Bizonytalan az EU a líbiai helyzettel kapcsolatban, óvatos kijelentéseken túl egyelőre csak annyit mond, hogy Moammer Kadhafinak mennie kell. Könnyen előfordulhat, hogy mire a nemzetközi közösség elhatározza, mitévő legyen Líbiában, már késő lesz ahhoz, hogy döntő csapást mérjenek Kadhafira, akinek a polgári lakosságot sem kímélő csapatai az utóbbi napokban megfordították a hadiszerencsét, és több, a felkelők kezén lévő települést is visszafoglaltak.
Az EU a múlt heti rendkívüli csúcson csupán abban állapodott meg, hogy életképes partnernek nyilvánítja a Párizs által már elismert kelet-líbiai ellenzéki nemzeti tanácsot, és megszakítja a kapcsolatokat a 41 éve hatalmon lévő Kadhafival. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) hétfőn tárgyalt a légitilalmi övezet elrendeléséről, de a vétójoggal bíró Oroszország a nemtetszését fejezte ki. Leginkább Franciaország és Nagy-Britannia pártolja a Kadhafi légierejének semlegesítését célzó – a líbiai ellenzék által kért – beavatkozást, amelyet azonban Németország ellenez, megakadályozva az egységes európai álláspont kialakítását. Az USA kizárólag erős nemzetközi diplomáciai felhatalmazás esetén venne részt a légi tilalom betartatásában – ez ügyben talán elmozdulást jelenthet, hogy az Arab Liga is a repülési korlátozás mellett kardoskodott.
A diplomáciai huzavona ahhoz máris elég volt, hogy a Kadhafihoz hű erők a felkelők hátországa, kelet felé közeledjenek. Ám könnyen lehet, hogy megmerevednek a frontvonalak a sajátos sivatagi háborúban. Légi, vízi és szárazföldi tűzerejüknek köszönhetően a kormányerők vissza tudtak foglalni néhány várost, de ezek megtartása nekik sem lesz könnyű. A hatalmas országban az utánpótlási vonalak rendkívül megnyúlnak, és a Kadhafi mellett harcoló szárazföldi erők száma legfeljebb néhány tízezerre tehető. Ráadásul a tengerparton a kormányerők útjában lévő következő város, Adzsdábíja akár százezer főt is számlálhat, nem is beszélve az egymilliós Bengáziról. Ez utóbbit egyelőre nem bombázták a kormányerők, kérdés, rászánja-e magát a város elleni légi csapásokra Kadhafi, aki az európai vezetőket árulóknak, Nicolas Sarkozy francia elnököt pedig elmebajosnak nevezte. Az elfoglalt területek megtartása az ellenzék számára is nehéz feladat, így könnyen lehet, hogy a polgárháború elhúzódik, és váltakozó sikerekkel folyik majd, a felkelők pedig gerillaharcmodorra váltanak.
