Két csoport nézett farkasszemet egymással vasárnap a Virginia állambeli Quanticóban, az amerikai tengerészgyalogság támaszpontja előtt. A háborúellenes civil aktivisták hősként ünnepelték a bázison magánzárkában fogva tartott 22 éves Bradley Manningot, akit az olívzöld katonai ruhába öltözött ellentüntetők hazaárulónak neveztek. A letartóztatásáig Irakban hírszerzési elemzőként dolgozó közlegényt egyelőre csak azzal vádolják, hogy ő adta ki a Wikileaks honlapnak az áprilisban az interneten közzétett szigorúan titkos videót, amely egy civilek halálával járó iraki helikoptertámadást örökített meg (HVG, 2010. április 17.).
A gyanú szerint Manningtól származik az a több mint 90 ezer, szintén titkos dokumentum is, amelyből július végén – a New York Times amerikai és a Guardian brit napilap, valamint a Spiegel német hírmagazin közreműködésével – 76 ezret nyilvánosságra hozott a kormányzati és vállalati korrupció, illetve visszaélések leleplezésére felesküdött, 2006 végén létrehozott honlap. A hackerként indult, tudása lebecsülése és homoszexualitása miatt a hadseregben magát elszigeteltnek érző, csalódott katona kémkedésért akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. A dokumentumok napvilágra kerülése pedig alaposan felkavarta az augusztusi szabadságolások miatt amúgy álmos washingtoni közéletet.
USA-ellenes tüntetés Kabulban
AP/ Musadeq Sadeq
A Pentagon felszólította a Wikileaks működtetőit, hogy szolgáltassák vissza azt a 15 ezer dokumentumot, amelyet még visszatartottak, azt vizsgálva, nem okoznak-e vele biztonsági kockázatot az afganisztáni hadműveletekben részt vevő katonáknak és a velük együttműködő helyieknek. A kiszivárogtatást ingerülten példátlannak minősítő Mike Mullen admirális, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke szerint az ügy ezen már túllépett, és a titkos dokumentumok megjelentetéséhez asszisztálók kezéhez máris vér tapad. A megszállónak tekintett szövetséges csapatokkal kollaborálást halállal büntető tálibok közölték ugyanis, alaposan átvizsgálják a több ezer oldalt, hogy ráleljenek az árulókra.
Súlyos erkölcsi bűnről beszélt Robert Gates amerikai védelmi miniszter is. Elismerte ugyanakkor, hogy jogi eszközökkel keveset tehetnek a szervereit a világ több helyén, például a kiszivárogtatókat védő Svédországban tartó Wikileaks-csapat ellen. Ennek ellenére az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) kutat a megbüntethető tettesek után, a Wikileaks ausztrál születésű alapítója, Julian Assange a tavaszi leleplezés óta nem lépett az USA területére, a honlapra pedig „biztosítékként” feltöltöttek egy hatalmas, ismeretlen tartalmú adatfájlt, amelynek titkosítása jelszóval feloldható, ha a készítők veszélyben érzik magukat. Assange fennen hirdetett célja a politikai és katonai döntéshozók befolyásolása. Magát a sajtószabadság dzsungelharcosának tartja, ám huszárcsínye Amerikában visszaüthet. Az újságíróknak bizalmas forrásaik védelmében szövetségi védelmet javasló demokrata szenátorok a múlt héten törvénytervezetüket úgy módosították, hogy az óvó rendszabályok ne vonatkozzanak a nemzetbiztonságot titkos dokumentumok özönével fenyegető weboldalakra.
merikai tenegerészgyalogosok az iraki Ramadiban
AP/ Brennan Linsley
Az USA leghosszabb katonai konfliktusává nőtt afganisztáni, valamint a vietnami háború között már több történelmi párhuzamot vontak. Ezúttal a Wikileaks-kiszivárogtatást hasonlították az 1971-ben nyilvánosságra hozott Pentagon-iratokhoz (lásd Leleplezés anno című írásunkat). A mostani dokumentumtengernek – amelyet a Pentagon több tucat szakértője fésül át – a négy évtizeddel ezelőttihez annyi köze van, hogy az amerikaiak jó része által elhibázottnak tartott háborúról olyan tényeket közöl, amelyek többé-kevésbé közismertek. Az elemzői összefoglalóként készült Pentagon-iratok megerősítették, hogy Vietnam ügyében Harry Trumantól Lyndon B. Johnsonig mind a négy elnök hazudott, utóbbi egészen arcátlanul. A Wikileaks-dossziéban pedig harctéri jelentésekből és diplomáciai iratokból áll össze a kép, hogy az amerikai hadműveletek korántsem olyan sikeresek, a civil áldozatok száma pedig magasabb, mint ami a hivatalos közleményekben áll, Pakisztán megbízhatatlan, kétarcú szövetséges, és a háború katonai szempontból megnyerhetetlen.
Hivatalos kommunikációjában a Fehér Ház is azt hangsúlyozza, hogy a 2004– 2009 közötti dokumentumokban nincs sok újdonság, azok az előző, George W. Bush elnök vezette adminisztrációra vetnek rossz fényt, és egyben igazolják az utód, Barack Obama stratégiaváltását. Obama tavaly decemberben hirdette meg, hogy az iraki példát követve csapaterősítéssel igyekszik eredményt elérni Afganisztánban, ám azt is világossá tette, hogy „megfelelő körülmények esetén” jövő júliusban megkezdik az amerikai katonák kivonását.
Az irakival szemben szükségesnek nevezett afganisztáni háború egyre veszít ugyanis támogatottságából, és ezt a demokraták, illetve Obama népszerűsége is megérzi. A kilencedik éve tartó katonai konfliktus lezárására a megkérdezettek 57 százaléka támogat határozott menetrendet – amit alátámaszt, hogy 66 halálos áldozattal éppen az idei július volt a legvéresebb hónapjuk az amerikaiaknak. Ez elemzők szerint a tálibok kezére játszik, akiknek csak azt kell kivárniuk, hogy – a britek és a szovjetek után – az amerikaiak is kudarcot valljanak, és kivonuljanak az országból. Az USA Today napilap megrendelésére készült Gallup-felmérésből az is kiderül, hogy az amerikaiak 43 százaléka szerint hiba volt csapatokat küldeni Afganisztánba, a Wikileaks-dokumentumok nyilvánosságra kerülése előtt az arány még 38 százalék volt.
Nem csoda, hogy a Fehér Ház igyekszik lehűteni a várakozásokat. Míg a Bush-adminisztráció új, demokratikus állam létrehozásáról, annak építéséhez pedig „Afganisztánra szabott Marshall-tervről” beszélt – majd a gyors látszatsikereket látva elindította az iraki háborút –, Joe Biden alelnök a minap kijelentette: szó sincs nemzetépítésről, Washington célja megakadályozni, hogy az ország újra az USA-t fenyegető terroristák gyülekezőhelye legyen. Az afganisztáni stratégia decemberi értékeléséig még több ilyen finomító magyarázat is születhet, mert Obamának nemcsak az egyre pesszimistább közvéleményt kell meggyőznie a megörökölt háború értelméről, hanem saját pártját is. A Wikileaks-leleplezés másnapján a képviselőház megszavazta ugyan az újabb 33 milliárd dollárt a hadműveletekhez, ám a demokrata törvényhozók elpártolása miatt ehhez a republikánusok tömeges igenje kellett.
NAGY GÁBOR
