Vívásban a világbajnokságokon, kontinenstornákon, illetve nemzeti bajnokságokon 12 győztest avatnak, a nyári játékokon azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi döntése alapján – a verseny-, illetve létszámkorlátozás miatt – csak tíz számot rendeznek. Mivel a 2004-es athéni olimpián már a női kard is szerepelt a műsorban, akkor először ki kellett hagyni két versenyt a hagyományos programból, s a választás 2002-ben – hosszú huzavona után – a női tőrözők és kardozók csapatversenyére esett.

Az egyes szövetségek képviselői abban már régen egyetértésre jutottak, hogy egyéniben mind a hat szakág küzdelmeit megrendezik, így ezúttal is két csapatviadalnak kellett kiesnie. Az athéni hiányzók pekingi kárpótlása várható volt, a férfi párbajtőrnek pedig nagyon komolynak tűnt a támogatottsága, így voltaképpen a férfi kard és tőr, valamint a női párbajtőr számított a leginkább veszélyeztetettnek.

A magyar szövetségtől (MVSZ) származó információ szerint nyílt szavazásra került sor a dél-koreai Taebaekben rendezett ülésen, s ezen a női párbajtőrre és a férfi tőrre esett a választás. Az ülésen az is eldőlt, hogy e két szakág egyéni küzdelmeiben országonként maximum két vívó szerezhet jogot az indulásra.

Kovács Tamás, az MVSZ technikai igazgatója, aki egyébként nem volt ott a kongresszuson – a magyar érdekeket Kulcsár Krisztián képviselte –, úgy reagált a határozatokra, hogy a nőknél bármelyik szakág kiesése komoly veszteségnek számított volna, így a párbajtőré is, míg a férfiak esetében az elmúlt években legkevesebb sikert elért fegyvernem csapatversenyére esett a választás, vagyis ha már mindenképpen szavazni kellett, magyar szempontból talán a legkevésbé rossz döntés született.

A szövetség kommunikációs igazgatójának tájékoztatása szerint Kulcsár Krisztián – elnökségi döntés alapján – a férfi tőrcsapat és a női kardcsapat kimaradására voksolt.