A tizenkilencedik század elején egymilliárd ember élt a Földön, ez a szám százharminc év alatt megduplázódott, a huszadik század végén pedig már hatmilliárdnyian voltunk. Ma, 2006-ban, ha pontosak akarunk lenni, már ezt is megfejeljük félmilliárddal. Egyes országok lakosságának száma folyamatosan nő, miközben sok államnak népességfogyással kell szembenéznie. A termékenység, a halálozás és bevándorlók száma egyaránt befolyásolja a népességszámot, de más-más okok miatt. Az ötven legszegényebb ázsiai és afrikai ország népessége az elkövetkező 50 évben várhatóan 1 milliárd fővel növekszik, míg a fejlett országokban stagnálás lesz.

A nagy számok törvénye

1987. július 11-én született meg az ötmilliárdik ember a Földön. Az ENSZ a túlnépesedés veszélyeire figyelmeztetve nevezte ki ezt a napot a Népesedés Világnapjának. Az világszervezet számításai szerint 1999-ben született meg a hatmilliárdik bolygólakó. Kína és India lakossága meghaladja az egymilliárdot, és az ENSZ számításai szerint az ötven legszegényebb ország lakossága megháromszorozódik a következő ötven évben, sőt az előrejelzések szerint a fejlődő országokban él majd a világ lakosságának 90 százaléka.

Az ENSZ számításai szerint 2050-re 9 milliárd ember él majd a Földön, és ezt követően csökken majd a népszaporulat, az átlagos gyermekszám 1,85 lesz, a halandóság tovább csökken. Azt is kiszámolták a hozzáértők, hogy ha a jelenlegi temékenységi mutatók maradnának, akkor félszáz év múlva 11 milliárd földlakó lenne, és ez már a túlnépesedés veszélyét hordozná - mondta el Hablicsek László, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutató Intézetének igazgató-helyettese.

Az európai országok többségében azonban a népességszám csökkenésére kell számítani. Egyes becslések szerint 50 év múlva akár százmillióval is kevesebb lakosa lehet Európának, így a földrészen a Föld lakosságának kevesebb, mint tíz százaléka élhet majd.

Magyarország követi az európai tendenciát; az elmúlt 25 évben állandó a népességcsökkenés. A születési átlag az európai alatt van, a várható élettartam azonban elmaradt a tőlünk nyugatabbra lévő országokban jellemzőtől. Kevesebb gyermeket vállalnak a nők, és az alacsonyabb iskolai végzettéggel rendelkezők kisebb eséllyel érik meg hatvanadik életévüket, mint képzettebbek - szól KSH demográfusainak megállapítása. "A népesség nálunk és a fejlett országokban egyaránt öregszik, így a társadalmaknak át kell gondolniuk, hogy az idősek ellátórendszerét miként alakítják át" - összegzett Hablicsek László.

Kritikus pontok

Oroszországban is kritikus ponthoz értek, az elmúlt 13 évben 11 millióval csökkent a népesség, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor 50 év múlva még ötven millió mínusszal kell számolniuk. Putyin elnök mindezt nemzetbiztonsági problémának tartja, így állami bizottságot hoztak létre, és felhívták a volt szovjet köztársaságokban élő oroszokat, hogy térjenek haza.

Többen élünk most, mint éltek a történelem folyamán?

Beszédekben, cikkekben, tanórákon és mindenfelé, ahol hatást kell kelteni, fel-feltűnik a megállapítás: jelenleg többen élnek a Földön, mint ahányan meghaltak. A kijelentés, bár frappáns, és kétségtelenül fontos tényre, vagyis a félelmetesen felgyorsult népességnövekedésre hívja fel a figyelmet, a demográfusok egybehangzó véleménye szerint nem igaz. A kérdésről részletesebben olvashat a Legendavadászat című könyvben.

Kínában családtervezési tanácsokat adnak, és a gyéren lakott területeken, nemzeti kisebbségek esetében több gyermeket is szívesen látnak. A családtervezési program eredményeképpen 338 millióval kevesebb gyermek született a világ legnépesebb országában. A kínai demográfusok szerint az ország 2050-re elérheti a népesség-maximumot egymilliárd hatszáz millió fővel, innentől kezdve azonban csökken majd ez a szám.

