Az EU polgárai és politikusai nincsenek közeledéspárti hangulatban. Az elemzők között konszenzus van abban, hogy Brüsszel kizárólag az eurózóna válsága miatt követeli meg a szigorúbb költségvetési célokat akár még kényszerítő erejű szankciókkal is. Emellett nem önzetlenségből hoztak létre válságalapokat, amelyekkel a bajba kerülő országokon segítenek.

Ugyanennek a buzgalmi hullámnak az eredménye lehet az európai banki szuperfelügyelet. A kormányfők által kialkudott menetrend szerint az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az eurócsoport és az Európai Központi Bank vezetői által közösen jegyzett Egy valódi gazdasági és pénzügyi unió felé című hétoldalas vázlattervezetből realizálódó jogalkotási törekvésnek az év végére kell testet öltenie.

Az uniós integráció újabb nagy hulláma elvileg négy fő pilléren nyugszik: az erősebb pénzügyi szektort felügyelő rendszeren, a szorosabb költségvetési koordináción, a szorosabb gazdaságpolitikai koordináción és a demokratikus legitimáció erősítésén.

Szép új világrendet, de gyorsan?

Az egyetértés azonban itt véget ér, s az Európai Unió tagállamai közti ellentétek minden eddiginél élesebbek. A magára a föderális Európa szószólójaként tekintő, jelenlegi és egykori politikusokból álló „Árnyék Európai Tanács”, a Spinelli-csoport az integráció legjobb lehetőségeként tekint a mostani helyzetre, melynek apropóján 12 pontot tettek közzé június végén. Érvelésük szerint Európa csak a föderáció és a teljes szétesés közt választhat, olyan politikusok osztják, mint az EP liberális frakcióvezetője Guy Verhofstadt, vagy az EB korábbi elnöke, Romano Prodi. A csúcs előtt azt kérték az állam- és kormányfőktől, hogy harminc évvel a belső piacot létrehozó egységes Európai Unió létrehozása után, alkossák meg és írják alá a bankuniót, a gazdasági és fiskális uniót és a politikai uniót szentesítő föderációs okmányt.

Nincs túl sok okuk örülni mostanában Európa vezetőinek

AP / Gero Breloer

Ezzel szemben a válság három éve alatt mindvégig - a Németország által dominált - fontolva haladó Európai Tanács fényévekre van attól, hogy ekkora feleősséget,  ilyen széles kompetenciákat ruházzon Brüsszelre. Angela Merkel német kancellár továbbra is köti az ebet a karóhoz: csakis akkor hajlandó az eurókötvényekről vagy akár a kölcsönös garancianyújtásról beszélni, ha előbb létrejön a közös egységes bankfelügyelet, és ezzel a felelősségvállalás.

A holland Center for Research on Multinational Corporations (SOMO) értékelése szerint hiába fontos momentum a csúcs egyik döntése, az államadósság és a magánszektor eladósodottságának szétválasztása. Szerintük ha célok nem is tévesek, de távolról vannak a sajtóban itt-ott felbukkanó “áttöréstől” s még inkább a válság megoldásának kulcsától. A SOMO elemzői szerint a fontolva haladás és a kényszer alatt cselekvés politikája a jövőben is dominálni fog az európai döntéshozatalban, ezzel kapcslatban pedig soha nem szabad számításon kívül hagyni, hogy ha bármelyik tagállam vétózik azzal az egész rendszer fogaskerekeit állítja meg a Tanácsban.

A piacpártiak is aggódnak

Ennél meglepőbb, hogy a nyíltan szabadpiac párti think thank, a Re-Define vezető elemzője Sony Kapoor szerint, hiába az EU-csúcson elfogadott lépések alapvető fontossága, az Európai Központi Bank szuperfelügyeleti jogokkal történő felruházása évek alatt valósulhat csak meg. Ráadásul komoly kérdéseket vet fel az elszámoltathatóság, a hatalomkoncentráció és egyáltalán a közös piac pénzügyi szolgáltatásainak jövőjét illetően.

