© Verzió

"Teljesen más, de élvezhető" - nyugtázza a vacsorát Jeff, a barkingi születésű férfi, miután enyhe fintorok közepette legyűri a nigériai szomszédjánál feltálalt vacsorát.

Marc Isaacs, a film rendezője a forgatás helyszínéül London egyik külső kerületét, Barkingot választotta, nem messze attól a környéktől, ahol ő is felnőtt.

A helyszín adja magát, hiszen Barkingban a legmagasabb a külföldről betelepült családok aránya, emellett ebben a kerületben kiugróan a legmagasabb a Brit Nacionalista Párt (British National Party; BNP) támogatottsága, egész pontosan a második legnagyobb párt, miközben a 2005-ös választásokon országos szinten mindössze a nyolcadik volt.

Négy történeten keresztül kaphatunk betekintést abba, hogyan válik a helyi születésű lakosság mindennapjainak részévé a bevándorlókhoz, az új körülményekhez való alkalmazkodás. Mert alkalmazkodniuk kell, akár tetszik, akár nem. Ez leginkább Sue-nak és Jeffnek, a fent már idézett, barkingi születésű idős házaspárnak megy. Ők is tartanak a külföldi bevándorlóktól, főként a színes bőrűektől, mondván, nem azt eszik, amit ők, kiabálnak és hangos zenét hallgatnak. Minden megváltozik azonban, amikor a frissen a szomszédba költözött nigériai család meghívja őket vacsorára.

A BBC2 White Season sorozatának trailere

Nem ilyen egyszerű a helyzet Dave esetében. A korosodó, magányos férfi nyíltan hangoztatja szélsőjobboldali nézeteit, a BNP hű aktivistája. A dolog pikantériája, hogy egyik lánya révén egy félvér kisfiú nagypapája, másik lánya pedig egy szintén afrikai felmenőjű barátot mutat be neki. A megszoksz vagy megszöksz elvnek engedve, ő végül az utóbbit választja. Végső elkeseredésében, látva, hogy az utcában, ahol felnőtt, szinte egyedül maradt angol anyanyelvűként, úgy dönt, elköltözik, és reméli, hogy talál olyan szigetet, ahol még az angol beszéd a domináns.

A legszomorúbb eset az idősödő hentes házaspár története. Szomorúságát a szereplők tehetetlensége és fájdalmas beletörődése adja. Hatvan éves nyitva tartás után kénytelenek bezárni boltjukat, mert nem tudják felvenni a versenyt a szemközt nyílt afrikai hentessel, nem tudnak mit kezdeni a megváltozott igényekkel.

Monty, a megözvegyült holokauszttúlélő és Betty, az ugandai bevándorló kapcsolata jó példa arra, hogyan lehet feloldani a faji és kulturális különbségeken alapuló ellentéteket, sőt. A film készítői többször is szerelmet emlegetnek - hogy ebből mi igaz, annak eldöntését a nézőre bízzák. A film talán legtöbb üzenetet hordozó jelenete az, amikor láthatjuk, hogyan viselkednek a zárt közösséget alkotó zsidók Bettivel, aki minden tekintetben kívülállónak számít köztük.

A filmet nézve akár olyan gondolatunk is támadhat, hogy egy történelmi fintor következtében visszafelé lezajló kolonizáció tanúi vagyunk. Az All White in Barking című film (magyarul Kisvárosi tisztaság címen fut) sok mindenről szól: a politikáról, a bevándorlókról, a helyi lakosokról, de talán leginkább az öregségről. Az öregségről, ami már nem akar, de nem is képes megbirkózni a körülötte zajló gyors változásokkal. Mégis kénytelen.

Sebestyén Tamás

A film megtekinthető a Verzió filmfesztiválon.