Japánban nyolcvan, míg Botswanaban 30 évig él egy asszony, Kínából negyvennégymillió nő hiányzik, a Föld egyik legnépesebb országában, Indiában válogatott módszerekkel szabadulnak meg a nem kívánt gyermekektől, az Amerikai Egyesült Államokban ódzkodnak a szexuális felvilágosítástól, és a annak ellenére, hogy 6,5 milliárdan vagyunk, naponta tíz nyelv hal ki - olvasható néhány meglepő adat a Merre tart a világ? 50 tény, amely megrengethetné a világot című HVG-könyvben. A továbbiakban e kiadványból szemlézünk.

Élet. Kilátások. © sxc.hu

A Római Birodalom idején a várható élettartam csak huszonkét esztendő volt. Mintegy ezerötszáz évvel később, a középkori Angliában csekély javulás érződött – az emberek körülbelül harminchárom évre számíthattak, és arra sem feltétlenül egészségesen. Az éhínség szüntelenül fenyegetett, az orvoslás néhány embertelen felcser módszerre korlátozódott.

Az ember várható élettartamának drámai javulása csak az ipari forradalommal indult meg. Azokban az országokban, ahol a leghosszabb a várható élettartam, még folyamatosan, egyenletesen növekszik is – évente három hónappal. Ez a növekedés mind a mai napig tart. Van azonban olyan feltevés, amely szerint a tudomány és a gyógyászat vívmányai ellenére elérünk egy pontot, amikorra szervezetünk képtelen tovább működni. Általánosan elfogadott nézet, hogy élettartamunk evolúciósan meghatározott.

A leghosszabb várható élettartamú csoportot a japán nők alkotják, akik jelenleg átlagosan 84,6 évig élnek. Az amerikai Science tudományos folyóirat előrejelzése szerint hat évtized múlva az átlagos japán leánycsecsemő arra számíthat majd, hogy megéri a száz esztendőt. Dél- és Közép-Afrikában azonban az éhínség, a betegségek, az AIDS miatt egészen más a helyzet. Botswanában például egy 2002-ben született kisgyermek átlagosan 39 életévre számíthat. Ez az átlag harminc évvel alacsonyabb annál, amilyen AIDS nélkül lenne. 2010-re már csak 27 életévet jeleznek a botswanaiaknak. Sierra Leonében ezer kisbaba közül 157 nem éri meg az első születésnapját. Izlandon ez a szám 2,6.

A UNICEF becslései szerint világszerte százötvenmillió gyermek alultáplált, sokan tiszta ivóvízhez sem jutnak és Afrikában, a rohamosan gyarapodó népesség mind nagyobb terhelésnek teszi ki a földet és a természetes erőforrásokat, a helyi ökoszisztémák tönkretétele következtében pedig újabb területek sivatagosodnak el.

A kínai állami hírügynökség 2002 októberében arról tudósított, hogy a legutóbbi országos népszámlálás aggasztót eredménnyel zárult: 2000-ben minden száz leány újszülöttre 116,8 fiú jutott Kínában. Ha a különbség tovább nő, írta a Shanghai Star, akkor Kínában közel ötvenmilló férfi hiába keres magának megfelelő feleséget. A hiány gondot okozhat a családalapítás mellett a gazdaságban és a szociális ellátásban is. Egy szakértő egyenesen azt jósolta, a menyasszonyra áhítozó férfiak kétségbeesésükben nőrablásra fognak vetemedni.

Hiányoznak. © sxc.hu

A fiúgyermekek előnyben részesítésének „hagyománya” Kínában, Indiában, Dél- és Kelet-Ázsia egyes részein igencsak elterjedt. A lánygyermektől ódzkodó szülők ultrahangos vizsgálattal igyekeznek tisztázni a születendő gyermek nemét, és amennyiben a magzat lánynak bizonyul, akkor abortuszt kérnek. Sok megszületett kislányt néhány napos vagy hetes korában megölnek, a szülők kicselezik a rendőrséget és az egészségügyi szakembereket, úgy állítják be a dolgot, mintha a baba természetes okból halálozott volna el. Ha a lány szerencsésen átvészeli a csecsemőkort, esetleg nem anyakönyvezik, ezáltal a társadalom perifériájára szorul, megfosztják az iskolázástól, az egészségügyi ellátástól, akár még az elegendő élelemtől is.

