A magukat Isten Harcosainak nevező csoport vezetője, Abdel-Latif Musza jelentette be egy rafahi mecsetben a teokratikus uralom (istenuralom) "megszületését" a Gázai övezetben. A bejelentést néhány száz főt számláló, vidám, kiabáló hallgatóság ünnepelte meg. A főnök mögött állig fölfegyverkezett, fekete ruhás, álarcos testőrök álltak. Az egyikükön volt egy robbanóövnek tűnő felszerelés is - mondták szemtanúk.

A mecseten kívül mintegy száz, pakisztáni stílusú öltözéket viselő fegyveres tartott erődemonstrációt, majd amikor megérkezett a Hamász rendőrsége, elbarikádozták magukat az épületben. Tűzharc tört ki közöttük, amelyben 13 fegyveres meghalt, és 85-en megsebesültek, köztük a környéken tartózkodó polgári személyek, gyerekek is - közölték egészségügyi források. A Hamász egyik biztonsági tisztviselője, aki kérte neve elhallgatását, szombat reggel közölte, hogy a harcok során egy robbanásban meghalt Abdel-Latif Musza, a szalafista csoport vezetője.

Az "Isten Harcosainak" színpadias akciója jól példázza, hogy vannak olyan iszlamista csoportok, amelyek az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz ideológiailag kötődve egy pánarab mozgalmat hirdetnek, szemben a Hamász palesztin nemzeti identitásával. A csoport két hónappal ezelőtt jelentette be, hogy jelen van a Gázai övezetben.

Iszmail Hánije, a Hamász gázai kormányának vezetője a pénteki igehirdetésen tagadta, hogy az övezetben külföldi iszlamista harcosok, az iraki és az afganisztáni háború veteránjai tartózkodnának. Ilyenek nincsenek a Gázai övezet földjén... ez cionista propaganda - jelentette ki. A Hamász belügyminisztériuma szerint Abdel-Latif Musza (az al-Kaidán belül használt mozgalmi nevén Abu al-Núr al-Makdeszi) "őrült".

A szalafizmus az iszlám szunnita ágának egy olyan különösen szigorú irányzata, amely "a tiszta tanítást" hirdeti, a jámbor ősöket állítja példaképül a muzulmánoknak (szalafi=az elődök, az ősök). Szülőföldje Szaúd-Arábia. A szalafizmust a kívülállók gyakran nevezik vahhábizmusnak, de ezt az irányzat hívei általában elutasítják, becsmérlőnek tartják, mert ugyan Muhammed Ibn Abd el-Vahháb XVIII. századi muzulmán hittudós nagy gondolkodó volt, ő ültette át a gyakorlatba a XII. századból származó elméleti tanítást, és követelte a szigorú egyistenhithez való visszatérést, hirdette az arabok egységét, szerintük mégsem teremtett új ideológiai iskolát.