A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
"Tizenegy éve halt meg II. János Pál, és volt szerencsém megírni a nekrológját az Indexen. Nem volt abban egy rossz szó se a pápára, legfeljebb az egyházra. El nem pityeregtem magam, az igaz, de hát tényleg nem rázott meg jobban, mint bármely elnök vagy pártfőtitkár halála."
(...)
"A felháborodás alapvetően annak szólt, hogy a pápa egy csomó embernek a szentatyja, tehát nekik ez úgy esik, mintha az anyjukat szidnám. Ez a megkövetelt tisztelet később is visszatért, amikor kezdtek kidőlni a szekrényből a pedofilügyek tízezrei. Ugyanis ennek a szent embernek az életműve lényegében ezek eltussolása volt. De ezt szóvá tenni, az egyszerűen bunkóság, mert ő a pápa, és kész."
(...)
"Sokat nevetek ezen mostanában. Ugyanazok, akik véremet vették volna akkor, ma agyalágyultnak, gazembernek, szabadkőműves, kommunista, mi több, liberális ügynöknek írják le a pápát, és pont annyira utálják, mint az Iszlám Állam."
(...)
"[Jézus] tanításait egy konkrét közel-keleti bevándorló, Pál apostol hozta Európába. Bezzeg ha lett volna elég sűrű szögesdrótunk, ugye. Akkor Szent Pál nem tolakodik be a kultúránkba, és most simán feláldozhatnánk minden idegent Odinnak. Elsőként ezt az okoskodó argentin tökfejet!"
A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.