Dr. V. Paramesvara, az indiai orvosszövetség volt elnöke becslése szerint Indiában évente kétmillió magzatelhajtást végeznek ilyen okból. Az irányzat megfékezésére India és Kína egyaránt törvényellenesnek nyilvánította az ivarszelektív abortuszt. A kínai orvosok, akik rutinszerűen vizsgálják ultrahanggal a kismamákat, nem közölhetik velük a baba nemét. A szülők próbálkozhatnak illegális vizsgálattal is, ezekért 60-120 USD-nak megfelelő összeget kérnek.

Kegyetlen módszereket alkalmaznak Indiában a családok azért, hogy megszabaduljanak a leánygyermekektől. Ilyen például, hogy csípős, fűszeres tyúkhúslevest etetnek a kisbabákkal. »Néhány óráig rángatóznak és sírnak a fájdalomtól, aztán meghalnak« [mesélte az egyik asszony]. Amikor társadalmi szervezetek aktivistái neszét veszik a csecsemőgyilkosságoknak, a falusiak rögtön azzal védekeznek, hogy »a gyereknek felfúvódott a hasa, muszáj volt húslevest adni neki«.

Kínában a híres egykepolitika miatt sok születést be sem jelentenek. Különösen faluhelyen gyakoribbak a népesebb családok. Kínai demográfusok szerint az állami statisztikai hivatal szúrópróbaszerű ellenőrzései egyes falvakban a tényleges gyermekszámnál akár negyven százalékkal alacsonyabb bejelentett számot találtak. Ezek a gyermekek nem járhatnak iskolába, nem részesülhetnek állami egészségügyi ellátásban. Ázsiai közmondás: „A lány olyan, akár a kicsordult víz, a házassággal elveszti a család.” „Tizennyolc isteni lány nem ér fel egyetlen púpos fiúval.”

Dél-Koreában kezd kiegyenlítődni a nemek aránya: míg 1990-ben minden 100 lányra 117 fiú jutott, 1999-re ez a szám 110-re csökkent. A fiatalabb nemzedékek gazdaságilag egyre függetlenebbek a családjuktól, így a kenyérkereső fiú és tehertételt jelentő lány képzete lassanként elhomályosul. Az erősebben agrár jellegű társadalmakban azonban nehezebbnek bizonyulhat, hogy meggyőzzük a szülőket a leánygyermek értékéről. Az indiai és kínai népszámlálási adatok a nemek közötti egyre növekvő kiegyensúlyozatlanságra irányították a közfigyelmet, és mindkét ország kormánya törvényen kívül helyezte a nem szerinti magzatelhajtást.

A világ leggazdagabb országaiban évente 1,25 millió tizenéves lány esik teherbe. Közülük 760 ezren döntenek úgy, hogy tinédzserként anyává válnak. A legnagyobb valószínűséggel az amerikai tizenévesek szülnek. A UNICEF által összeállított „bajnoki ranglistán” látható, hogy Amerikában kétszer olyan gyakori a tiniterhesség, mint az iparosodott országok zömében. Ezer 15–19 éves amerikai nőre 52,1 szülés jut – míg Koreában 2,9 és Japánban 4,6. A becslések szerint az amerikai húszéves nők 22 százaléka már túl van az első szülésen. Nagy-Britannia a második, de a fejlett országok többségében csökken ez a szám. A londoni kormány tinédzserterhességért felelős hivatalának vezetője „Benny Hill-kultúráról” beszél – amelyben az embereknek nehezükre esik, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek a nemiségről, mert az „illetlenség”. A Bush-kormányzat pedig világossá tette, hogy a szexuális felvilágosítás „kizárólag önmegtartóztatásra” oktathat, semmilyen egyéb tájékoztatást sem adhat a terhesség elkerüléséről és a nemi úton terjedő betegségekről.

