David Irwing © AP

Ausztriában 1989 óta volt érvényben ellene körözés annak az osztrák törvénynek az alapján, amely a holokauszt tagadását bűncselekménynek minősíti. A brit állampolgár Irving Ausztriában olyan kijelentéseket tett, amelyek a vád szerint kimerítik ezt a tényállást. Ha a bíróság bűnösnek találja, Irving akár 20 év börtönbüntetést is kaphat - közölte az osztrák ügyészség.

Az eddig legalább 30 könyvet publikált Irving szerint az auschwitzi gázkamrák nem léteztek, mivel azok csupán „a lengyelek ügyes turistacsalogató attrakciói”. 1977-ben kiadott, majd 1991-ben új fejezettel kiegészített, Hitler háborúja című könyvében pedig azt állítja: Hitler - legalábbis 1943-ig - nem tudott a „végső megoldásról”, vagyis a zsidók megsemmisítéséről.

David Irving 1938. március 24-én egy angol kisvárosban született. Valójában nem is történész, hiszen egyetemre sosem járt, sem társadalomtudományt, sem történelmet nem tanult. Ugyanakkor autodidaktaként sok mindent összeolvasott a második világháború témaköréből, és hamar kialakította a maga „irvingi" történelemképét.

Embert barátjáról

A hatvanas évek elején munkásként az NSZK-ban helyezkedett el, itt kapcsolatba került különböző frontharcos és neonáci szerveződésekkel. 1963-ban jelent meg a Drezda elpusztítása című könyve, amelyben egyebek mellett azt állítja: a drezdai szőnyegbombázásnak 135 ezer áldozata volt - ez közel háromszorosa a hadtudomány becsléseinek.

Nem sokkal később a háborús bűnösök perében halálra ítélt náci hadseregparancsnok, Keitel tábornagy fia bemutatta őt Otto Günschének, Hitler utolsó adjutánsának. Ő hozta össze Irvinget Hitler egykori munkatársainak, s egyben híveinek belső körével. 1977-ben jelent meg Hitler háborúja című kötete.

Deborah Lipstadt, az amerikai Emory Egyetem történészprofesszora 1994 őszén megírta a Holokauszt tagadása című művét, amelyben mint az egyik legkártékonyabb neonácit és szélhámost leplezte le a brit történészt. Irving feljelentette Lipstadt professzort és a könyvet gondozó Penguin kiadót egy londoni bíróságon. Az angol jog szerint a bizonyítási teher Lipstadt professzorra hárult.

A londoni bíróság  2000-ben ítéletben mondta ki, hogy Irving "ideológiai megfontolásokból szándékosan ferdített el és manipulált tényeket... aktív holokauszt-tagadó, antiszemita, olyan rasszista, aki a neonácizmust hirdető szélsőjobboldali csoportokkal áll kapcsolatban".

A londoni tárgyaláson a bíró kimondta: a történész „saját ideológiai szempontja szerint félremagyarázta és manipulálta a történelmi tényeket, bizonyítékokat”, mi több, „ugyanezen okból Hitlert jogtalanul kedvező fényben tüntette fel”. A bíró az eléterjesztett és a történész állításait pontról pontra cáfoló bizonyítékok alapján Irvinget kétséget kizáróan holokauszt-tagadónak minősítette.

A londoni perben az egyik „alaptanú” Richard Evans, a cambridge-i egyetem moderntörténelem professzora volt. Evans 740 oldalas jelentésében elemezve Irving kutatási módszereit, megállapította, hogy „miközben Irving valóban hatalmas forrásanyaggal rendelkezik a harmadik birodalomról, és számos új dokumentumot is felfedezett (...), forrásait gyakran félreértelmezi”. Sőt a náci vezérkar egyik prominense, Heydrich egy parancsát például akként torzítva idézte, hogy azzal bebizonyíthassa hipotézisét, miszerint Hitler 1938 novemberében meg akarta akadályozni a zsidó tulajdonban lévő üzletek elleni, a történelembe Kristallnacht (Kristályéjszaka) néven bekerült támadásokat.

Magyar hívei is vannak

Az Irving-féle állításokat és feltételezéseket cáfolni érkezett anno a londoni perre Robert Van Pelt holland történész is, aki maga is írt könyvet Auschwitzról. Ő egy, a németek által 1943 februárjában készített fotót mutatott be a bírónak, amelyen a gázkamrák tetőzetén szemmel is látható nyílások voltak. Erre azért volt szükség, mert Irving még a bíróság előtt is azt állította, Auschwitzban nem léteztek gázkamrák, hiszen „a gázkamrák tetején nem voltak nyílások”, amelyeken a ciklongázt beereszthették volna.

Az 1956-ról is könyvet író Irving nem kevés híve szerint a történész a szólásszabadság mártírja. Pedig éppen az 1981-ben megjelent '56-os könyve kapcsán nem derogált neki szorosan együttműködi a kádári agitproppal. Mink András történész szerint "Irving megtagad a magyar forradalomtól minden demokratikus politikai tartalmat. Ábrázolásában a magatehetetlen és a hatalma megőrzéséért rettegő pártvezetés vergődött a zsidó kommunisták megbüntetését követelő és eredendően is mély antiszemitizmustól fűtött néptömegek szorításában. A mű voltaképpen nem más, mint az 1956-os forradalom nyilas szellemű, szélsőjobboldali revíziója. Látszólag ellentmond az MSZMP politikai állásfoglalásának és szellemének, tehát annak, amit Irving magyar barátainak ígért, de csak látszólag. 1956 nyilas ábrázolása pontosan párhuzamba állítható a kádári propaganda 'ellenforradalom'-ábrázolásával, amelynek fő motívuma az utcán kommunistákat és más 'haladó szellemű embereket" lincselő nyilas csőcselék garázdálkodása.

A holokauszt-tagadó Irving népszerű a magyar szélsőjobboldali csoportok tagjai között, akik vitáik során gyakran hivatkoznak műveire. Két éve kiadták magyarul is a Felkelés címő könyvét. Szerinte az 1956-os felkelés első két napja zsidópogrom volt, a tömeg fellázadt a "kommunista zsidó kormány ellen". David Irvinget 2003-ban Csurka István meghívta a MIÉP október 23-i ünnepségére. Az MTV Éjjeli menedék c. tévéműsor pedig hosszú interjút közölt vele, amely után a műsor szerkesztői leváltották, és a magazint is megszüntették.