Chile őslakosai, a déli tóvidéken és a környező régiókban élő mapucse indiánok nem tudtak azonosulni a 200. évfordulós ünnepségekkel. A chilei állam megalakulásával a mapucsékat megfosztották földjeiktől, azokat a betelepült európaiak erdőgazdaságokként hasznosították. Salvador Allende kormánya az 1970-es években jelentős területeket visszajuttatott nekik, de a Pinochet-rezsim végleg megfosztotta őket tőlük.
A lakosság öt százalékát alkotó, közel 800 ezer fős mapucse közösség célja az ősi földek visszaszerzése, azok demilitarizálása, valamint a terrorellenes törvényre hivatkozva letartóztatott mapucse politikai foglyok szabadon engedése. Július közepén 30 mapucse rab éhségsztrájkot kezdett. A kormány többször jelezte, hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, amit a törzsi vezetők sokáig elvetettek, attól tartva, hogy nem születik érdemi megegyezés, de a napokban elfogadták az ajánlatot.
Az ország legnépesebb etnikai tömbje többnyire falusias életmódot folytat, és a társadalomból kirekesztve él. Eredetük máig tisztázatlan, egyes kutatók polinéz, mások maja rokonságról beszélnek. Nyelvüket, a mapudungunt a munkahely hiányában ősi földjükről egyre inkább elvándorló mapucsék mind kevésbé használják. A nemzeti ünnep idején országszerte szimpátiatüntetéseket tartottak az indiánok mellett. Sajátos, hogy az állammal többnyire nem azonosuló mapucsék hősies ellenállását, a spanyol hódítókkal vívott harcokban kiontott vérét szimbolizálja a chilei nemzeti lobogó piros sávja. A spanyolok nem tudták legyőzni a mapucsékat, az általuk lakott déli Araukániát csak a független Chilének sikerült teljes fennhatósága alá vonnia.