A Human Rights Watch nemzetközi társadalmi szervezet aggodalmának adott hangot, amiért az önmegtartóztatási program cenzúrázza a HIV/AIDS-fertőződés megelőzésének módjáról szóló információkat, sőt tevőlegesen tévinformációkat terjeszt az óvszerhasználatról az Egyesült Államokban. A Human Rights Watch szövetségi forrásokból pénzelt hirdetési kampányokat idéz, amelyek Texas államban azt a nézetet terjesztik, hogy a gumi óvszer hatástalan, és hogy azok a szülők, akik tizenéves gyermekeiket a használatára buzdítják, kockára teszik gyermekeik egészségét.

Az abortuszt sokan nemcsak a születendő gyermek, Isten vagy egy ország elleni bűnnek tartják, de megtorolni is szeretnék. 2003 szeptemberében elsőként egy volt presbiteriánus lelkész ellen indítottak bűnvádi eljárást, egy magzatelhajtást végrehajtó orvos megöléséért. Paul Hill 1994-ben Floridában, a pensacolai Ladies’ Center előtt meggyilkolta dr. John Brittont és a sofőrjét, James Barrettet. Ezután önként jelentkezett a rendőrségen, ahol azt mondta, azért végzett Britton doktorral, hogy ne kelljen „ártatlan kisbabáknak” meghalniuk. 1973-ban az Egyesült Államokban egy mérföldkőnek számító ítéletében, a Roe kontra Wade ügyben törvényesnek nyilvánította a művi terhességmegszakítást. (Az Alan Guttmacher Intézet 2003 januári felmérése megállapította, hogy az abortuszok száma az Egyesült Államokban harminc esztendővel a Roe kontra Wade után 1974 óta a legalacsonyabb szintet érte el, és ebben a csökkenésben jelentős szerepet játszott a sürgősségi fogamzásgátlás.)

Ezek az incidensek a zavarkeltő és erőszakos magatartás széles skáláját fedik le – abortuszklinikák előtti tüntetéstől, a páciensek és a személyzet zaklatásától a klinikákat felkereső nők lefotózásáig, fényképeik és orvosi leleteik internetes közreadásáig; antraxra emlékeztető porral töltött borítékok küldésétől robbantásokig, gyújtogatásokig, gyilkosságokig. Abortuszellenes mozgalmárok eddig hét embert öltek meg.

Neal Horsley abortuszellenes aktivista, Nürnbergi Akták néven honlapot hozott létre, és „nürnbergi listájára” a közelmúltban került fel George W. Bush elnök. Az akták szerzői kifogásolták, hogy az elnök 2001 augusztusában jóváhagyta az őssejtkutatás szövetségi támogatását – e kutatás keretében abortált magzatokból is nyernek sejteket. Horsley úgy írta le Bush döntését, hogy az elnök „frigyre lépett az ördöggel”. Fonák helyzet, hogy a nürnbergi társulat elítéli azt a Busht, akinek kormányzata sok női önrendelkezés-párti aktivista szerint súlyos fenyegetést jelent a Roe kontra Wade határozatra nézve.

Kétmilliárd ember szenved krónikus alultápláltságtól. Évente tizennyolcmillióan halnak meg az éhezéssel összefüggő betegségekben. Kétmilliárd ember szenved mikroelemhiányban, amely krónikus egészségügyi problémákhoz vezet. Az öt év alatti gyermekhalálozások körülbelül fele (évente tízmillió) az elégtelen táplálkozással hozható kapcsolatba.

A világ évről évre valamennyi lakója számára elegendő élelmet termel: ha egyenlően osztanák el, mindenki jóllakhatna. A táplálkozástan szakértői szerint az egészséges étrend napi 2500 kalóriát biztosít. Az Egyesült Államokban az átlagos fogyasztás napi 3600 kalória. Szomáliában 1500. Tény ugyanakkor az is, hogy az élelmiszer-termelés lépést tart a globális igényekkel, az alapvető élelmiszerek, például a rizs és más gabonafélék ára esik, mégis a világ egyötöde éhezik.

© sxc.hu

Az éhséget nem egy ország élelemtermelési képtelensége, hanem a jövedelem hiánya okozza – hangsúlyozza Amartya Sen, Nobel-djas közgazdász. A szegényeknek nincs pénzük a folyamatos élelmiszer-ellátás biztosítására, és nincsenek ezközeik, hogy megtermeljék maguknak a mindennapi betevőt. Egy demokratikus kormány létét fenyegethetik az éhínségek, de ahol hiányzik vagy csorbát szenved a demokrácia, ott a kormányt gyakran semmi sem ösztönzi arra, hogy foglalkozzék a problémával.

