a parlament padsoraiból, a hivatalok, intézmények falai közül most kezd szétszivárogni a hétköznapok világába is. Kialakulóban és berendezkedőben van egy, a mibenlétét a kvázi-demokrácia kereteivel palástoló parancsuralmi rendszer, a hozzá kapcsolódó zsákmánypolitizálással, valamint hatalmi struktúrával, amelynek szerves része az akarnokság, az egocentrizmus, a frusztráció, az érinthetetlenség tudata éppúgy, mint a hazudozás, a csalás, a lopás, a korrupció, a hatalomhoz bármi áron történő ragaszkodás.

Mindezek következtében a „normális Magyarország”- imázs külföldön és itthon is halványulóban van. S ez nagy baj, mert így hamarosan magunkba zárkózva (és máshonnan kizárva) nemcsak téveszméink és egy Európában elfogadhatatlan autokratikus rendszer foglyai leszünk, de hosszú időre az esélyét is elveszíthetjük annak, hogy ebből a történelmi zsákutcából visszataláljunk a helyes útra.

Nemrégen volt a Fidesz 23. születésnapja, amelyen az alapítók is megjelentek a Bibó István Szakkollégiumban. A vendégek közt olyan notabilitások voltak, mint Orbán Viktor, Bayer Zsolt, Németh Zsolt, Stumpf István, az ünnepi beszédet pedig Deutsch Tamás mondta, aki kijelentette, hogy „a jelenlévő újságírókon keresztül szeretnék a magyarországi emberi jogok maradéktalan érvényesülése felett őrködő nyugat-európai és tengerentúli újságíróknak üzenni: igen, továbbra is bátran fotóztatom magamat Bayer Zsolt barátommal. Semmi szégyellnivalót nem találok ebben sem most, sem korábban. Jövőről egyelőre még ne beszéljünk."

Pedig kellene! „dajcstomi” ugyanis a velünk élő történelem. Ahogy azt el is csiripelte („Velünk élő töri vagyok”), miután egy lelkes középiskolás twitterező megírta neki, hogy „Kedves Tamás, az osztályunk egy része a rendszerváltásból írt dolgozatot, és Ön is benne van a tananyagban.”

Ne legyenek hát kétségeink: a jövő elkezdődött. Beszélnünk kell róla. Az a kérdés, hogy a „járványos elhülyülés” közepette miként folytatódik? Nem szeretnék túlságosan nagy szavakat használni. de ez „a” sorskérdés! 

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Autópályán talált telibe egy kisrepülő egy Lexust – videó

Autópályán talált telibe egy kisrepülő egy Lexust – videó

Vizsgálja a rendőrség az infarktusa miatt rossz helyen parkoló, majd megbírságolt nő ügyét

Vizsgálja a rendőrség az infarktusa miatt rossz helyen parkoló, majd megbírságolt nő ügyét

Ekkora most a törlesztője egy másfél milliós személyi és egy 10 milliós lakáshitelnek

Ekkora most a törlesztője egy másfél milliós személyi és egy 10 milliós lakáshitelnek