Schmidt és "szolgája" az Afrika konferencia szünetében

 A WTO kezdeményezése értelmében, amelyet a hallgatóság előtt Hanniford Schmidt, a szervezet képviselője terjesztett elő, az afrikai kontinens bizonyos területein könyörületes rabszolgaságot (compassionate slavery) kellene bevezetni.

A rabszolgaság régi-új intézménye Schmidt szerint sokak számára a szociális biztonságnak magasabb fokát jelentené Afrika azon részein, amelyeket a legtragikusabban sújtott a Nyugattal folytatott szabadkereskedelem. A jelenlegi gyakorlattal szemben, amelyben ha valaki például terhes lesz, vagy AIDS-ben megbetegszik, azonnal elveszíti a munkáját, a WTO-javaslata úgy szól, hogy a befektető – miközben, mint rabszolgatartó, saját gondnoksága alá veszi az általa alkalmazott afrikaiakat – gondoskodik is rabszolgáinak
elszállásolásáról, élelmezéséről, egészségügyi ellátásáról és más szükségleteiről. Magántulajdonának tekintheti őket – de szője meg alájuk a szociális hálót!

Miután e rabszolgaság-javaslatot a WTO képviselője terjesztette elő, s az erről szóló közlemény megjelent, nyilván a WTO előd-szervezete, az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény ( General Agreement on Tariffs and Trade, GATT) weboldalán, számos hírportál vette át és kommentálta felháborodottan a frappáns hírt. Köztük volt az Indymedia néhány – például a portlandi vagy az új-zélandi – mutációja, baloldali weblapok, mint a Le Revue Gauche, s persze számtalan blog. Vagyis voltak, akik minden méltatlansága és abszurditása ellenére komolyan vették a javaslatot: elvégre mégiscsak a WTO képviselője adta elő, a tekintélyes Wharton-konferencián! Ahol egyébként a jelen lévő – főként Afrikában érdekelt kereskedőkből, üzletemberekből, bankárokból álló – közönség is névértéken vette Schmidt szavait, s nem csodálkozott azon sem, hogy Schmidt magával vitte Thomas Bongani-Nkemdilim nevű, „gondnoksága alá tartozó” szolgáját is, aki végigülte a konferenciát.

Persze azoknak lett igazuk, akik kezdettől gyanakodtak. A hír ugyanis valójában kacsa, amely mögött az igent mondó média-imposztorok állnak, akik The Yes Men címen 2003-ban 80 perces szatirikus dokumentumfilmet is bemutattak saját történetükről. Jacques Servin és Igor Vamos média-aktivistákról van szó. Ők voltak azok, akik annyira felbőszítették  George W. Bush-t a 2000. évi elnökválasztási kampányban, hogy „a szabadságnak is van határa!” szavakra ragadtatta magát. Ma e szájton feliratos Bush-trikókat lehet rendelni, többek között éppen a fenti idézettel. Ugyancsak ők voltak, akik a bhopali környezeti katasztrófa okozásáért a Dow Chemical óriásvállalat nevében élő adásban kértek bocsánatot a BBC híradójában.

Eredetileg nem voltak Igentmondó Emberek, csupán csak megszerezték a http://www.gatt.org/ domaint. Ezen azóta is egy a wto honlapjához megtévesztésig hasonló, a szervezettel szemben azonban kritikus szájtot üzemeltetnek. Amikor pedig a wto@gatt.org, az info@gatt.org és más email-címekre egy idő után elkezdtek áradni a meghívások, felkérések – foglalnának állást vitás kérdésekben, fejtenék ki a GATT, vagyishogy a WTO álláspontját konferenciákon –, a két imposztor elkezdett igent mondani, vagyis eleget tenni némelyik meghívásnak.

Az Igentmondó Emberek nem most először bólintanak a rabszolgaságra. Öt évvel ezelőtt egy a finnországi Tamperében rendezett konferencián, melyet a jövő textiliparának szenteltek, egy bizonyos Hank Hardy Unruh fejtette ki „a WTO nevében”: Lincoln a rabszolgaság törvényen kívül helyezésével büntetőjogi vétséget követett el, mivel jogtalanul avatkozott be a Déllel folytatott kereskedelem ügyeibe, s akadályozta a rabszolgaságot a maga fejlődésében.

Ha a rabszolgaságot nem törölték volna el, „a WTO szerint” mára a kizsákmányolásnak jóval olcsóbb formái fejlődhettek volna ki belőle. Így aztán a polgárháború is csak pénzpocsékolás volt – mondta 150 fős hallgatósága előtt Unruh, majd az előadása után – egyszer csak „letépik” az öltönyét, alatta aranyszínű tornadressz jelenik meg, amelyből hirtelen egy egyméteres     aranyszínű pénisz nő ki. A „Menedzsment Szabadidő Készlet” eme darabja „a WTO szerint” alkalmas arra, hogy, sokkolva a dolgozókat, növelje termelékenységüket.

A méteres pénisszel az igent mondók egyúttal a világkereskedelemről és a WTO-ról is kifejezni vélték véleményüket.

Gerlóczy Ferenc