Kaotikus viszonyok uralkodnak a tavaly március óta tartó politikai válság miatt Madagaszkár szigetén. Üresek a kórházak, mert a többség képtelen kifizetni az ápolási díjat, a lakosok a boltok helyett használt holmikat kínáló hevenyészett utcai standokon próbálják beszerezni, amire szükségük van. Az iskoláskorú gyerekek jó része tanulás helyett a szülőknek segít a pénzkeresésben, a demokrácia hiánya okán az indiai-óceáni szigetország ellen indított nemzetközi szankciók következtében ugyanis néhány hónap alatt százezrek veszítették el munkájukat. Így sem gyűlik össze elég a betevőre: a gyerekek 40 százaléka alultáplált, egy részüket olyan állami központokban helyezték el, ahol legalább az alapvető élelmiszereket megkapják. A főként mezőgazdaságból élő országban egyre nő a munkanélküliség, miközben csökkennek a bérek, és manapság a százdollárnyi havibér már irigylésre méltó.
A nyomorúságért leginkább Andry Rajoelina államfőt teszik felelőssé. A lemezlovasból előbb antananarivói polgármesterré, majd puccsista vezetővé avanzsált, 36 éves politikusnak a jelek szerint egyelőre esze ágában sincs átadni a hatalmat szabadon megválasztandó utódjának. Bár a belföldi civil szervezetek és külföldi politikusok közvetítésével már közel egy éve tartanak az egyeztetések az új alkotmány szövegéről, Rajoelina és megbuktatott elődje, Marc Ravalomanana képtelen megállapodni a hatalommegosztásról. Nemrég ezért a választási bizottság vezetője határozatlan időre elnapolta az új alkotmányról a jövő hétre kiírt referendumot, ami azt is jelenti, hogy aligha tartható meg időben az eredetileg szeptember végére, majd novemberre tervezett parlamenti választás. A háttérben az állhat, hogy Rajoelina többször is megerősítette, nem akar indulni a voksoláson, és valószínűleg a szavazás elnapolásával akarja meghosszabbítani a hatalmát.
Az EU és az USA igencsak megbüntette a fél évszázaddal ezelőtt függetlenné vált Madagaszkárt. Mivel a véres zavargásokba torkollott tavalyi puccs (HVG, 2009. február 7.) szervezői nem tartják tiszteletben a demokrácia játékszabályait, az unió a madagaszkári költségvetési bevételek felére rúgó, évi 600 millió eurós gazdasági segély felfüggesztésével, Washington pedig a fiatal demokráciáknak járó vámkedvezmények megvonásával akar nyomást gyakorolni az antananarivói kormányra. A helyzetet súlyosbítja, hogy a különleges madár- és állatvilággal büszkélkedő, 18 millió lakosú szigetet az elhúzódó válság miatt elkerülik a turisták, ami nemcsak munkahelyek elvesztését, de az utóbbi években egyre fontosabb idegenforgalmi bevételek apadását okozta. Hasonló a helyzet a külföldi befektetőkkel. Bár a vitatott 2001. decemberi elnökválasztás után 2002-ben hatalomra került Ravalomanana hívására sok külföldi cég – így a világ egyik vezető bányavállalata, a brit–ausztrál Rio Tinto – megjelent az országban, hogy olaj, gáz és magas titántartalmú vas-oxid után kutasson, az utóbbi hónapokban leállították beruházásaikat.
Jóllehet a 2001–2002-es krízisből Madagaszkár fél év alatt kilábalt, most alig van esély arra, hogy az egymással küzdő két tábor rövid időn belül tartós egyezségre jusson. De még akkor sem várható gyors rendeződés, ha Ravalomanana és Rajoelina kibékül, a választások után ugyanis minden bizonnyal újra elmélyül majd a válság, mivel a vesztes – veszik biztosra elemzők – csalással vádolja majd a győztest.
Döntő lehet, ki mellé állnak a hagyományosan jól szervezett, és már nem egy tiltakozó akciót sikeren irányító közalkalmazottak. Eddig többségük semleges volt, ám néhány hónap múlva a költségvetésben már nem lesz pénz a béreik kifizetésére. „A főszereplők a megszerzett zsákmány megtartásával törődnek, nem nézik a nemzet érdekét. A politikai akarat hiánya miatt nincs esély a hatalommegosztásra” – vélekedett Charlotte Larbuisson, a Nemzetközi Válságcsoport (ICG) szakértője.
A madagaszkáriak közül szinte csak a sziget utolsó paliszandererdőiben garázdálkodó illegális favágóknak megy jól az üzlet. A gyenge kormány képtelen érvényt szerezni az erdőirtási tilalomnak, a maffia ezért tavaly százezer paliszander-fát vágatott ki, s ezzel több százmillió dolláros haszonra tett szert. A leginkább hangszer- és bútorkészítésre használt, kihalófélben lévő paliszander a mahagóninál kétszer drágább, köbméterenként ötezer dollárt is megadnak érte.
