Bush elnök 60 éves. Nézze meg képeinket, kattintson! © AP

Ha hazaárulásért bíróság elé állítanák és elítélnék, tőlem akár gázkamrába is küldhetnék, mert háború idején szigorúan titkos információt hozott nyilvánosságra - ezt a kemény kijelentést tette Melanie Morgan, egy San Franciscó-i rádió műsorvezetője múlt szerdán Bill Kellerre, a New York Times amerikai napilap főszerkesztőjére utalva. A konzervatív rádiós dühét az váltotta ki, hogy a Times megírta: az amerikai kormány, terrorizmust finanszírozó pénzmozgások után kutatva, évek óta figyelteti a 8 ezer bankot tömörítő, brüsszeli székhelyű SWIFT nemzetközi átutalási rendszeren folyó tranzakciókat.

A napilap értesülése - amelyet szinte vele egy időben írt meg a nyugati part vezető újságja, a Los Angeles Times, valamint a gazdasági élet lapja, a Wall Street Journal - nem az első a Bush-adminisztráció titkos terrorizmusellenes eszközeit leleplező cikkek sorában. Tavaly év végén ugyancsak a Times hozta nyilvánosságra, hogy az USA Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) bírósági engedély nélkül hallgatja le terroristagyanús személyek telefonját. Ezzel szinte egy időben a Washington Post hozakodott elő azzal, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fogolyszállító repülőgépei Európa számos repülőterén megfordultak, egyes országokban pedig még amerikai titkos börtönök is működtek. A leleplezések sorát idén tavasszal a legnagyobb példányszámú amerikai napilap, az USA Today folytatta, közölve: a Fehér Ház utasítására az NSA bírósági jóváhagyás nélkül több telefontársaságtól híváslistákat kért be.

A kormány által titkosnak minősített akciók kiteregetéséért a republikánusok korábban is támadták az általuk liberálisnak és a Bush-adminisztráció ellenfeleinek tartott lapokat. A bírálók dühét csak fűti, hogy a Post és a Times újságírói leleplező cikkükért az idén tavasszal megkapták a legnagyobb szakmai elismerést, a Pulitzer-díjat. A Times tettét George W. Bush elnök a múlt héten szégyenteljesnek bélyegezte, a republikánus többségű képviselőház pedig csütörtökön határozatban ítélte el a leleplezést, és leszögezte: "elvárja minden hírközlő médium együttműködését" a kormány terrorizmus elleni küzdelmének védelmezésében.

Az USA történetében számos konfliktust jegyeztek fel az elnök és a média között, a mostanihoz hasonló erejű fellépésre azonban az 1970-es évek eleje óta nem volt példa. Akkor Richard Nixon elnök valóságos háborút viselt a média egy része ellen. Nixon azért támadta a Timest, mert az meg akarta jelentetni a vietnami háború kiterjesztéséről készült titkos Pentagon-jegyzőkönyveket. A vita a legfelsőbb bíróság elé került, amely a lapnak adott igazat, a kormányzati dokumentumok napvilágot láthattak, az ügy pedig a sajtószabadság egyik legfontosabb sarkkövévé vált az USA-ban.

Éppen a Nixon-éra tapasztalatait sejtik sokan a Fehér Ház és a sajtó mostani viszálya mögött. Bő három évtizede kezdte ugyanis kormányzati pályafutását Dick Cheney alelnök, aki Bush 2001. januári beiktatása óta nem titkolja, hogy célja az elnöki jogkör újbóli kiszélesítése. A Nixon-korszak skandalumaira reagálva tiltották meg például az 1970-es évek közepén, hogy a kormány bírósági engedély nélkül kémkedjen amerikaiak ellen. Ugyanekkor törvényt hoztak az információ szabadságáról is, ami lehetővé tette a médiának, hogy dokumentumok átadására kényszerítse a titkolózni igyekvő adminisztrációt.

A Bush szürke eminenciásának tartott Cheney már 2001. szeptember 11-e előtt igyekezett átláthatatlanná tenni a Fehér Ház tevékenységét, a terrortámadás nyomán gerjesztett háborús pszichózis pedig megkönnyítette a dolgát. Miután a hazafiatlanság bélyegétől ódzkodó - republikánus többségű - kongresszus az elnöki jogkör minden kiterjesztését megszavazta, politikai elemzők szerint a sajtóra vár a kormányzati hatalom túlburjánzásának megfékezése.

A lelkiismeret-furdalás is sarkallja az amerikai sajtót. Az iraki háborúhoz vezető úton, majd a hadműveletek megkezdése után ugyanis a média túl könnyedén elfogadta és közvetítette a Fehér Ház álláspontját. Különleges felelősség terhelte a Timest, amely többször is hitelesítette a Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereivel kapcsolatos állításokat, amiért később magyarázkodnia kellett.

Nem először vetik fel mostanában a renitens újságok és újságírók bíróság elé citálását sem. Hiába szenvedett vereséget a legfelsőbb bíróság előtt Nixon, mégis fontolgatta, hogy vádat emeltet a Pentagon-jegyzőkönyveket megjelentető Times ellen. Idén tavasszal Alberto Gonzalez igazságügy-miniszter pendítette meg, hogy az 1917-es - szintén egy háborús hisztéria idején hozott - kémkedési törvény alapján büntetni lehetne titkos kormányzati információk megjelentetését. A múlt héten többen erre hivatkozva látták volna szívesen börtönben a Times újságíróit.

A közlésért az utólagos vádemelés lehetőségét ugyan a legfelsőbb bíróság 1971-es határozata sem zárja ki kategorikusan, ám a szólásszabadságról rendelkező első alkotmánykiegészítés és a lépés várható negatív politikai hozadéka ezt mégis kivitelezhetetlenné teszi. Elképzelhető viszont, hogy újságírókat vádesküdtszék elé idéznek, és megpróbálják rávenni őket forrásaik kiadására, aminek megtagadásáért börtönbe küldhetik őket. Erre már van példa, éppen a Times egyik újságírója ült kis híján három hónapot börtönben, mert nem volt hajlandó kiadni informátorát. A Bush-adminisztráció mindenestre a minisztériumok, kormányhivatalok, valamint a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a CIA alkalmazottait is figyelmeztette a titoksértés súlyos következményeire. A CIA-nál még hazugságvizsgálót is bevetettek, hogy megtudják, ki szivárogtathatta ki az NSA-programról szóló információkat. A szenátus hírszerzési bizottságának elnöke pedig olyan törvényjavaslat benyújtásán gondolkodik, amely tovább szélesítené a bizalmasnak minősített dokumentumok körét.

NAGY GÁBOR