"Lehetővé kell tenni, hogy az üzemekben szükség esetén szombaton is ugyanúgy dolgozzanak, mint bármelyik hétköznapon" – idézte a Világgazdaság a Netzeitung beszámolóját, amely szerint ezt Diether Klingelnberg, a német iparszövetség (BDI) alelnöke jelentette ki, rámutatva, hogy a világ számos országában teljesen megszokott a szombati munkavégzés.



Ludwig Georg Braun, a DIHK kamarai szövetség első embere ehhez hozzátette, hogy a szombati munkáért „nem lenne időszerű” magas pótlékokat kifizetni. Az ellenzéki szabad demokraták (FDP) gazdasági szakértője, Rainer Brüderle szintén elképzelhetőnek tartja a szombati munkavégzést; helyette valamelyik hétköznapot kapnák meg az érintett dolgozók.



A munkaidő meghosszabbításával kapcsolatos vita a Világgazdaság szerint azután erősödött fel ismét, hogy a berlini kormány a múlt héten felvetette: a német egység napjának vasárnapra való áttolásával kellene évente plusz egy munkanapot nyerni. Ez Hans Eichel pénzügyminiszter szerint 0,1 százalékponttal emelné a gazdasági növekedést.



Bár a minden oldalról érkező heves tiltakozás miatt Berlin hamar visszavonta a tervet, a kormányzó szociáldemokraták szerint valamilyen módon mindenképpen több munkára kell kényszeríteni az utóbbi néhány évtizedben meglehetősen elkényelmesedett németeket.



A koalíciós partner Zöldek nem látnak cselekvési kényszert, ám az ellenzéki FDP és CDU egyetért a munkaidő meghosszabbításának gondolatával. A kereszténydemokraták – a BDI-vel egyetértésben – a 40 órás munkahéthez való visszatérésért szállnak síkra – írja a Financial Times.



Jelenleg általában ágazati megállapodásokkal szabályozzák a munkaidő hoszszát, ami a nyugatnémet gépiparban például 35 órás munkahetet eredményez. Ez egyre kevésbé látszik tarthatónak, és nem csoda, hogy a munkahelyek megőrzése érdekében a Siemenstől a DaimlerChryslerig egyre több cégnél írnak alá az ágazati szabályozástól eltérő, hosszabb munkaidőt előirányzó egyezményeket.