szerző:
Bojár Gábor

Sokan vagyunk, akik inkább fizetnénk csúcsidőben többet, csak legyen kocsi. Vélemény.

Köszönöm Tarlós úrnak, hogy az alkoholizmus elleni harc jegyében segített leszoktatni a vacsorámhoz megszokott pohár borról.

Pedig korábban el sem tudtam képzelni egy jó vacsorát egy-két pohár jó bor nélkül. És mivel sokat járunk hangversenyre, színházba, és utána egy jó étteremben vacsorázunk, ezért ha lehet, taxival jártunk hangversenyre, színházba, már csak azért is, mert a közelükben szinte lehetetlen parkolni.

De mióta az Ubert elűztük, erről le kellett mondanom. Este 7 körül nincs taxi. És mivel tőlünk tömegközlekedéssel csak több átszállással jutunk a belvárosba, így nagy valószínűséggel elkésnénk, marad a saját kocsi, hosszadalmas parkolóhely-keresés, és ásványvíz a vacsorához.

Az Uber helyett van a Taxify, nagyon hasonlóan működik, három „apró” különbséggel: a GPS alapú nyomkövetés és internetes számlázás mellett teljesen felesleges a taxióra, a fix hatósági ár és a kötelező kanárisárga szín. Az utóbbi két különbség pedig lehetetlenné teszi, hogy csúcsforgalom idején betöltsék a hiányt. Ugyanis az uberesek jelentős részének volt más foglalkozása teljes munkaidőben, csak alkalomszerűen ubereztek egy kis mellékesért, és ezért érthetően nem éri meg kanárisárgára pingálni családi kocsijukat. És vélhetően éppen az esti csúcsforgalomban ubereztek, amikor a rugalmas árképzés megengedte a magasabb kereslethez igazodó magasabb árat.

Azt hiszem sokan vagyunk, akik inkább fizetnénk csúcsidőben többet, csak legyen kocsi.

Én éltem már olyan rendszerben, ahol szinte minden ár fix volt, de semmit sem lehetett kapni. Úgy hívták, hogy „hiánygazdaság”. Ezt sikerült visszahozni a taxik piacán.

Ami a kötelező kanárisárga színt illeti, szerintem is teljesen indokolt, hogy az utcán leinthető taxiknak legyen feltűnő és egységes színe, sőt ezeknél a szabott hatósági ár is indokolható, ne csak azután érjen meglepetés, amikor már ülök a kocsiban. De a telefonon, vagy mobilalkalmazáson keresztül történő hívásnál, amikor tudom, melyik társaságot hívom, ismerem az árait, akkor miért nem lehet árverseny, és miért nem használhatják a sofőrök a nem kanárisárga, más célra is használható családi kocsijukat, amivel költséget takaríthatnának meg?

Egyetértek azzal, hogy ha az Uber mint cég, távolról végzett magyarországi diszpécser tevékenységért Magyarországon nem fizet adót, az nem OK. Adót kell fizetni, nemcsak a sofőröknek, de a szervező cégnek is, és a határokon átnyúló „cyber” szolgáltatások adóztatása probléma. Még az Ubernél is nagyobb probléma például a Google, a Facebook, az Apple vagy az Amazon esetében. De sehol sem azt a megoldást választották, hogy kitiltják a piacról ezeket a cégeket: meg lehet velük egyezni és lehetne őket egységesen európai szinten szabályozni és adóztatni. Ez is jó példa arra, mi minden nem működik nemzeti keretek között az informatikai forradalom évszázadában.

De meggyőződésem, hogy nem az adóztatás problémája miatt kellett az Ubernek távozni, hiszen valószínű, hogy a transzparens fizetésnek köszönhetően (kizárólag hitelkártyával, kizárólag a diszpécseren keresztül) az adóbevétel jelentősen magasabb is lehetett volna, mint a hagyományos készpénzes fizetés a taxiórák után. De győzött a jól szervezett és befolyásos taxis lobbi (vagy maffia?).

Attól tartok, hogy az önvezető taxik elterjedését is lesz erejük megakadályozni. Pedig az sokkal, de sokkal olcsóbb lehet, mint a sofőrös taxi, hiszen nemcsak a sofőr költségét takarítjuk meg, hanem az önvezető autók olcsóbban lehetnek elektromos meghajtásúak, viszonylag kis akkumulátorral, hiszen kizárólag városi közlekedés esetén sofőr nélkül még 50 km hatótávolság is elég lehet töltés nélkül, mert ha kell, akár minden út után az önvezető autó elmehet feltölteni magát. Ez amellett, hogy környezetkímélő, annyira olcsó is lehet, hogy nem lesz érdemes saját kocsit tartani.

Beszélgettem erről egyszer egy taxisofőrrel, aki mindezt megértve magabiztosan felnevetett: Csak nem gondolja, hogy beengedjük ezeket a kocsikat? Tartok tőle, hogy önbizalma nem alaptalan, mi maradunk a huszadik században, és az esti csúcsforgalomban elérhető taxik híján az éttermi vacsorához marad az ásványvíz.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!