A brazil csapat még tizennégy évvel a győztes világbajnokság után is igazi örömfocit mutatott be Budapesten © MTI - Kovács Tamás

Az egykori világbajnok együttesből többen is itt voltak, többek között Bebeto, vagy a Roma legendája, Aldair. Rajtuk kívül Ricardo Rocha, Ronaldao, Gilmar és Viola is pályára lépett, a gárdát pedig olyan egykori válogatott futballisztárok egészítették ki, mint Dajalminha, Válber, Josimar vagy Joao Paolo.

Többen sérülés miatt voltak kénytelenek lemondani a szereplést, Romário pedig azzal indokolta távolmaradását, hogy visszavonulása után végre szüksége van egy kis pihenésre is, amikor a focilabda áll programjai középpontjában. A Honvéd Champions csapatában mindenki ott volt, aki hazánk utolsó eredményes csapatát alkotta: Détári Lajos, Esterházy Márton, Sallai Sándor, Nagy Antal, Garaba Imre, Dajka László és nem utolsó sorban vendégjátékosként egy csapatban játszott velük az ugyancsak világbajnok német Lothar Matthäus.

Már a 3-3-as első félidő is mutatta, hogy a játékosok igyekeznek kiszolgálni a nézőket, a második félidő pedig ha lehet, még pörgősebb és mozgalmasabb volt az elsőnél. Mindkét oldalon voltak különösen szép megmozdulások, elég, ha csak Viola második góljára gondolunk, amit ollózó mozdulattal bombázott a léc alá, vagy Pisont István remekbe szabott találatára, mellyel átvettük a vezetést 4-3-ra, és mellyel szemben mind a brazil védelem, mind a csereként beállt Wagner kapus tehetetlen volt.

A második félidőben a remekül védő Andrusch József helyére Disztl Péter állt, és egy alkalommal jó ütemű, szabályos kicsúszását Puhl Sándor játékvezető szabálytalannak ítélte és a büntetőpontra mutatott.  Úgy tűnt, mintha Disztl ezt zokon vette volna, mert nem állt vissza a kapuba a tizenegyes hárításához, és végül közös megegyezéssel a felek inkább a kirúgásnál maradtak. A csapatok folyamatosan cseréltek, így az iram maradt a kezdeti. A 82. percben pedig a gála egyik legnagyobb sztárja, Bebeto mattolta a szakállas portást.

Egyetlen dolog miatt lehetett hiányérzete bárkinek is, mindössze ugyanis csak mintegy négyezren látogattak ki a Bozsik-stadionba, hogy élőben lássák játszani a brazilokat. Hiába, elszoktunk a minőségi focitól.

BRAZIL MASTERS94 - HONVÉD CHAMPIONS 6-4 (3-3)

Budapest, Bozsik-stadion, 4000 néző, V.: Puhl Sándor (Heibl J., G. Grigorisz) BRAZILMASTER94: Gilmar - Josimar, Aldair, Ronaldao, Lira, Ricardo Rocha, Válber, Valdo, Bebeto, Viola, Donizete Cserék: Wagner, Torres, Djalminha, Joao Paolo, Edmar Vezetőedző: Carlos Alberto Torres HONVÉD CHAMPIONS: Andrusch - Sallai, Nagy A., Garaba, Varga, Sikesdi, Gyimesi, Détári, Bodonyi, Dajka, Esterházy Cserék: Disztl P., Vincze, Cseh, Csábi, Bánfi, Kovács K., Hamar, Pisont, Illés, Halmai, Márton Gólszerzők: Donizete (4.), Viola (11., 26.), Lira (75.), Bebeto (82.), Joao Paolo (89.) ill. Détári (14.), Hamar (35.), Pisont (42.), Bodonyi (51.)

Bebeto és Márton Gábor © MTI - Kovács Tamás

A mérkőzés után a BrazilMaster94 legnagyobb sztárja, Bebeto elmondta, hogy rendkívül élvezte a meccset, és nagyon meghatotta az a szeretet, mellyel Budapesten várták őket. „Azt hiszem, élvezetes meccset játszottunk egy nagyon jó csapat ellen, ami biztos vagyok benne, hogy emlékezetes marad mindannyiunk számára" – kezdte nyilatkozatát az egykori válogatott támadó.