Háborús időkben a kormány az élelmiszer-termeléstől a hadi erőfeszítések javára vonhatja el az erőforrásokat. Ruandában az 1995-ös háború négy parasztból hármat elűzött az otthonából, a termés a felére csökkent. Az éhséget ráadásul harceszközként is alkalmazzák. Az egyik fél kiéheztetéssel próbálhatja térdre kényszeríteni a másikat, elkobozza vagy megsemmisíti az élelmiszerkészleteket, eltéríti a segélyszállítmányokat a rászorulóktól a fegyveres erőkhöz. A földeket elaknásítják, a vízforrásokat beszennyezik.

A fegyveres erőszak miatt Dél- és Nyugat-Afrikában vagy Közép-Amerikában fiatalok nemzedékei nőttek fel úgy, hogy semmiféle mezőgazdasági tapasztalatot sem szereztek. Egy Sierra Leone-i tanulmány kimutatta, hogy a mezőgazdasági munkások átlagosan ötven százalékkal nagyobb kalóriabevitele 16,5%-kal növeli a termelést. A gazdag Nyugaton óriási élelmiszer-fölöslegek halmozódtak föl – olyannyira, hogy az árak szinten tartása érdekében időnként elpusztítják az élelmiszert.

A FAO becslése szerint a világon mintegy háromszázmillió szegény gyermek nem jár iskolába, vagy ha mégis, ott nem kap enni. Az elemi oktatás a fejlődés leghatékonyabb eszköze. A hatvanszázalékos felnőttkori írástudatlansággal küzdő országokban az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) átlagosan 210 dollár, ott pedig, ahol a felnőttek legalább nyolcvan százaléka tud írni-olvasni, a fejenkénti GDP legalább ezer dollár.

A Világélelmezési Csúcsértekezlet 1996-ban célul tűzte ki, hogy 2015-re felére kell visszaszorítani az éhezés problémáját a földön. Ehhez az éhezők számát évente harminchárommillióval kell csökkenteni – jelenleg azonban csak évi hatmillióval csökken a számuk. 2003-ban 4,3 milliárd dollár kellett ahhoz, hogy világszerte száztízmillió embert etessenek, de a hozzájárulásokból hatszázmillió dollár hiányzott.

További tények

Megrendelem az 50 tény című kiadványt.

Körülbelül hatezer élő nyelvet ismerünk a világon – és ezek legalább felét súlyos veszély fenyegeti. Steve Sutherland, a Kelet-angliai Egyetem professzora kiszámította, hogy a legutóbbi ötszáz esztendőben a nyelvek 4,5 százaléka halt ki – míg a madaraknak csak 1,3, az emlősöknek pedig 1,9 százaléka.

Közel háromszáz nyelvet beszélnek egymilliónál többen. Ezek az egészségesek a mandarin kínai, az angol és a spanyol a legelterjedtebb. Tíz nagy nyelv a föld népessége csaknem felének az anyanyelve. A világon létező nyelvek közepes lélekszáma azonban csak hatezer – tehát a világ nyelveinek felét ennyien vagy még kevesebben beszélik. Az UNESCO azt állítja, a nyelvek kihalási rátája már eléri az évi tízet. A világon beszélt nyelvek adatbázisa, az Ethnologue3 szerint 417 nyelvet olyan kevesen beszélnek, hogy a kihalás előtti utolsó stádiumba ért.

Vannak azonban látványos újjászületések. A maori az új-zélandi őslakosság nyelve, amely az európai telepesek megjelenése előtt uralkodó nyelv volt a szigeteken. A huszadik század elején azonban a diákoknak büntetés járt, ha az iskolában maoriul beszéltek, és nagyon kevés helyen oktatták a nyelvet. Az 1980-as évekre a maorik nem egészen húsz százaléka tudta annyira, hogy anyanyelvének nevezhette. Ma Új-Zélandon minden negyedik maori beszél maoriul, és a maori óvodások körülbelül negyven százalékát íratják be intenzív nyelvtanfolyamra. A maori egyúttal hivatalos nyelv is.