Tisztelt Putyin elnök úr! Vlagyimir Vlagyimirovics! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, hogy ha Önnek és csapatainak van egy szabad délutánja valamikor a közeli hetekben, akkor vonuljanak be, és foglalják el Magyarország egy részét.

Hogy pontosan mekkora részét, a felét, vagy csak egy enklávét, azt még megbeszélhetjük Skype-on, a cél mindenesetre Magyarország kettészakítása: lenne egy önök által uralt, politikai – vagy tőlem földrajzi – értelemben keletmagyar rész, a Népi Demokratikus Köztársaság (NDK), és lennénk mi, a nyugatmagyar Nem Szocialista Köztársaság (NSZK). Az ország jelenlegi állapotát elnézve nem hiszem, hogy szükség lesz egy Budapestet kettészelő fal felhúzására, a várható keletmagyar menekülthullám megállítására, de ha igen, ránk számíthat, segítünk megépíteni: nem akarunk olyanokat eltartani, akik képtelenek szembenézni rossz döntéseik logikus következményeivel.

Talán már érti, mire akarok kilyukadni. Ön is érzékelhette, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon két külön világ jött létre, amely két világ "kereskedhet egymással, de együtt élni sohasem fognak", ahogy az ukrajnai orosz szeperatisták fogalmaztak. Nálunk mondjuk még a kereskedésben sem lennék biztos.

Kormányzati nyomásra megerősödött egy szervilis réteg oroszbarát hangja, Önök iránti, khm, lojalitása. Egyre nyilvánvalóbb, hogy sok magyar embernek megfelelne az a joguralmat hírből sem ismerő feudál-szocialista életforma, az az egyént eltipró nemzeti kollektivizmus, az az oligarchikus gazdasági rendszer (fő, hogy "magyar"), amelyet Önök hosszú évek fáradságos munkájával éppen kialakítanak. Ők mennének a magyar NDK-ba.

Higgye el, nálunk is sokan boldogok lennének egy olyan rendszerrel, ahol a civileket külföldi ügynököknek tartják, a kapitalista vállalkozókat és a punkokat munkatáborba küldik, a kritikus újságírókat időnként lelövik.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az elmúlt negyedszázadban, de még az elmúlt napokban is kialakultak olyan csoportok Magyarországon (nem tudom, nézett-e mostanában híradót), amelyek nem hagyják, hogy bárki elvegye tőlük online és offline szabadságukat. Nem akarják, hogy az állam agyonadóztassa, lerabolja, ideológiai prés alá helyezze és naponta lenézze őket; nem akarják, hogy kormányzati szinten minden gigabalhé megúszható legyen, miközben az ő könyvelésük minden hibájába beleköt a NAV; nem akarnak egyentankönyvből tanulni, nem akarnak összeszerelőüzem-Magyarország betanított segédmunkásai lenni. Nem akarják a "keleti nyitás" keretében Alsó-Tádzsikisztánban végezni.

Nyugatot szeretnének, itt és most. A felelősség szabadságát, kényszermentességet, internetet, kevés adót, nyugati befektetőket, piaci munkahelyeket, versenytől csökkenő árakat, plázákat, nyugis vasárnapi bevásárlást, Európát, Amerikát. Ők mennének a magyar NSZK-ba.

Nálunk nincsenek kelet- vagy nyugatmagyar szeparatisták, mi együtt élünk ebben a nagy, keleti fekvésű ingatlanban úgy, hogy lassan nincs menekvés a többség által választott rezsim döntései elől. És ugye nem mindenki akar Londonban pincérkedni.

Ne nőjön össze, ami nem tartozik össze: a keletmagyar misztikus-spirituális mentalitás nem férhet meg a nyugatos racionalitással. Szét kell válnunk, és erre egy békés, külső katonai intervenció teremthet alkalmat. Azt kérném tehát, Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy jöjjenek be, védjék meg Amerikától és bátran kolonizálják azokat, akik kb. egy orosz típusú fejlődési pályán képzelik el a jövőt. Mi, többiek, inkább önmagunkért felelnénk, és olyasmibe kezdenénk, amit azelőtt piacgazdaságnak hívtunk.

