Strugart, aki a nemzetközileg védett történelmi Dubrovnikot ostromló jugoszláv erők parancsnoka volt, a háború szabályainak kétrendbeli megsértésében találta vétkesnek a bíróság.

A háromhónapos ostrom a frissen függetlenné vált Horvátország ellen indított jugoszláv hadjárat elején játszódott le, annak egyik legkegyetlenebb fejezete volt: összesen 50 civil emberéletet követelt több száz sebesült mellett, és súlyos károkat okozott az ENSZ kulturális örökségéhez tartozó óvárosi részben.
 
A szerb és montenegrói hadsereg 1991 végén - négy hónappal azután, hogy Horvátország bejelentette kiválását Jugoszláviából - lőtte tüzérségi fegyverekkel a Horvátország déli részén fekvő, nagy múltú, kulturális emlékekben roppant gazdag Dubrovnikot. A vádirat szerint a hadműveletek során "indokolatlan pusztítást okoztak, szándékosan semmisítettek meg történelmi és vallási emlékeket".

Strugar a térségbe vezényelt jugoszláv erők parancsnoka volt, és a bíróság egyebek mellett polgári személyek elleni támadásért, a háborús szokások megszegéséért ítélte el, miután nem akadályozta meg a polgári személyek elleni támadásokat. Az ENSZ-törvényszék gyilkossággal és azzal is vádolta őt és parancsnoktársait, hogy megsértették a háború idején a polgári lakosság megkímélését célzó genfi konvenciókat, illetve a hadijogot.
 
A vád 13-15 év börtönt kért a tábornokra.

Strugar négy éve önként jelentkezett a törvényszék előtt, de tagadta az ellene szóló vádakat. A 72 éves, beteg altábornagyot meghallgatása után ideiglenesen szabadlábra helyezték, mert a törvényszék a montenegrói hatóságoktól megkapta az ehhez szükséges garanciákat. Később elterjedt róla, hogy nem megy vissza önként Hágába, de tizenhárom hónapja kezdődött perére gyógykezelését is felfüggesztve visszatért. Ügyvédei megromlott egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérték.