Tíz év elmúlt

Megúszta vagy megakadályozta Amerika, hogy a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás tizedik évfordulóján az al-Káida merényletet hajtson végre? A válaszról a vita már az esemény előtt elkezdődött a liberálisok és a történtekben – újabban pedig az arab tavaszban – a nézeteik igazolását látó neokonzervatívok között. Az előbbiek szerint az USA – különösen az iraki háborúval – túlreagálta az egy évtizede valóban sokkoló, ám azóta főleg muszlimokat gyilkoló al-Káida jelentette veszélyt, a terrorszervezet vezetőjét, Oszama bin Ladent pedig űzött vadként likvidálták amerikai kommandósok az idén májusban. A neokonok egyik szószólója, Charles Krauthammer viszont úgy véli, éppen a terrorizmus elleni háború sikere, hogy az USA-t azóta nem érte támadás, az al-Káida pedig papírtigrissé vált, és képtelen volt megzavarni a vasárnapi emlékezést is New Yorkban, Washingtonban, valamint a Pennsylvania államban lezuhant utasszállító katasztrófájának helyszínén.

AP

 Pedig hiteles, de meg nem erősített – állítólag pakisztáni – forrásból az amerikai hírszerzés olyan információhoz jutott, hogy az al-Káida gépkocsiba rejtett bombával mutatná meg cselekvőképességét az évfordulón. A kerek évforduló, valamint a nagy nehezen elkészült emlékmű átadása miatt amúgy is érzékeny időpontot kísérő biztonsági intézkedésekre ezért rádupláztak. A Manhattanbe vezető alagutak és hidak be- és kijáratainál rendőrök posztoltak, és ellenőrizték a teherautókat, amelyeket a város több pontján leszűkített sugárutakon is átvizsgáltak. A ceremónia helyszínét – ahol golyóálló üveg mögött beszélt Barack Obama jelenlegi és George W. Bush volt amerikai elnök – többszörös védőgyűrűvel vették körbe, New York két nagy vasútállomásán pedig bombakereső kutyák és gépfegyveres rendőrök álltak készenlétben.

A város háborítatlanul emlékezhetett végül, és élhette kora őszi megszokott életét – igaz, erős rendőri jelenléttel kísérve. A felfokozott biztonsági intézkedések ugyanakkor nem tarthatók fenn állandóan, hiszen New York 36 ezer egyenruhásának zömét képtelenség mindennap utcára vezényelni, és bevonni segítőként az autópályán szolgálatot teljesítőket is. Az pedig most külön szerencse volt, hogy a megemlékezés vasárnapra esett, mert hétköznap az egész várost megbénító közlekedési káoszhoz vezetne az alagutak és a hidak ellenőrzése, valamint az esetleges célpontok környékén a forgalom kontrollja.

Az emlékezést aprólékosan megszervezték, már csak azért is, hogy üzenetet küldjön. Obama az erőt merítésre gyakran elővett 46. zsoltárt olvasta fel, Bush pedig Abraham Lincoln egyik 1864-es levelét, amely a háborús hősi halál okozta veszteségről szól. Az ideológiai ívet Andrew Cuomo, New York állam kormányzója zárta le, aki Franklin D. Roosevelt 1941-es, az ország helyzetéről tartott beszédéből idézte a vallás- és szólásszabadság, valamint a nélkülözéstől és a félelemtől való megszabadulás fontosságát mint a szabad, demokratikus társadalom alappilléreit. A megemlékezés hivatalos részét az áldozatok nevének felolvasása zárta, ami közel két órán át tartott.

A helyszínen tapasztalt katarzis, valamint a három emlékmű átadása – bár a pennsylvaniai befejezéséhez még pénzt kell gyűjteni – azt ígéri, hogy a tíz éve történtek Amerika akut traumájából történelmének tragikus eseményévé válnak. Ahogy egy idő után az lett Pearl Harbor 1941-es megtámadása vagy John F. Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása is – melyek pillanatáról minden akkor élő amerikai tudta, hol volt, mit csinált, éppúgy, mint a repülőgépeknek a Világkereskedelmi Központba csapódásáéról. Ehhez persze az is kell, hogy a kivételes, de hosszabb távon fenntarthatatlan biztonsági intézkedések kivezetésével kiderüljön, az al-Káida nem annyira nem akart, mint inkább nem tudott újabb akciót végrehajtani az USA-ban, és arra később sem lesz képes.

Aligha tudja jelképként pótolni az ikertornyokat a Szabadság tornya névre keresztelt új felhőkarcoló, pedig a magasságát (1776 láb) az amerikai Függetlenségi nyilatkozat elfogadásának évéhez passzították. Többévi vita és halogatás után a négyötöde már áll, de gazdasági jövője korántsem biztos. A műszaki központnak otthont adó, szintén összeomlott hetes számú épület – melynek sorsa, mivel nem érte repülőgép-becsapódás, a tíz évvel ezelőtti támadás mögött a Bush-kormányt sejtető összeesküvés-elméleteket gyártók érvelésének középpontjában áll – utódja már 2006-ban elkészült ugyan, és a vártnál több bérlőre talált, ám a Szabadság tornyát, New York leendő legmagasabb felhőkarcolóját, nem csak biztonsági babonák miatt lesz nehéz kiadni.

A máris impozánsan magasodó épület sikeréhez az kell, hogy a tíz éve a Hudson folyó túlpartjára, New Jersey államba költözött cégek közül minél többen visszatérjenek Manhattan déli csücskére, és az ismét a recesszió szélére szédült amerikai gazdaság magára találjon. A békésre sikeredett New York-i évfordulóval a terrorizmus ügye a háttérbe szorulhat a javában zajló elnökválasztási kampányban, amelynek végén az lehet a győztes, aki el tudja hitetni az amerikaiakkal, hogy a gazdasági biztonságot is vissza tudja hozni. A témaváltást jelezték az amerikai hírtévék is, amikor vasárnap este a napi összefoglaló, valamint a visszaemlékezések mellett leginkább azt taglalták, mi várható a republikánus jelöltségre pályázók hétfői – a teadélutánosok és a CNN furcsa párosa által szervezett – vitájában, ahol a résztvevők azt igyekeztek bizonyítani, hogy nemcsak egymásnál, de Obamánál is alkalmasabbak a konjunktúra felélesztésére és munkahelyek teremtésére.

NAGY GÁBOR / NEW YORK