Galbraith 1908. október 15-én a kanadai Iona Stationban skót bevándorlók gyermekeként született. A torontói egyetemen tanult közgazdaságtant, majd a kaliforniai Berkeley Egyetem ösztöndíjasaként doktorált 1934-ben. Ezután a Massachuttes-állambeli Cambridge-i, majd a princetoni egyetemen tanított. 1941-ben Roosevelt elnök az amerikai Árhivatal vezetőjévé nevezte ki, de inflációellenes, és versenykorlátozásra irányuló politikája miatt az üzleti lobbyk kieszközölték az elnöknél leváltását. 1949-től a Harvard egyetem professzora volt.

Neve 1958-ban a Kiérdemesült társadalom (The Affluent Society) című művével vált ismertté. Ebben azt mutatta ki, hogy az Egyesült Államok gazdaggá vált ugyan a fogyasztói termékek terén, de szegény maradt a szociális intézmények tekintetében. A fogyasztói társadalom kritikusa, az ipari társadalom elméletének képviselője szerint a gazdaság fő vonásait a gazdálkodás technikai tényezői szabják meg, a termelési viszonyok eltérése másodlagos jelentőségű. Ezen alapul a szocialista és a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszerek közeledéséről vallott felfogása, a konvergencia elmélet is. 

A neves közgazdászprofesszor 1960-ban John F. Kennedy tanácsadója volt, majd annak elnökké választása után indiai nagykövet lett. 1963-ban tért vissza a Harvardra. Ezt követően írta meg a The New Industrial State (Az új ipari állam) című munkáját. Ebben élesen bírálta a növekvő vállalkozói befolyást és az óriáskonszernektől függő államot. 1975-ben nyugdíjaztatta magát, majd világszerte szívesen fogadott és foglalkoztatott előadó lett. További ismert művei: Az árellenőrzés elmélete, Az amerikai kapitalizmus, A tömegszegénység természete, Győzelem. A modern diplomácia regénye, Közgazdaságtan és társadalmi cél, Egy kortárs emlékei (utóbbi önéletrajz).