Történelmi válaszút elé érkezett Egyiptom, miután az iszlamisták többséget szereztek az újonnan megválasztott parlamentben. Az átmeneti időszakban még a hadsereg az úr.
Jelképes értékű, hogy két nappal a Hoszni Mubarak egyiptomi elnök hatalmát megdöntő tüntetések kezdetének egyéves évfordulója előtt, január 23-án ül össze az új kairói parlament alsóháza. Csakhogy a tisztának tartott választások eredménye, az új pluralista rendszer legfontosabb intézményének összetétele korántsem olyan, mint sokan remélték. A tavaly decemberben kezdődött és a héten véget ért háromfordulós szavazás során a kairói Tahrír teret kezdetben százezrével megtöltő fiatalok és liberálisok csekély támogatást kaptak a szavazófülkékben. A megmozdulásokhoz később és óvatosan csatlakozó iszlamisták viszont várhatóan a mandátumok kétharmadát söprik be.
Bár számítani lehetett arra, hogy az 1928-ban alapított és a világ legrégebbi iszlám mozgalmának tartott Muszlim Testvériség jól fog szerepelni, a tavaly létrehozott Szabadság és Igazság Pártjuk (FJP) felülmúlta a várakozásokat. A 498 mandátumnak legalább a 41 százalékát szerezte meg, de könnyen lehet, hogy ha a pártlisták után az egyéni körzetek eredményei is véglegessé válnak, meglesz az abszolút többség is. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy a muszlim testvéreknél konzervatívabb szalafisták pártja, az al-Núr (Világosság) a mandátumok negyedére számíthat.
A Testvériség folyamatosan azt kommunikálja, hogy nem a szalafistákkal, hanem a liberális erőkkel kíván koalíciót kötni. Addig azonban még van fél év, az ideiglenes katonai vezetés nem akarja ugyanis átadni a hatalmat, amíg a tervezett száztagú alkotmányozó gyűlés tető alá nem hozza az új alaptörvényt, és júniusban meg nem választják az államfőt. Ebben az átmeneti időszakban a katonai tanács, a parlament és az ideiglenes kormány együttműködése alapvetően meghatározhatja a forradalom kimenetelét és az ország sorsát. A győztes FJP egyik magas rangú vezetője, Esszam el-Erian a The New York Times amerikai napilapnak adott interjúban jelezte, hogy elfogadják a féléves interregnumot, és támogatják a katonák által kinevezett átmeneti kormányt. De abban már nincs egyetértés, hogy a parlament vagy a hadsereg ellenőrizze-e a száz alkotmányozó kiválasztását.
Az első igazi kihívás a Muszlim Testvériség számára az lesz, átveheti-e egyáltalán a választásokon jogosan szerzett hatalmat, s mit tesz, ha a hadsereg ragaszkodni fog kiváltságaihoz, a végső döntnök szerepéhez. Sok szavazó szerint az iszlamista mozgalom túl puhány a hadsereggel vagy Washingtonnal szemben, és emlékeztetnek, hogyan működött együtt kezdetben a monarchiát 1952-ben megdöntő Gamal Abdel Nasszerrel és katonai kormányával, amíg az ezredes be nem börtönözte vagy ki nem végeztette a muszlim testvérek vezetőit.
Az USA talán az egyiptomi változások most kezdődő szakaszában játszhat fontos szerepet, amennyiben kiáll a demokrácia mellett. Több évtizednyi ellenségeskedés után Washington mintha elfogadná az új politikai realitást és a Testvériség ígéretét, vagyis, hogy az egyén szabadságát, a szabad piacot és a nemzetközi kötelezettségeket betartó demokráciát akar építeni. Barack Obama amerikai elnök nyitása stratégiai váltást jelent az amerikai külpolitikában. A Testvériség vezetői is kinyilvánították, hogy együttműködnek az USA-val, nyilván az amerikai gazdasági segítség és annak reményében, hogy szükség esetén Washington fellép a hadsereggel szemben.
