„Amikor Isten eljő, lesz néhány kérdése. És az egyik az lesz: Na, jó móka volt?” – így készült a film, amire az AI sohasem lenne képes
A dán mozi örökös fenegyerekével, Nicolas Winding Refnnel beszélgettünk.
A rendkívül súlyos vádak a B92 belgrádi televízió Insider (Beavatott) című, hétfő késő éjszakába nyúló műsorában hangzottak el, amelyben Popovic a Djindjic-merénylet hátteréről beszélt.
Popovic a Djindjic-kormány tájékoztatási osztályának volt a vezetője. A sajtó mindig is befolyásos szürke eminenciásként, a néhai kormányfő legközelebbi bizalmasaként tartotta számon őt. A belgrádi média általában családi becenevén, Bebának (Baba) szokta szólítani a mindig nagyon elegáns, rendkívül sarkosan, mondhatni djindjici stílusban fogalmazó egykori tisztségviselőt, aki amúgy sikeres üzletember volt, mielőtt a kormány szolgálatába szegődött.
Elmaradt vádemelés
Popovic szerint a Djindjic-merénylet hátterére mindeddig azért nem derült fény, mert ehhez hozzá kellett volna nyúlni a hadsereghez és a katonai biztonsági szolgálathoz. A hatóságok vizsgálódásainak vége szakadt, amikor a merénylet utáni rendkívüli állapot idején őrizetbe vették Kostunica két legközelebbi bizalmasát, Rade Bulatovic nemzetbiztonsági tanácsadót - a titkosszolgálat jelenlegi vezetőjét - és Aco Tomicot, a katonai biztonsági szolgálat (katonai elhárítás) egykori parancsnokát. Bulatovicot és Tomicot azzal gyanúsították, hogy tudtak a készülő merényletről. Mindketten beismerték, hogy találkoztak a zimonyi klán vezetőivel, de mivel a kapcsolattartás nem merítette ki a bűntény fogalmát, vádat nem emeltek ellenük.
Bulatovic és Tomic őrizetbe vétele után a kormánytagok megijedtek, "mákszemnél is kisebbek lettek", és azután a hatóságok gyakorlatilag már nem foglalkoztak a merénylet hátterének tisztázásával, megelégedtek azzal, hogy elfogták a gyilkosokat, a vörössapkás osztag vezetőit és a zimonyi klán tagjait - mondta Popovic, aki szerint Djindjic gyilkosai ismertek ugyan, de a merénylet hátterében a politikai és katonai körökhöz közel álló személyek állnak.
"Nem tudom a nevüket, mert a nyomozás megrekedt azon a ponton. Nincs kétségem, hogy ezek Kostunicához közel álló emberek. Nincs kétségem, hogy Kostunica volt a politikai ernyője ennek a csoportnak" - így Popovic.
A Nyugat tudott róla?
A volt kormányilletékes azt is állította, hogy egy nyugat-európai ország belgrádi nagykövete már nyolc hónappal a merénylet előtt, 2002 szeptemberében tájékoztatta őt arról, hogy a nyugati diplomatáknak információik vannak a Djindjic ellen készülő merényletről, amelyet az orosz hírszerzés egyes elemei készítenek elő az akkori jugoszláv hadsereg egyes tisztjeivel.
Popovic hazaárulással vádolta Rade Bulatovicot, azt állította, hogy a titkosszolgálat főnöke nemrégiben washingtoni látogatása idején CD-n átadta az Egyesült Államoknak a szakszolgálat teljes archívumát. A volt kormányilletékes súlyosan kirohant a szerb pravoszláv egyház ellen is, amiért lelki támaszt nyújtott Djindjic gyilkosainak és a háborús bűnösöknek. "Kalasnyikovos árnyékpátriárkának" nevezte Amfilohije tengermelléki-montenegrói püspököt, aki Djindjic ravatalánál mondott politikai színezetű gyászbeszédében gyakorlatilag a miniszterelnököt tette felelőssé saját haláláért. Popovic elárulta, hogy a temetés után Djindjic özvegyének felhatalmazásával levélben válaszolt a becsmérlő gyászbeszédre.
A vádaknak bizonyosan nagy visszhangjuk lesz Szerbiában, a nyilatkozatot címoldalon hozták a keddi belgrádi lapok. Már a Popovic-interjú első, múlt hétfőn sugárzott része is hatalmas vihart kavart, pedig abban Djindjic egykori bizalmasa csak a merényletet megelőző időszakról, az alvilág, a titkosszolgálat és a milosevici hatalom bűnös összefonódásairól beszélt.
