A térség új demokráciái, amelyek mindegyike csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz az utóbbi egy évtizedben, továbbra is legalább szívélyes viszonyt ápolnak Washingtonnal - tette hozzá a Johns Hopkins Egyetem professzora az írásban, amely a The American Interest című kéthavi politikai-kulturális folyóirat novemberi-decemberi számában jelent meg.

A Megfakult románc című, Hogyan szeretett ki Mitteleuropa Amerikából alcímű elemzésben a politológus rámutat: sok térségbeli ország többet tett a szívélyes viszonynál, részt vettek az Egyesült Államok és a NATO (vagy az Európai Unió) vezette katonai akciókban Irakban, Afganisztánban, Boszniában és Koszovóban. Politikusaik és diplomatáik ennek ellenére inkább az Európai Unió felé hajlanak; állampolgáraik mindennapjaira sokkal inkább hatással vannak az európai, semmint az amerikai kötődések. "A földrajzi fekvés, a pénz és a közös európai értékek játszottak ebben szerepet" - írta.

A politológus ennél sokkal meglepőbbnek tartja azt, hogy Oroszország és Kelet-Közép-Európa egyes államai között - Bulgáriát, Magyarországot, Szlovákiát és Lettországot emeli ki - javult a viszony, főleg az orosz energiaforrások iránti igényük miatt. A kutató úgy látja, amennyiben a grúziai krízis nem hoz alapvető változást, a közép-európai régió szerelmi vonzódása az Egyesült Államokhoz véget ér.

Charles Gati rámutat: a közép- és kelet-európai országok az 1990-es években, sőt még 2001-ben is kivétel nélkül Washingtonhoz fordultak útmutatásért. Megbecsülték az észak-atlanti szövetség jelentőségét, előnyeit, és a NATO-csatlakozás mellett döntöttek. Abban az időben az Egyesült Államoknak, amely a megvetett Szovjetunióval szemben a közelmúltban megnyerte a hidegháborút, nem kellett bármit is kétszer kérnie a térségbeli kormányoktól. Akkor még elképzelhetetlen lett volna, hogy Lengyelország jelentős engedményeket kérjen Washingtontól cserébe azért, hogy amerikai védelmi rakétákat telepítsenek területére - írta. Megállapította: más európai nemzetekhez hasonlóan ma már a lengyelek meglepően nagy többsége is megkérdőjelezi, hogy Amerika alkalmas a vezető szerepre a hidegháború utáni környezetben.

A politológus szerint az amerikai befolyás térségbeli csökkenését szinte elkerülhetetlenné tette az országok EU-csatlakozása. Washington például nem tudott versenyezni az unióval abban, hogy 85 milliárd eurós regionális fejlesztési segítséget ajánljon fel Lengyelországnak a 2007-2013-as időszakban. Az amerikai befolyás apadásában szerepet játszott a Bush-adminisztráció közel-keleti politikája is: Közép-Európa például továbbra is téves prioritásnak tekinti Irakot. Azt pedig, hogy Washington csak a beavatkozásról hozott döntés után tanácskozott velük az ügyben, bizonyítéknak látták arra, hogy Amerika alárendelt vazallusként kezeli új partnereit - érvelt a Johns Hopkins Egyetem professzora.