Raila Odinga
AP/ Sayyid Azim
Kenya legzűrösebb tartománya, Rift Valley lakói három éve nyilakat és íjakat készítettek maguknak, felelevenítve őseik tudását, hogyan kell a vesszőhegyet méregbe mártani, célozni és lőni. Az önvédelemre szükség is volt, mert a 2007-es vitatott elnökválasztás utáni zavargásokban 1300-an meghaltak, és az ország több pontján brutális törzsi leszámolások folytak. Az etnikai villongások azóta sem szűntek meg teljesen, ezért különösen reménykeltő, hogy az új alkotmányról szóló múlt heti népszavazás békésen zajlott le, és a nemmel szavazók nem vádolták csalással a több mint kétharmados többséggel győztes igen tábort. A Rift Valley is más képet mutat ma, mint egykor. Kezdenek visszatérni a turisták, akikre most a legnagyobb veszélyt a folyókból, tavakból kikecmergő vízilovak és a kiszámíthatatlan kafferbivalyok jelentik. A kenyai politikusok ezúttal bölcsnek mutatkoztak. A békés szavazást elsősorban az tette lehetővé, hogy Mwai Kibaki elnök és Raila Odinga kormányfő félretette ellenségeskedését, és mindketten támogatták az új alaptörvényt. A három évvel ezelőtti öldöklésben is jelentős szerepet játszó két politikus évtizedes viszályának lezárásához a körülmények szerencsés összjátéka is kellett. Kibaki régóta ígéri, hogy megújítja az 1963-as függetlenség óta érvényes alaptörvényt. Az új alkotmány elfogadása így vitathatatlanul a politikai örökségévé vált. Odinga – aki egyszer már meghiúsította az alkotmány megújítását – ezúttal azért csatlakozott az igenek táborához, hogy e platformon szervezhesse kampányát a 2012-es elnökválasztásra, amelyen két terminus után Kibaki már nem indulhat.
Az új alkotmány a prezidenciális rendszer helyett a kormányfői hatalmat erősíti, és növeli a nyolc tartomány önállóságát. Kenyában az erős elnöki hatalmat tartják a fő társadalmi problémák gyökerének. Afrikai mércével is rendkívül kiterjedt a korrupció, a politikai kiszolgáltatottság és a törzsi ellentétek okozta erőszak többször az anarchia szélére sodorta az országot. Az új alkotmány földreformot ígér, és kilátásba helyezi az emberi és a kisebbségi jogok megerősítését.
Kérdés, sikerül-e kezelni az etnikai ellentéteket a 40 milliós országban. A mostani népszavazás is azt mutatta, hogy a szavazók alapvetően a törzsi hovatartozás mentén voksolnak, az etnikai szálak a vallási kötődésnél is erősebbek. Az új alkotmány például általában tiltja az abortuszt, de bizonyos esetekben – így ha az anya élete veszélyben van – lehetővé teszi. Az abortuszellenes katolikusok és más keresztények közül – egyházvezetőik utasítása ellenére – igennel voksoltak a kikuju vagy a luo törzshöz tartozók, a kalendzsin törzsbeliek viszont nemmel – mert az előző két népcsoport főnökei támogatták, az utóbbié viszont ellenezték az új alaptörvényt.
Több kenyai elemző úgy véli, ha változik is az etnikai tömbök menti szavazás, csak nagyon lassan. A korábbiakhoz hasonlóan a 2012-es elnökválasztást is az nyerheti meg, aki maga mögött tudja az öt legnagyobb törzs – a kikuju, a luo, a luhja, a kalendzsin és a kamba – közül legalább három támogatását. Kenyában több mint 40 törzs él, saját kultúrával és életmóddal, köztük még ma is találhatók egészen kicsiny csoportok, mint például a 20 ezres ogiek, amely méhészettel és mézgyűjtéssel foglalkozik. A törzsek különbözőségét a brit gyarmatosítók is erősítették azzal, hogy a maszájokat őrzésre használták, a kikujukat gazdálkodásra ösztönözték, a luókból tanárokat képeztek, a kambákból pedig hivatalnokokat faragtak.
Az etnikai ellentéteket felszíthatja az új alkotmányban előrevetített földreform, amely alapján elvennék a földet azoktól, akik politikai jutalomként jutottak hozzá. A földkérdést az idén egy példátlan döntés is a figyelem középpontjába állította. Az Afrikai Unió jogi bizottsága bűnösnek találta a kenyai kormányt, amiért kitelepítette földjéről az enderoj törzset, hogy ott vadrezervátumot hozzon létre. Mindez még az 1970-es években történt, azóta a Bogoria-tó melletti nemzeti parkot turisták lepik el évről évre, a 60 ezres, állattartó enderoj közösség tagjai viszont szegénységben élnek egy szárazság sújtotta területen. Segélyeken tengődnek, nem látogathatják őseik temetkezési helyeit, rituális szentélyeiket, nem gyűjthetik egykori területeik ismert gyógynövényeit. A precedensértékű döntéstől azt várják a jogvédők, hogy Nairobi kompenzálja az enderoj törzset, és a kormányok Afrika-szerte véget vetnek az erőszakos kitelepítéseknek.
