Panaszt tett az orosz főváros polgármesterének leváltása ellen egy moszkvai jogász a legfelsőbb bíróságnál. Anatolij Lemesev szerint Dmitrij Medvegyev államfőnek el kellene magyaráznia, miért vesztette el Jurij Luzskovba vetett bizalmát. Hiszen a minap ezzel az indoklással mozdította el posztjáról a városvezetőt, aki bejelentette, hogy – bár korábban ő is perrel fenyegetőzött – mégsem fordul az igazságszolgáltatáshoz. A politikában viszont saját mozgalom alapításával továbbra is jelen marad.
A polgármester menesztését az elemzők egy része a korrupció elleni harc első komoly intézkedésének tekinti. Luzskov építési vállalkozó felesége, Jelena Baturina ugyanis a közvélekedés szerint férje közreműködése nélkül aligha juthatott volna busásan jövedelmező moszkvai beruházásokhoz és válhatott volna dollármilliárdossá. Az NTV tévétársaság nemrég bemutatott, a volt polgármesterről szóló filmjében az ügyészségi nyomozók képviselője hosszasan sorolta olyan vezető fővárosi tisztviselők nevét, akik ellen különböző visszaélések miatt már büntetőeljárás folyik. Luzskovval szemben azonban mindeddig egyetlen hivatalos gyanúsítás vagy kifogás sem hangzott el. Nem titok, ha önként távozott volna, akkor – bár ezt maga az ex-polgármester tagadja – állítólag más magas pozíció juthatott volna neki.
Így egyelőre csak a sajtóból és politikusi nyilatkozatokból tudni az utóbbi évtized látványos fejlesztései során elkövetett – gyakran elviselhetetlen dugókat okozó – forgalomszervezési és városépítészeti hibákról, felelőtlenül lerombolt műemlékekről (lásd Pusztuló műemlékek Moszkvában című cikkünket a 32. oldalon). Csakúgy, mint az óriási – az idén több mint 1200 milliárd rubeles, azaz 8 ezermilliárd forint körüli – moszkvai költségvetésből elherdált milliárdokról, például olyan útépítési tervekről, amelyek egyetlen kilométere 17 milliárd rubelbe kerülne. Kérdés, indul-e egyáltalán átfogó vizsgálat Luzskov és városvezetése ügyeiben. Merthogy ennek logikus folytatása – hangoztatta Szergej Mitrohin, a liberális Jabloko párt vezetője egy rádióinterjúban – hasonló eljárás lenne minden olyan felelős tisztviselő ellen, akivel szemben szóba jöhet a visszaélések gyanúja. Márpedig az orosz közéletet átható korrupció alapján bizonyára szép számmal akadnának ilyenek.
Kevés konkrétum volt azokban a filmekben is, amelyekkel a leváltása előtti hetekben több, állami ellenőrzésű tévécsatorna is támadta Luzskovot, aki egykor Borisz Jelcin felfedezettjeként került a moszkvai vezetőségbe, majd az elnöki utód, Vlagyimir Putyin oldalán a hatalmi párt, az Egységes Oroszország egyik társalapítójaként nehézsúlyú politikai szereplővé nőtte ki magát. Feltételezések szerint a sajtókampányt Medvegyev környezetéből kezdeményezték, ami árnyékot vet a magát az eddiginél liberálisabb vezetési módszerek, a demokrácia megszilárdításának híveként feltüntető államfő imázsára. Miként az is, hogy egy Luzskov védelmében készült műsor – vélhetően szintén hatalmi szóra – nem mehetett le a TVC tévéadón.
Az elnök csak Luzskov menesztésével menthette meg saját presztízsét. Kettejük – személyes ellenszenven is alapuló – konfliktusa annyira elfajult ugyanis, hogy nemcsak Medvegyev, hanem már-már az államfői intézmény tekintélyét is fenyegette. Nem véletlen, hogy a leváltásban sokan a 2012-es elnökválasztási harc kezdetét látják. Igaz, nem egyértelmű, ki kivel küzd. Luzskov ugyanis Medvegyev és a kormányfő Putyin csatáját látta kibontakozni, és az utóbbi mellé állt.
A vetélkedés jelét vélte felfedezni több moszkvai lap is abban, hogy a hatalmi tandem az utóbbi hetekben különösen nagy aktivitást mutatott. Medvegyev a felelős gazdasági vezető szerepében is fel-feltűnik, boltok egész sorát látogatja meg, hogy a nyár végén megugrott élelmiszerárakat ellenőrizze. A drágulásért felelőssé tett nyerészkedőket szigorú büntetéssel fenyegeti, és közben olyan átfogó intézkedési javaslatokkal áll elő, mint a rendőrség átszervezése vagy a modernizációs program. Ezek alapján ugyanis arra hivatkozhat, hogy megvalósításukhoz kevés egyetlen elnöki időszak.
A modernizáció igénye Putyin retorikájában is felbukkant. Mintha csak azt akarná jelezni, hogy képes folytatni a Medvegyev nevéhez kötődő folyamatokat, amúgy pedig továbbra is ő az az energikus, erőtől duzzadó vezető, akire Oroszországnak szüksége van. Aki ott volt az augusztusi erdőtüzeket oltó repülőgépek egyikének pilótafülkéjében, bálnakutatók társaságában robogott ingatag motorcsónakon, egy kanárisárga Lada volánja mögött pedig több mint kétezer kilométert autózott az orosz Távol-Kelet zord útjain.
Egyelőre azonban elképzelhetetlennek tűnik, hogy a két fővezér egymással szembemenve szálljon versenybe az újabb elnöki megbízatásért. Luzskov menesztése Medvegyev önálló lépésének tűnik, a lapzártánkkor még üres polgármesteri posztra legesélyesebb jelölt, Szergej Szobjanyin miniszterelnök-helyettes viszont Putyin kádere. Vagyis a kormányfő valószínűleg tudatosan tartotta távol magát a moszkvai vezető és az elnök acsarkodásától, ám ez nem azt jelenti, hogy nem ért egyet a leváltással. Sőt Alekszej Muhin, a Politikai Információs Központ elemzőtársaság vezérigazgatója szerint a döntés legalább annyira szolgálja a miniszterelnök érdekeit, mint az elnökéit. „A politikai pálya megtisztítása zajlik a 2012-es elnökválasztás előtt, elsősorban Putyin számára” – mondta a HVG-nek Muhin, aki úgy véli, Luzskov menesztésével lezárult az a folyamat, amellyel sorra eltávolították a másfél-két évtizede hatalmon lévő „őslakos” kormányzókat. Medvegyev elnöksége alatt az Orosz Föderációt alkotó 83 régióból 34 élén történt váltás. Muhin szerint a tandem attól tarthatott, hogy a nagy öregek régi erejük birtokában összefoghattak volna a szövetségi hatalommal szemben. Márpedig Putyinék abban érdekeltek, hogy az elnökválasztás és a jövőre esedékes parlamenti voksolás stabil politikai helyzetben, nyugodt körülmények között folyjon le.
POÓR CSABA / MOSZKVA
