Clement Attlee (1883–1967) a legtovább, húsz évig vezette a brit Munkáspártot. Attleet 2004-ben egy felmérés a 20. század legjobb brit miniszterelnökének találta. Úgy lett kormányfő, hogy a Munkáspárt 1945-ben legyőzte a Winston Churchill vezette konzervatívokat, de 1951-ben ellenzékbe szorult, és Attlee négy évvel később lemondott pártvezetői posztjáról.
Hugh Gaitskell (1906–1963) követte 1955-ben, aki a magát szocialistának valló párt jobbszárnyát képviselte, de az 1959-es parlamenti választáson a Munkáspárt alulmaradt, ő pedig 1963-ban meghalt.
Harold Wilson (1916–1995) vezetésével érte el a párt az 1964-es választási sikert, ám ő 1976-ban, hatvanadik évét betöltve, tizenhárom évi pártvezetés után váratlanul lemondott.
James Callaghan (1912–2005) a párt és a kormány élén is követte Wilsont, de 1979-ben a Margaret Thatcher vezette torykkal szemben elvesztette a választást, és egy évre rá távozott.
Michael Foot (1913–2010) következett, a balszárny vezéralakja, akinek irányításával a Munkáspárt 1983-ban története egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el, ezért ő lemondott.
Neil Kinnock (1942–) jelképnek a vörös rózsát választva elindította a szociáldemokrácia irányába a Munkáspártot. Választást azonban nem tudott nyerni, ezért második, 1992-es kudarcát követően ő is lemondott.
John Smith (1938–1994) kiváló szervező és politikai debattőr volt, a szakszervezetek meghatározó befolyásának megszüntetésével lerakta az új Munkáspárt alapjait, ám 1994-ben a második szívinfarktusába belehalt.
Tony Blair (1953–) követte, akivel a Munkáspárt 1997-ben súlyos vereséget mért a konzervatívokra. A párt szocialista balszéléről indult Blair befejezte a politikai centrum elfoglalását, az európai baloldalra befolyással bíró harmadikutas ideológiát hirdetett, a pártalkotmányból kivetette az állami tulajdon elsőbbségét. Még két választási győzelmet (2001, 2005) aratott, ám az USA iraki háborújának kritikátlan támogatása maga alá temette, és a párt legsikeresebb miniszterelnökéből népszerűtlenné vált politikusként mondott le 2007-ben.
Gordon Brown (1951–) lépett a helyére, aki nem tudta megállítani a Munkáspárt süllyedését, és elvesztették a 2010. májusi választást, ezért ő távozott a posztjáról.
