Bob Geldof. Az öröm pillanatában © AP

Hetekig erről fognak beszélni a politikusok, írni az újságok, és a sztároknak hála az afrikai szegénység ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. De a szombati megakoncert után milyen konkrétumok várhatók? Bob Geldof és a nemzetközi aktivista szervezetek a szegény országok adóságainak elengedését, az Afrikának szóló segélyek megkétszerezését sürgetik. Ám a gazdag országok skóciai találkozóján csak 14 milliárdot fognak elengedni 18 nagyon szegény országnak. És Blair ugyan kész megkétszerezni az Afrikának nyújtott évi segélyeket 2010-re, de ez csupán 25 milliárd dollárt jelent. Ezt dupláznák meg 2025-re 50 milliárdra. Összehasonlításul: Afrika pillanatnyilag 300 milliárd dollárnyi adósságteher alatt görnyed.

Geldof harmadik javaslata már komolyabb hatást válthatna ki: a fejlődő országokat diszkrimináló kereskedelemben követel új szabályokat. A gazdag országok évente 250 milliárd dollárt költenek mezőgazdaságuk támogatására. Az afrikai gyapottermelők gyakorlatilag ki vannak zárva az amerikai piacról, amit Washington a hazai termelők támogatásával körömszakadtáig védelmez. De az EU agrárrendtartása sem különb. Ezt a kényes témát a Nyolcak szerdai találkozójukon nem is érintik

Ha valami csoda folytán hirtelen mégis elindulna a segélyáradat Afrikába, vajon enyhítené-e a 800 milliós kontinens nyomorát? Éppen most jött ki két Valutaalap-szakértő, Raghuram Rajan és Arvin Subramanian tanulmánya, amely szerint semmilyen adat nem támasztja alá, hogy a segélyek nyomán gyorsulna a leszakadt országok gazdasági növekedése. Sőt, a beáramló pénzek felnyomják a helyi valuta árfolyamát, ami visszavetheti az exportot, ráadásul a talált pénz a kormányokat meggondolatlan, pazarló költekezésre csábítja. Maga Mbeki dél-afrikai elnök a hétvégén nyilatkozott úgy Maliban, hogy kár Afrika korrupt kormányaiba újabb milliárdokat belenyomni, jobb lenne a pénzt azoknak a beruházóknak adni, akik Afrika felemelkedését szolgálják.

Valami hasonlót próbál javasolni a Magyarországon is jól ismert amerikai gazdasági szakember, Jeffrey Sachs. A londoni Sunday Times tegnapi kiadásában azt ajánlja, a G8 dolgozzon ki nagyszabású segélycsomagot. Ebből segítenék az afrikai törpebirtokokat – ezeken él a földrész 850 millió lakosának háromnegyede –, hogy a gazdálkodók önellátáson túl, piacra is tudjanak termelni, és fejleszteni tudják gazdaságaikat. Afrika mindeddig elmaradt „zöldforradalmát” kell tehát megvalósítani. Nagyszabású egészségügyi programmal kell visszaszorítani az afrikai országok gazdaságait zuhanórepülésbe küldő maláriát és AIDS-et, merész infrastrukturális beruházásokkal pedig a földrészt keresztül-kasul szelő vasút- és autópálya hálózatokat kell kiépíteni.

Mi segít rajta? © AP

Mindezek a javaslatok jól hangzanak, de továbbra sem adnak feleletet az égető kérdésre: miként lehet kívülről Afrikát „megmenteni”. Nemcsak arról van szó, hogy a segélyek igazán nem segítik a korrupt kormányokkal és gyakran polgárháborús állapotokkal megnyomorított afrikai országokat. Az is teljesen a levegőben lóg, hogy ki adjon segélyeket, kinek, mennyit és milyen feltételek mellett? A Világbank egyik legnagyobb dilemmája mind a mai napig, hogy azoknak szeretne leginkább kölcsönöket, akár kamatmentesen is adni, akiknél jó helyre kerül a pénz, ahol tényleg tesznek valamit a szegénység ellen. Ezek az országok azonban nem szorulnak a Világbank gyámkodására, felvehetnek kölcsönt a tőkepiacról, a rendes kereskedelmi feltételek mellett.

Ha most az adóság-elengedés – ahogy több civil szervezet követeli – általános lesz, a magántőke még inkább elbátortalanodik, hogy oda adjon pénzt, ahonnan biztosan nem kapja vissza. 2003-ban a világon összesen 135 milliárd dollárt fektettek be közvetlen tőkeberuházás címén, ebből mindössze 9 milliárd jutott Afrikának, ez a 2001. évinek mindössze a fele volt.

Mi tehát a megoldás? A Newsweek nemzetközi kiadásának legújabb összeállítása Tanzániát hozza fel példának. Az ottani kormány, megszabadulva Nyerere elnök csődbe ment „afrikai szocializmus” hóbortjától, nagyon is céltudatos országépítésbe kezdett. Harcot indított a korrupció ellen, felszámolta az állam bányászati monopóliumát, beengedte a külföldi vállalatokat, erőteljesen támogatja a kistermelőket. Ma Tanzánia Afrika egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága, évente 6–7 százalékkal nő a GDP, az ország prosperál. Az adóbevételek növekedésével többet tudnak költeni szociális célokra, erre megy most az éves költségvetés fele. Kötelezővé tették az általános iskola elvégzését.

A tanulság: Afrika országainak nem a sült galambot kell várniuk, elsősorban magukon kell segíteniük, ha a szegénység elleni harcot győztesen akarják megvívni. A gazdag országok ezt helyettük nem tehetik meg. A segítésnek mindamellett rengeteg módja van, de az, amit Geldof és társai erőltetnek, bármennyire jó szándékúan is, önmagában semmit sem old meg, sőt, még árthat is.

-rr-