A kábellel vagy szatellitantennával felszerelt osztrák televíziós háztartások 75 százaléka követte otthonról az autóbalesetben egy héttel korábban elhunyt karintiai politikus, Jörg Haider temetését. Az amúgy gyenge nézettségű szombat délelőttökhöz viszonyítva különösen sokan ültek október 18-án a képernyő előtt, többen nézték a hosszúra nyúlt rendezvényt, mint nyáron az osztrák foci-eb slágermérkőzését, az Ausztria-Németország meccset.

Az 58 éves politikust államfőhöz illő pompával temették el, az utolsó búcsúra 25 ezer karintiai lakos jött be Klagenfurtba. Ott volt a teljes osztrák kormány, Heinz Fischer államfő, külföldi és belföldi hírességek, az ausztriai harmadik erő, a szélső és középszélsőjobb illusztris személyiségei, Jörg Haider párttársai, barátai, hívei. Beszédet a kancellár, Alfred Gusenbauer mondott, aki méltatta a politikus érdemeit, hazafiúi cselekedeteit, rendkívüli képességeit, senkit sem közömbösen hagyó személyiségét. A kancellár baráti hangú búcsúbeszédében megbékélésre szólította fel azokat is, akik életében Haider iránt ellenséges érzelmeket tápláltak. Utána személyesen kondoleált Haider özvegyének, a két leánya társaságában gyászoló Claudia Haidernek, akit újabban sokan férje politikai örököseként is emlegetnek.További díszbeszédek következtek, majd a klagenfurti dómban hatszáz kiválasztott előtt rekviemet celebrált az egyházkerület püspöke, s beszédet mondott Egon Kapellari grázi főpap is. A szertartás után, könnyező tízezrek között a rózsával borított mahagóni koporsót Villachba vitték. Haider testét ott elhamvasztják, s urnáját a Brentalban levő családi kápolnában helyezik majd el.

„Miféle ország ez?” – csattant fel hétfői kommentárjában Christoph Chorherr zöldpárti politikus a Die Presse című napilapban. „Hogy lehet ennyire groteszkül eltúlzott, ennyire kritikátlan Haider halálával kapcsolatban? Nem Haiderről van szó, hanem a nyilvánosságról” – így a politikus, aki a jobboldali politikus megítélését is vitatja, szerinte ugyanis többet ártott, mint használt az országnak. De ha már ennyire felpörgetik a történéseket, akkor miért nem beszélnek szinte semmit arról, hogy alaposan berúgva, iszonyatos sebességgel száguldott a halálba felelőtlenül és bűnös módon? Csak véletlen szerencse, hogy közben nem gázolt halálra senkit. De Chorherr szerint nem csupán a halála körülményeit hallgatják el a médiában, hanem elfeledkeznek arról az alig pár hetes akciójáról is, amely szerint különleges lágerbe akarta koncentrálni a Karintiában összegyűlt menekült csecseneket, akiket aztán ki akart toloncolni a tartományból, az országból. „Nem, nem siratom ezt a politikust, inkább az állami ORF televíziót gyászolom, amelyet arra köteleztek, hogy órákon át közvetítse Haider temetését.”

Chorherr nem hullat hát könnyet Haiderért, annál inkább rázza a sírás Stefan Petznert, Haider 27 esztendős utódát a pártelnöki székben. Petznerről csak annyit tudott a közvélemény, hogy Haider elválaszthatatlan munkatársa volt az elmúlt esztendőkben, s több, mint munkakapcsolat fűzte őket össze. A tragikus autóbaleset részleteit (a még készülő egyetemi diplomamunkáját Udo Jürgens énekesi munkásságának szentelő) Petzner tárta a nyilvánosság elé. Eszerint Haider egy tartományi rendezvényen volt, egy korty alkoholt sem fogyasztott, előbb hazavitte sofőrjét, majd hazaindult családjához, hogy édesanyja 90. születésnapjára érkezzék haza. A ködös idő, a sok munka miatti túlhajszoltság okozta a balesetet. Így szólt a történet, amelyről fokozatosan kiderült, hogy semmi sem igaz belőle, kivéve a 90. születésnapot. Haider már délután hazaengedte a sofőrjét, az éjjel 1 óra 11 perckor bekövetkezett halál időpontjában 1,8 ezrelék alkohol volt a vérében, ami, mint utóbb beméretett, egy üveg vodka „kivonata”. A helyszínelők azt is konstatálták, hogy a mitizált politikus bőven 170 kilométer fölé nyomta a gázt, ezért nem segített rajta sem a 12 légzsák, sem a különlegesen vasalt, 90 ezer eurós autó. Több tanú esküdött, hogy Haider teljesen józanul hagyta el a rendezvényt, igaz, már fél 11-kor. Hol tölthette hát utolsó másfél óráját?

Amikor idáig jutott a történet, Petzner megálljt parancsolt, közölte a sajtóval, hogy egy ember magánéletéről, sőt magánhaláláról van szó, a család kérésére hát ne firtassa senki a történteket. Aki ezt mégis megtenné, azt feljelentéssel fenyegette meg a Haider eszméihez örök hűséget esküdött politikus. Közben a Krone című bulvárújság televízója exkluzív interjút tett közzé honlapján Petznerrel, aki ismét csak sírástól rázkódva mondta el, hogy élete megismételhetetlen élménye volt Haider, s magányosnak érzi magát nélküle. Felidézte az interjúban első találkozásukat is, amely összefoglalóan úgy hangzott, hogy meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt.

A temetés előestéjén az Österreich című újság megírta, s képekkel is illusztrálta, hogy Haider a balesetet közvetlenül megelőzően egy fiatalember társaságában bukkant fel egy klagenfurti „homokos” lokálban. A homokos kifejezést később a szerkesztőség „divatosra” cserélte. Osztrák blogok aztán kikerekítették a történetet. Eszerint a vigasztalhatatlan Petzner egy másik férfival is kapcsolatot kezdett, ez okozott heves vitát közte és Haider között a végzetes estén. Haider bosszúból jelent meg az ismeretlennel a Stadtkrämer nevű mulatóban, de tovább folyt telefonon és sms-ekben is a vita Jörg Haider és Petzner között. Haider végül súlyosan alkoholizált állapotban ült a kocsijába, s a mobilon folytatta a heves vitát is. Állítólag a rendőrségnek már birtokában van a baleset pillanatáig tartott kommunikáció teljes szövege, a bloggerek biztosak abban, hogy rövidesen a közvélemény elé kerülnek a részletek.

Földvári Zsuzsa / Bécs