Több mint negyven évnek kellett eltelnie a második világháború befejezése után, hogy az önmagát addig az üldözöttek gyámolítójának beállító Svájc végre szembenézzen azzal, hogyan is bánt valójában a háború alatt, közvetlenül előtte és utána a bebocsátásért esengő menekültekkel. 1995-ben Kaspar Villiger akkori köztársasági elnök fogalmazott először úgy, hogy országának az üldözött zsidókkal szemben súlyosak a mulasztásai. Az elnöki nyilatkozat nemzetközi nyomás alatt született, egy esztendővel később viszont a független történészekből álló szakértői bizottság 361 oldalas elemzésben írta le Svájc magatartását a menekültekkel szemben.
A tanulmány szerint 1940–1945 között az alpesi ország 300 ezer embert engedett be határai mögé; egyharmaduk katona volt, akiknek nagy részét internálták. A civilek közül 55 ezer bújhatott meg a semleges országban, a legtöbben, 10 ezren Franciaországból érkeztek. További 66 ezer menekült átmenetileg maradhatott svájci földön. Majdnem 60 ezer gyermek neve is szerepel a listán, többségük gyors „felhizlalás” után szintén elhagyta az országot. A hivatalos adatok szerint Svájc 24 500 főt tartóztatott fel határainál, a történészek szerint sokkal többet.
Bern az első világháború után kimondottan idegenellenessé vált, 1920–1941 között a népességen belül a külföldiek száma 10,4 százalékról 5,2-re szorult vissza. 1933 és 1945 között összesen 644 politikai menekültet fogadtak be, különösen a kommunistákat tartották a rendeletek nemkívánatosnak. Az elemzés szerint Svájc – miként a többi nyugati állam – 1941-től pontosan tudta, hogy a náci Németország célja a zsidók kiirtása. Ennek ellenére 1942 augusztusában – amikor a németek már Franciaországot is megszállták, és elkezdődtek a deportálások – Svájc lezárta határait a zsidók előtt, nem ismerve el őket politikai üldözöttnek. Némi enyhítés 1942 végén történt, lényeges könnyítés azonban csak 1944-ben – ami az üldözöttek többségének már késő volt. Így is 20 ezer zsidó kapott a háború alatt svájci menekültstátust. A bizottság külön megemlíti, hogy a német zsidók útlevelébe Svájc 1938-ban hatalmas J betűt pecsételt – a német Jude, azaz zsidó szó kezdőbetűjét –, megnehezítve további menekülésüket.
