Boris Tadic államfő hétfőn kezdte meg konzultációit a parlamenti pártok képviselőivel, csak utána dönti el, kit javasol miniszterelnöknek, s szinte biztos, hogy az nem a legnagyobb parlamenti erő, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője lesz.

A szélsőségesen nacionalista radikálisoknak - hiába szereztek meg 81-et a 250 parlamenti helyből - nincs esélyük működőképes kormány megalakítására, mert senki sem kíván összefogni velük. A skupstinán belül olyanok az erőviszonyok, hogy szilárd kormányt csak az államfő Demokrata Pártjából (DS), a Vojislav Kostunica jelenlegi miniszterelnök vezette kétpárti szövetségből - Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és Új Szerbia (NS) -, valamint a G17 Plusz pártból álló koalíció alakíthat. A matematikai lehetősége ugyan fennáll más formációknak is, de ezek megalakulására - a pártszimpátiák és - antipátiák miatt - semmi esély.

Az úgynevezett demokrata blokk pártjai tehát egymáshoz vannak kötve, nekik kell megegyezniük arról, hogy kié legyen a kormányfői poszt, amelyet a DS és a DSS is magának akar. Tadic - nem alaptalanul - arra hivatkozik, hogy 64 képviselőjével pártja a második legnagyobb erő a parlamentben, s ezért az ő jelöltjének, Bozidar Djelicnek kell vezetnie a kormányt. A 47 mandátum birtokába jutott DSS ezzel szemben Kostunica kormányfő tapasztaltságára, a folyamatosság szükségességére hivatkozik. Egyelőre mindkét szereplő nagyon szilárdnak mutatkozik, de minden bizonnyal kemény egyezkedés várható közöttük. Politikai szakértők szerint aki végül a miniszterelnököt adja, annak le kell mondani a legfontosabbnak tekintett tárcákról - belügyi és gazdaságiak -, s vállalnia kell, hogy a másik párt adja a demokraták közös jelöltjét a következő elnökválasztáson.

Elvben elképzelhető még egy kisebbségi kormány - a DS vagy a DSS a G17 Plusszal -, illetve az, hogy a törvény által lehetővé tett legvégső határidőig, tehát május 25-ig nem születik megállapodás, és kiírják az új választásokat, ám ezt egyik nagy demokratikus párt sem engedheti meg magának.

Óriási tekintélyvesztés lenne számukra, ha saját érdekeiket mindenek fölöttiként kezelve újabb hónapokra bizonytalanságba döntenék az országot, s fontos, sürgető döntéseket odáznának el. Ami a belpolitikát illeti, elsőként ott van, illetve nincs a költségvetés. Szerbia jelenleg átmeneti finanszírozással működik, nincs jóváhagyott büdzséje. A gazdaság szempontjából döntő fontosságú privatizáció egyelőre áll, s a nemzeti beruházási tervben foglalt célokról is dönteni kell, amit ügyvezető kormány nem tehet.

Külpolitikailag még nagyobbak a kihívások. Martti Ahtisaari ENSZ-főmegbízott már pénteken ismerteti Belgráddal és Pristinával Koszovóra vonatkozó tervét, amely után még tárgyalások következnek ugyan, ám a végső döntés május táján nagy valószínűséggel megszületik. Egyik belgrádi politikai erő sem vállalhatja, hogy miatta ne legyen addigra Szerbiának cselekvőképes kormánya. És ha nincs kormány, akkor nincs aki folytassa az EU-val a stabilizációs és társulási tárgyalásokat, a vízumkönnyítésről folytatott eszmecserét, vagy éppen hitel- és segélyprogramokról egyezkedjen külföldi donátorokkal, ami miatt Szerbia gazdasági gondjai tovább növekednének.