Tóta W.: Nem mind arany, ami fénylik

Ment-e az élsport által a haza elébb? Ideje leszállni a cirkuszi lóról.

Tóta W.: Nem mind arany, ami fénylik

"Aligha tartható tehát az emberemlékezet óta aduként forgatott érv, hogy ez az ipar példaképeket termel, akik a jó irányba húzzák a fiatalokat, nélkülük pedig elöntenék az utcákat a bűnözők, ahelyett, hogy az uszodákban, ellenőrzött körülmények között erőszakoskodnának. Ez az elmélet régen megbukott. Úszni és biciklizni ma már nem azért fognak milliók, hogy rekordokat állítsanak be, hanem mert jólesik nekik. És nyilván boldogabb lesz az a gyerek, aki mellékesen csobban egyet, mint akiből az apja – Kurt Vonnegut halhatatlan szavaival – csónakmotort farag."

(...)

"Nem kínálkoznak-e okosabb befektetések, ha már száz- és ezermilliárdokkal dobálózunk? Nem egy, de több modern egyetemet létre lehetett volna hozni abból a pénzből, amit az elmúlt hat évben elvertünk úszókra, súlyemelőkre meg egyéb mutatványosokra. Az első évfolyamok éppen diplomáznának elektronikából, lézerből és kvantumszámítógépből. Hátha az ő tudásukkal többre mennénk."

(...)

"...amikor tényleg baromi gyorsan vagy baromi sokat kell úszni, akkor azt a legokosabban nem megerőszakolt, teledrogozott, kékre vert és rettegésben tartott kislányok roncsain keresztül érhetjük el, hanem atommeghajtással. Arrafelé célszerű tájékozódni, ha valakit a nagyon gyors úszás érdekel."

 

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.