Az USA és a Testvériség közti magas rangú kapcsolatfelvétel figyelmeztetés is a hadseregnek, hogy meg ne próbálja gátolni a demokratikus fejlődést. Washington amúgy is egyre élesebben bírálja a katonákat, amiért brutálisan lépnek fel a hatalmuk ellen tiltakozó tüntetőkkel szemben. Az USA azt is a katonai tanács szemére vetette, hogy nemrég tíz civil mozgalmat tiltott be illegális külföldi finanszírozás vádjával. Köztük van legalább három olyan csoport, amely amerikai pénzt kap. Washington persze meg akarja őrizni jó kapcsolatát az általa évi 1,3 milliárd dollárral támogatott hadsereggel is, amelyre számíthatna abban az esetben, ha újabb politikai fordulatként az egyiptomi állam világi jellege kerülne veszélybe.
A muszlim testvérek igazi próbatétele a kormányzás lesz. A többség nem kidolgozott program miatt szavazott rájuk, hanem mert a legszervezettebb erőként a leghatékonyabb kampányt folytatták. A Mubarak-érában a másként gondolkodásnak és a polgári társadalomnak nem hagytak helyet, viszont a mecsetek révén a muszlim testvérek illegalitásban is ellenzékként működtek, így nemcsak ismertségükre, hanem politikai tapasztalatukra is számíthattak. A kezükre játszott, hogy demokratikus ismeretek híján a kampány nem annyira konkrét politikai kérdésekről, mint inkább szlogenekről, szimbólumokról szólt. Az utóbbi évben több mint hatvan új párt alakult, ami szintén nehezítette a választást. Ezért a leginkább megfogható jelszó az iszlám maradt.
A szalafisták is ennek köszönhették a szavazatok negyedét, pedig ők még a muszlim testvéreknél is később csatlakoztak a forradalomhoz. Míg az orvosok, mérnökök és tanárok vezette Testvériség a vallásos középosztályt hódította meg, az ultrakonzervatív al-Núr párt a legszegényebb és tanulatlan rétegek körében aratott sikert. Üzenetének lényege, hogy a korrupt politikusok nem foglalkoztak az emberek jólétével, így az iszlámnak kell utat mutatnia. A szalafisták radikális javaslatai között található a szaúdi típusú állam bevezetése, a tolvajok kezének levágása, a házasságtörők megkövezése, az alkohol betiltása, a nők öltözködésének szabályozása, a művészetek cenzúrázása.
A Muszlim Testvériségnek nemcsak a nála konzervatívabb parlamenti erőre kell figyelnie, hanem a régi rend híveinek aggasztó újjáéledésére is. Sokan feltételezik, hogy a régi titkosrendőrség tagjai provokátorként vegyülnek el a tüntetők között, miközben az állami média mind többször bajkeverőként utal a forradalom gyermekeire. Éjszakai letartóztatások, verések és gyanús gyilkosságok azt jelzik, hogy a visszarendeződés veszélye nem múlt el. Mindezek tetejébe a gazdaság stagnál, pedig beindítása alapvető az új kormány túlélése szempontjából.
Sok politikai, gazdasági és nemzetközi – így az Izraellel kötött 1979-es békeszerződés sorsát illető – kérdésben a muszlim testvérek álláspontja sem egyértelmű. Az arab világban sokszor példamutató Egyiptom iszlamista kormányzása sorsfordító lehet, hiszen ha elbukik, az a politikai iszlám végét jelentheti, ha létjogosultságot szerez, új modell születhet. Úgy tűnik, a mozgalom tisztában van a felelősséggel, hiszen mint el-Erian kijelentette: „az arab demokrácia megteremtése, a muszlim kultúra és a demokratikus elvek összeegyeztetése óriási terhet ró ránk”.
KERESZTES IMRE
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
A Michelin-csillag után egy újabb elismerést sepert be az Őrségben található Pajta.
2023-ban még 4,1 milliárdot termelt az állami támogatásokkal kitömött lánc.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
Új helyzet van.
