Kezdetben vala az Aranykor.
Mikor is? Volt olyan valaha az állami kitüntetések történetében, hogy csak és kizárólag (vagy legalább nagyobb részt) azok kapták, akik pártsemleges, politikamentes alkotó- vagy kutatómunkájukkal rászolgáltak?
Nem, többnyire mindig is fele-fele arányban oszlott meg a holdudvari seggnyalók, kampánybulikon haknizó ripacsok és valóban tehetséges (amellett nem mellesleg az illető kormánnyal szimpatizáló) értelmiségiek közt. Aztán az udvaronc lassan kiszorítani látszott a lojális talentumot. Gyurcsány idején pl. jól kigúnyolódtuk magunkat a dolgon. A jelenség kormány-, sőt talán rendszerfüggetlen is, de olyan viszonylag ritkán történik, hogy a végrehajtó hatalom – egyik tagján át – közvetve önmagát tünteti ki.
Most Fónagy János államtitkár-képviselő révén ezen is túl vagyunk. A helyzetet fokozni lehetne azzal, ha jövőre március 15-én Orbán Viktor önmagát és/vagy testületileg az egész kormányt dekorálná rendjellel, Rogán Antal meg beteszi az alkotmányba az indoklást, hogy a kormány szerint a kormány jól dolgozik, minden más értelmezés irat- és alkotmányellenes.