Eszméinknek, tetteinknek, választásainknak következményei vannak. Mi lenne, ha azok, akik hónapok, évek óta a Nyugat válságáról szónokolnak, pontosan abban élnének, amit hirdetnek? Ahol minden az államtól és az államért van, ahol a nemzet iránt elkötelezett, magyar oligarchák kapják a megbízásokat, a többiek mennek közmunkára; ahol nincs civakodó parlament, nincs zavaró ellenzéki média, ahol a civil szféra mindig éberen figyel és igyekszik bölcsen dönteni; ahol nincs magas áram- és vízdíj, mert közpénzen leverik, és ahol attól nő a GDP, hogy magyarok vagyunk, és nem tudunk számolni?

Volt egyszer egy – nahát, pont orosz származású – amerikai írónő, aki remek regényt szentelt annak, mi történik azzal a társadalommal, amelyről leválnak kreatív, termékeny tagjai: amikor "azt látják, hogy a pénz olyanokhoz folyik, akik nem árukkal, hanem kegyekkel kereskednek; amikor azt látják, hogy az emberek korrupcióval és protekcióval gazdagabbak, mint munkával, és a törvényeik már nem önöket védik ellenük, hanem azokat védik önök ellen; amikor azt látják, hogy a korrupciót megjutalmazzák, és a tisztesség önmagunk feláldozása lesz, akkor tudhatják, hogy társadalmuknak vége." Szerintünk is vége lesz, de az kéne, hogy ez az agónia ne terjedjen ki a magyar társadalom egészére.

A keletmagyar zónában a gazdaság alapja a magyarságtudat és a korporatizmus lesz, illetve a kettő ötvözete, ami a legújabb hungarikumnak tűnik: az államhű civil mozgalom, a CÖF (imádni fogja őket!) elhatározta, hogy - a kormánnyal együttműködve - patronálja a vidéki magyar termelőket. És nem fogja elhinni, kikkel együtt: a CBA-val és a Coop-pal, azzal a két kisker hálózattal, amelyet valamiért nem igazán érintett olyan nagyon, de nagyon súlyosan semmilyen kormányzati különadó, plázastop. Kistermelő, felvásárló, civil szféra mind egyet akar: magyar szájba magyar... élelmiszert.

(Ha Önt ez sem győzte meg a keletmagyar gazdaság életképességéről, figyelmébe ajánlanám ezt a startup-ot: egy volt szoci börtöntöltelék, egy herevasalt bulvárceleb és egy barátságos zálogházas multitalentum videótanfolyamot indít a meggazdagodásról. Remélem, a trailer nem veszi el a kedvét az inváziótól.)

Vlagyimir Vlagyimirovics, kérem teljesítse Lovas István kollégám múltkori kérését is, és dobja meg őt a Russia Today propagandaadó magyar adásával! Megfelelő embert a megfelelő helyre: legyen ő az orosz megszállási zóna, sőt egész Eurázsia sajtóügyi kormánymegbízottja. Ugyanígy kérem, adjon megfelelő, felelős munkát Bayer Zsolt kollégámnak, őnála csak arra kell figyelni, hogy a piruláit pontosan vegye be, ha ez nem történik meg, akkor cikket ír. Ha nevetni akar, kérje meg Zsolt főnökét, beszéljen a gravitációról és az energiacellákról, meglátja, érdemes őt is befogadnia!

Ha viszont valóban hűséges, rendszer- és kártyafüggetlen alattvalót keres, Bencsik Andrást ajánlom ("Amerika nem a barátunk és még csak nem is a szövetségesünk"), és akkor még nem is beszéltünk a kulturális élet olyan tényezőiről, mint Kerényi Imre, Fekete György vagy L. Simon László – kérem, elnök úr, gondoljon a saját szórakozására is, és költöztessen át minél több keletmagyar futóbolondot a zónába! Hasznát fogja venni az EU-ról a legjobb pillanatban lehátrálni vágyó Kövér doktornak, valamint a szintén a legjobb pillanatban (az amerikai kitiltásgate közepén) Iránban tárgyaló Latorcai Jánosnak is.

Ha ön szeretne mihamarább full extrás latorállamot építeni, nyugodtan számíthat ezekre a keletmagyarokra! Minket, többieket viszont hagyjon békén. Maradunk Európában és tisztelettel.