Mint elmondta, szeret bizonyos bajnokságokat a mi kontinensünkön is, de az európai és a brazil futball között azért vannak alapvető különbségek. „Brazíliában, a mi bajnokságunkban minden meccs rangadó, Európában azonban ez nem így van. Ezért nálunk nehezebb bajnoknak lenni, hiszen nincs olyan, hogy biztos győzelem.”

A hvg.hu kérdésére Bebeto elmondta, hogy Brazíliában is összejárnak a régi csapattársakkal focizni, sőt elég gyakran teszik ezt, majd újságírónk arról érdeklődött, hogy a nézők még láthatják-e a legendás Bebeto-Romário csatárkettőst egy csapatban játszani. A brazil csatár nevetve mondta:

„Persze, biztos vagyok benne, hogy játszunk még együtt. Most is erősen invitáltuk, hogy tartson velünk, de mivel nemrég vonult vissza, azt mondta, hogy szüksége van pihenésre, mi pedig nem tudtuk meggyőzni az ellenkezőjéről. De ne aggódjanak, ezután is mindent elkövetünk majd, hogy pár alkalommal magunkkal rángassuk, így elvileg reális esélye van annak, hogy a gálasorozatban valamikor Romário is csatlakozzon hozzánk.”

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a magyar csapatot Nagy Antal képviselte, akit többek között a meccs hangulatáról kérdeztük. „Gondolom ez kívülről is látszott, de nagyon jó hangulatú volt a mérkőzés a pályán is. Ahogy elesett valaki, máris ketten ugrottak felsegíteni. Tudtuk, hogy ez egy gálameccs, a cél a nézők kiszolgálása volt.” A kérdéses második félidei tizenegyessel kapcsolatban mosolyogva hozzátette: „A bírói sípszó után Disztl Péter mutatta Pulh Sándornak, hogy ő nem ért a védőhöz a kicsúszásnál. Miután ezt megerősítette a brazil csatár is, így a játékvezető – barátságos hangulatú gálamérkőzésről lévén szó – visszavonta a büntetőt és kirúgást ítélt.”

A magyar labdarúgásnak valóban a Honvéd Champions csapata jelképezte az utolsó olyan generációját, mely még eredményes és élvezhető focit játszott.. A hvg.hu azzal kapcsolatos kérdésére, miszerint nem gondoltak-e arra, hogy a BarzilMasters mintájára néha összeálljanak egy-egy ilyen és hasonló gálameccsre, Nagy Antal határozottan felelt.

„Már nem vagyunk a régiek. Kívülről talán nem látszott, de nekünk borzasztó érzés, hogy technikailag már nem tudjuk megcsinálni azokat az elemeket, amit egykor könnyedén meg tudtunk, már nem érünk oda időben, lassabban fordulunk stb. Én azt tartom, hogy úgy szép, ha egy focista nagyjából 35 évesen vonul vissza, tíz évig még eljátszogat a régi csapattársakkal, utána viszont már nem kell erőltetni a dolgokat. Másrészről nem tudom, Magyarországon mekkora igény van ilyen gálameccsekre, ezért azt gondolom, hogy a Honvéd Champions mostani együttese szinte biztos, hogy először és utoljára állt így össze.”

Végül arra a kérdésre, hogy okozott-e a brazilok közül valaki meglepetést a játékával, a Honvéd Champions csapatkapitány nem várt válasszal szolgált. „A brazilok közül Bebeto játéka okozott kellemes meglepetést nekem, de inkább azért, mert már rajta is látszott, hogy a lába bizony néha már megfájdul, már nem tud annyira futni. Meg is örültem, hogy végre egy régi sztár, aki nem mellesleg világbajnok, és ugyanúgy mozog mint mi. Szóltam is neki a mérkőzésen, hogy üdvözöljük a klubban!”

Majd komolyabban hozzátette: „Ettől függetlenül a mozgásukon látszik, hogy óriási futballisták, akik még mindig remekül bánnak a labdával, ezt a pályán és a nézőtéren egyaránt láthattuk.”