Zentai Péter: El tud képzelni olyan szituációt, hogy Németországban vagy Franciaországban rendőrök tüntetnek és velük szemben a hatóságok rendőröket vezényelnek ki?

Rüdiger Reedwisch: Nem. Ilyen nem történhet meg. De tudok róla, hogy Magyarországon és Romániában annyira kiélezett a helyzet a rendvédelmi dolgozók és az érintett kormányok között, hogy ez történik.

Rüdiger Reedwisch

bundespolizeigewerkschaft.de

Z.P.: Sztrájkbizottságot is alakítottak. Tud erről?

R.R.: Persze. De ez még inkább elképzelhetetlen nálunk. Nincs ugyanis sztrájkjogunk. A német alaptörvényből adódóan a rendvédelmi állomány tagjai nem tüntethetnek és nem sztrájkolhatnak. Amit hallok a közeli Magyarországról, az egy német rendőr számára egészen távolinak tűnik…

Z.P.: Ugye azt is tudja, hogy nálunk a korai nyugdíjba vonult rendőröket ismét reaktíválni szeretnék, és meg akarják szüntetni a korkedvezményes nyugdíjazást?

R.R.: Nálunk eleve ismeretlen a korkedvezményes nyugdíjba vonulás intézménye. Egy német rendőr köteles 62 éves koráig dolgoznia. Feltéve, hogy egészséges. Most, hogy beleástam magam ebbe az egész problematikába– nem Magyarország, hanem Románia miatt, a román kollégák ugyanis szakértői segítséget kértek az Európai Rendőr Uniótól – megértettem, hogy szinte összevethetetlen egy német, általában egy nyugat európai és egy kelet európai rendvédelmi állományos helyzete.

Nálunk a ránk rótt kötelezettségek és az érte kapott privilégiumok megváltoztathatatlanok, az alkotmányból erednek.

Z.P.: Szóval a kötelezettség az, hogy 62 éves kor előtt nem nyugdíjaztathatják magukat. Mi akkor a privilégiumuk, mi az ellenszolgáltatás?

R.R.: Az, hogy a  rendőrt nem lehet elbocsátani. Sohasem. Csak ha köztörvényes bűnt követ el. Ez egy olyan életpálya itt, amely szó szerint az életünk végéig biztosítja a normális megélhetésünket.  Az állam – ezt törvény mondja ki – sose veheti el ezt a privilégiumunkat. Cserében viszont – legalábbis a hivatásos állomány tagjai számára – nincs lehetőség béralkukra, a törvény ezt a témát a túlórák kifizetésének rendjéig bezárólag, minden részletében tisztázza. A nem állományi tisztviselőkre, nem rendőri beosztásban dolgozó alkalmazottakra azonban mindez nem vonatkozik. Számukra nem „életbiztosítás” valamely rendvédelmi szervezetnél dolgozni.

Z.P.: Mégis hogy keres egy rendőr Németországban? Mennyi szabadság idő jár neki?

R.R.: Ez rangfüggő. A szakmai főiskola kötelező elvégzését követően minimálisan 3 000 eurót (mintegy 800 ezer forint) kell kapnia egy kezdő rendőrnek. Ez bruttó összeg, ami csaknem azonos a nettóval, ha családos embert veszünk példának. Én már elég magas beosztásban vagyok, rendőrségi igazgató (Polizei Direktor) a rangom, nekem már csak két feljebbvalóm van. Ennek megfelelően a fizetésem 7 000 euró – havonta. Nyugdíjasként majd – mint minden más rendőr – ennek az alapfizetésnek a 71 százaléka jár nekem.

Német rendőrök

deutschebundespolizei.de

A rendvédelmi dolgozók – ebben nincs eltérés a tartományok között – harminc munkanapot kapnak évi rendes szabadságként. Ez a minimum.

Z.P.: Ilyen feltételek mellett miért is tüntetnének vagy sztrájkolnának?

R.R.: Pontosítanom kell valamit. Nem munkaidőben, nem uniformisban, hanem magánemberként, polgárként mindazonáltal jogunk van tüntetni. Mint ahogy tavaly nagy demonstrációkat rendeztünk az ellen, hogy egyes tartományokban túlzott stressznek tették ki a rendőr kollégákat, a túlórák száma kezdett erőteljesen nőni.

Z.P.: Akkor mégiscsak egyről beszélünk. Nem tetszettek maguknak sem a munkakörülmények és ezért tüntettek, ugyanúgy, ahogy ezt magyarországi kollégáik is teszik.

R.R.: Ha nem munkaidőben és nem egyenruhában teszik, akkor valóban nincs alapvető különbség. De sztrájkolni akkor sincs jogunk és elő nem fordulhat, hogy rendőrök rendőrökkel szemben fellépjenek. Ez teljesen abszurd lenne, lejáratná az állam tekintélyét.

Z.P.: Előfordulhat – mondjuk Németországban – hogy egy rendőr valamely radikálisabb párthoz, például a szélsőjobboldali NPD-hez áll közel, netán   tagja az NPD-nek?

R.R.: Mindkét kérdésére az a válaszom, hogy nem. Az NPD-t az államrendre veszélyes pártnak tartjuk.

Z.P.: De hisz az  legális párt. Képviselői benn ülnek néhány tartományi parlamentben is. És mi van, ha egy rendőrszakszervezet a radikális baloldalhoz, a Linke, a Baloldali Pártnak nevezett kommunista utódpárthoz áll közel?

R.R.: A  németországi politikai fővonal egyértelműen tisztázta, hogy a Linke nem veszélyes az államrendre nézve.  Ezzel szemben az NPD betiltásáról továbbra is vitatkoznak. Minden rendőrnek – magánemberként, polgárként – természetesen joga van bármely párthoz csatlakoznia, de politikai véleményét otthon kell, hogy tartsa. Ha egy rendőrről kiderülne – még ha ez magánügy is – hogy szélsőjobboldali párt tagja, akkor nagy valószínűséggel eljárás indul ellene. Nemrégiben ugyanakkor egy kollégám – munkaidőn kívül – részt vett valamely berlini május elsejei villongásban, amelyet anarchisták szerveztek, és rajtakapták, hogy kővel dobál rendőröket. Nos, ezt a kollégát elbocsátották az állományból, de nem azért, mert egy  anarchista szervezet tagja , hanem azért,  mert erőszakos cselekményt követett el.

Z.P.: Az Európai Rendőr Unió kapott-e már felkérést, hogy tanulmányozza a magyar rendvédelmisek problémáit, konfrontációit a kormánnyal?

R.R.:  Bár a magyar kollégák is tagjai a nemzetközi szervezetnek, eddig hivatalosan nem kaptunk semmiféle felkérést. A magyarokéhoz hasonló cipőben járó román kollégák meghívására azonban hamarosan Bukarestbe utazunk, hogy a helyszínen tanulmányozzuk a helyzetet.

Z.P.: Ha igazságosnak, jogszerűnek találják a romániai  vagy adott esetben a magyar kollegák követeléseit, akkor mit tudnak tenni?

R.R.: Az  Európai Parlamentnél, az Európa Tanácsnál és saját kormányainknál  lobbiznánk az ő érdekükben. Ha úgy látjuk, hogy magyar kollégáink követelései jogosak, akkor szolidaritásunkra messzemenően számíthatnak.