A G8-csoport soros elnöki tisztségét betöltő kancellár asszony az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét is, hogy a kompromisszumos megállapodás értelmében a klímaváltozás elleni erőfeszítéseket az ENSZ vezényli majd. Az állam- és kormányfők - mint Merkel hangoztatta - megbízták a környezetvédelmi minisztereket, hogy az év végén az indonéziai Bali szigetén esedékes, az ENSZ égisze alatt zajló nemzetközi környezetvédelmi konferencián kezdjék meg a 2012-ben lejáró kiotói egyezményt felváltó, új hosszú távú megállapodás kidolgozását. Utalt annak szükségességére, hogy a miniszterek legkésőbb 2009-ig dolgozzák ki a 2012. utáni időszak - azaz az "új Kiotó" - legfontosabb környezetvédelmi irányelveit.

A kancellár - akinek megfigyelők szerint óriási szerepe volt a kompromisszum kimunkálásában - fordulópontként értékelte az egyezséget a klímaváltozás káros következményeinek mérséklését célzó erőfeszítések terén. A megállapodás nem kötelező jellegű ugyan a résztvevők számára, azok mégis egyfajta erkölcsi kötelezettséget vállaltak a széndioxid-kibocsátás ötven százalékos csökkentésére, pontosabban arra, hogy ezt a célkitűzést mindenképp jövőbeni környezetvédelmi politikájuk alapjának tekintik. Merkel számára ugyanakkor jelentős siker az, hogy mindezt az Egyesült Államok is vállalta, mint ahogy azt is elfogadta, hogy a környezetvédelmi erőfeszítések legfőbb felelőse a jövőben is az ENSZ legyen. Nem véletlenül fogalmazott úgy a német kancellár, hogy a G8-csúcs délelőtti ülésén létrejött egyezség nemcsak fordulópont, hanem minden tekintetben a maximum is, amelyet az előzmények után, illetve a jelenlegi körülmények között el lehetett érni. Kiemelte annak jelentőségét, hogy az Egyesült Államok - amely nem ratifikálta a kiotói egyezményt - ezúttal támogatásáról biztosította a "Kiotó utáni folyamat" beindítását.

Angela Merkel rendkívül fontosnak nevezte azt is, hogy a megállapodásnak lehetőleg minél több országot megnyerjenek. Ezzel összefüggésben külön kiemelte Kínát és Indiát, amelyek az Egyesült Államok mellett a legerősebb környezetszennyezőknek számítanak. Reményét fejezte ki, hogy a kompromisszumos megállapodást valamennyi ország betartja, s ezzel összefüggésben a világgal szembeni közös felelősségről beszélt.

Értesülések szerint Merkelnek a legnehezebb dolga az Egyesült Államok mellett Kanada és Japán meggyőzésében volt. Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország ugyanakkor kezdettől fogva támogatta a lehető legkonkrétabb megállapodást.