Az EU sporttal foglalkozó miniszterei - Jose Luis Arnaut portugál politikus vezetésével - kedden helyzetelemzést és következtetéseket tártak az Európai Bizottság elé. Megítélésük szerint az európai labdarúgásban rossz irányba haladnak a dolgok, s a politikának be kell avatkoznia, hogy a közkedvelt sport működését befolyásoló szabályok ne szakadjanak el az élet más területén EU-szerte alkalmazott normáktól.

Elsősorban arról van szó, hogy az üzleti életben elfogadott és hosszabb ideje jó működő versenyszabályok a sportban nem, vagy csak korlátozottan érvényesülnek. Az elmúlt másfél évtizedben óriási költségvetésű mammut-klubok jöttek létre, s hatalmas összegekért szerződtették a világ legjobb labdarúgóit. Kialakult az elit csoport, a leggazdagabb 14 klub mezőnye, s ők immár egymással összefogva gyakorolnak nyomást saját érdekeik érvényesítésére az UEFA-nál és a FIFA-nál.

Az UEFA ügyvezető igazgatója Lars-Christer Olsson levélben kifejezte ama reményét, hogy együttműködés kezdődik a politikusok és a futball vezető testületei között. Az igazgató szerint néhány európai klub a legnagyobb futballpiacokon - Anglia, Spanyolország és Olaszország - sokkal több bevételhez jut, mint riválisai, és ezzel csökken a verseny. A megnövekedett tőkeerő révén újabb sztárjátékosokat vásárolnak és ezzel tovább nő a különbség.

A labdarúgásra vonatkozó uniós szabályozás felülvizsgálatát a brit EU-elnökség kezdeményezte, mostani formája a múlt év alkotmányos fiaskójának köszönhető. (Érdekesség, hogy az alkotmány-tervezet tartalmazott egy olyan kitételt, amely szerint a sport speciális státust kapna, és mentesülne bizonyos versenyjogi szabályok alól.)

A legnagyobb klubok természetesen nem nézik jó szemmel a brüsszeli folyamatokat, ők éppenhogy nagyobb függetlenséget szeretnének. A legújabb fejlemények tükrében attól tartanak, hogy az Európai Bizottság átveszi a labdarúgás irányítását a tagállamokban. Különösen élesen tiltakoznak a játékos-fizetések maximalizálása ellen, mondván, hogy ilyen re nincs példa a gazdasági élet más területén.