Hivatalos beiktatása miatt el kellett halasztani Dési Bouterse, Suriname új elnökének büntetőperét. A parlament által július elején megválasztott Boutersét azzal vádolják, hogy 1982-ben – az általa vezetett katonai diktatúra idején – megkínoztatott, majd kivégeztetett 15 ellenzéki politikust, közülük kettőt saját kezűleg lőtt le. A gyilkosságokban való közvetlen részvételét tagadó, ám politikai felelősségét nemrég elismerő, 65 éves exdiktátor államfőként sem szerzett mentelmi jogot a három éve ellene folyó perben, és ha bűnösnek találják, akár 20 év börtönre is ítélhetik, igaz, elnökként felmentést adhat magának. Nem véletlen, hogy egyetlen külföldi államfő sem vett részt ünnepélyes beiktatásán, még példaképe, a radikális baloldali Hugo Chávez venezuelai elnök sem. Pedig Bouterse hollandul, az ország hivatalos nyelvén elmondott beszédében demokrataként újjászületett államfőnek nevezte magát, aki az ellenzéket nem ellenfelének, sokkal inkább együttműködő partnerének tekinti.
Bouterse múltjában jócskán akadnak sötét foltok. A Guyana és Francia Guyana közé ékelődött, Brazíliával is határos egykori holland gyarmat 1975-ös függetlenné válása után Bouterse két puccsot is végrehajtott. Az 1980-as elsőt kemény diktatúra követte: felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet, betiltotta a politikai pártokat, szüneteltette az egyetemek működését, a sajtó és a rádió állami irányítás alá került. Az egykori gyarmattartó Hollandia a puccs után leállította az évi 100 millió dolláros segélyt, aminek a folyósítását eredetileg a függetlenség utáni 15 évig vállalta. Az intézkedés súlyos érvágás volt, az összeg révén ugyanis Suriname a nyolcvanas évek elejére a térségben az egyik legmagasabb, évi 2500 dolláros egy főre jutó GDP-vel büszkélkedhetett, és a jólétet mutatta, hogy minden harmadik lakosnak autója volt, számos család megengedhette magának a tévét és a videót.
Hollandia 1987-ben felújította a segélyezést, miután Bouterse nemzetközi nyomásra többpárti választást írt ki. A támogatást azonban az egykori gyarmattartó alig három év után ismét felfüggesztette, a polgári kormányzást ugyanis a hadsereg főparancsnoki posztját megtartó Bouterse vértelen, az ország történelmébe telefonos puccsként bevonult akcióval megbuktatta. Telefonon hívta fel ugyanis az akkori kormányfőt, hogy lemondásra kényszerítse. Uralma rövid életűnek bizonyult, a Ronnie Brunswijk gerillavezér által kirobbantott polgárháború megrendítette a hatalmát, választásokra kényszerült, és feladta a hadsereg főparancsnoki tisztét is. A politikai élettől azonban nem vonult vissza teljesen, pártot alapított a hadsereg tagjaiból. A kemény nacionalista irányvonalat képviselő párt először 1996-ban nyert választást, de koalícióra kényszerült, és az államfői posztra Bouterse egyik tanácsadója került. Az ő bizalmasaként a háttérből irányító, kétes üzletei révén hatalmas vagyont felhalmozó Boutersét 1999-ben drogcsempészettel vádolták meg Hollandiában, és távollétében 11 évi börtönre ítélték. Kiadatására – befolyásos politikai kapcsolatai mellett – a két ország közti egyezmény hiányában nem került sor.
Dési Bouterse hívei
AP/ Edward Troon
Jó tíz év elteltével a dél-amerikai országban mintha elfelejtették volna a Bouterse nevével fémjelzett sötét korszakot, az egyenruhát polgári öltözékre váltó politikus népszerűsége ismét a régi, pártjával meg is nyerte a májusi választást. Populista szólamaival a kampányban a szegények védelmezőjeként lépett fel, és mindent megígért, munkahelyet, lakást, a gyerekeknek ingyen számítógépet, jóllehet vidéken rendszeresek az áramkimaradások. Győzelme azonban nem volt teljes, pártja a parlamentben nem szerezte meg a kormányalakításhoz és az államfő megválasztásához szükséges többséget, így arra kényszerült, hogy egykori ellenfelével, Brunswijk gerillavezérrel kössön szövetséget, pedig az a választási kampányban még gyilkosnak nevezte őt.
Bouterse politikai visszatérése azért is keltett meglepetést, mert a távozó vezetés alatt az ország átvészelte a világgazdasági válságot. A nyersanyagok világpiaci drágulásának köszönhetően a bauxitban és aranyban gazdag, valamint jelentős offshore olajkészlettel bíró dél-amerikai ország elkerülte a recessziót, a gazdaság a tavalyi 3,4 százalék után az idén 4 százalékkal bővülhet. A matematikus végzettségű Ronald Venetiaan két államfői ciklusa alatt az adósságállományt is kevesebb mint a harmadára, a GDP 10 százalékára – a térségben a legalacsonyabb szintre – szorították le, miközben az ország devizatartalékait jelentősen, 850 millió dollárra tornászták fel.