Kapoor szerint jól mutatja, mennyire nincsenek összehangolva a nemzeti központi bankokra vonatkozó szabályok az eurózónában, hogy az egyre szigorúbb feltételek mellett elvégzett banki stressztesztek ellenére bukkantak fel “a semmiből” tagállami válságbuborékok. Az elemző szerint aggasztó az is, hogy az EKB az egyetlen támasza a közös valutának, megfelelő hatalommal felruházott fiskális hatóság nélkül, amelynek nyomán a Bank of England-nál vagy a Bundesbanknál jóval nagyobb befolyással bír már most is. Az elemző nehezményezi, hogy nincs demokratikus kontroll az EKB vezetése felett, melynek végrehajtó tanácsi tagjait igen hosszú, nyolc évre választják meg. De további gondot eredményez, hogy a hat igazgatóhelyettes már ma is nehezen látja el egyre növekvő számú feladatát.

Egyszerre több helyen építenék át a házat

Mindez a lisszaboni szerződés, vagyis Európa „Pandora-szelencéjének” a felnyitásához vezethet. Márpedig annak legutóbbi egyszerűsített módosítása is éveket igényel a tagállami elfogadásokkal és az immár rutinszerűen érkező ír népszavazással. Ennél is kiélezettebb az írekkel szomszédos Nagy-Britanniában a helyzet, amelynek miniszterelnöke minden brüsszeli látogatásával távolodik az EU-tól. Két hete például Londonba visszatérve David Cameron miniszterelnök a Sunday Telegraph hasábjain úgy fogalmazott: kész megfontolni egy a britek EU tagságáról szóló népszavazás kiírását. Hozzátette azonban azt is, hogy valódi választást akar biztosítani a polgároknak, akiknek többsége nem egy “azonnali kilépjünk vagy maradjunk tagok” referendum kiírását szeretnék. Nem tett jót a britek euróintegrációval kapcsolatos hozzáállásának, hogy az eredetileg Londonba tervezett európai bank-, kötvény- és biztosítási-felügyelet (EBA) körüli zűrzavar sem. A legújabb tervek szerint ugyanis az EBA az új rendszerben kibővített hatáskört kapna, ami felveti a kérdést miért egy az eurózónán kívüli ország fővárosába legyen a székhelye.

A britekkel szemben az európa párti Centre for European Policy Studies (CEPS) igazgatója, Daniel Gros szerint Európa vezetői végre felismerék az eurózóna bankfelügyeleti jogainak átruházásnak szükségességét az EKB-ra. Nála kevésbé bizakodó a brüsszeli Bruegel think thank elemzője, Nicolas Véron aki az egységes európai bankfelügyelet létrehozásának összetettségéből fakadóan további késedelemtől tart, amely “növeli a döntéshozatal bénultságának kockázatát”.

Emiatt már most többen úgy látják legkorábban jövő nyárra állhat össze egy átfogó bankfelügyeleti konstrukció. De a kérdésre, hogy vajon lesz-e minderre ennyi ideje az öreg kontinens vezetőinek, legutóbb Mario Draghi, az EKB elnöke úgy nyilatkozott: “jobb jól csinálni a dolgokat, mint gyorsan”. Azt is hozzátette, hogy elképzelhetőnek tartana egy visszafordítható, átmeneti bank újratőkésítési mechanizmust, amíg az új európai felügyelet fel nem áll. Ebbe az elképzelésbe belepasszol az eurócsoport hétfő esti döntése is, mely szerint a spanyolok 30 milliárd eurós közvetett banksegélyt kaptak.

Huw Pill, a Goldman Sachs befektetési bank vezető európai közgazdásza szerint az unió “hússzú menetelése” eltarthat még egy egy ideig. Egyszer azonban a piacoknak el fog fogyni a türelme és a németeknek, valamint a franciáknak végre el kell határozniuk, hogy tovább mennek-e a gazdasági és politikai integráció felé az euró megóvása érdekében.

De, hogy a sok kivárás, nehezen kialkudott kompromisszum és időhúzás nem biztos hogy céltalan, arra a Princeton Egyetem professzora, Harold James hozott a minap egy történelmi példát véleménycikkében.

Arra emlékeztetett, hogy hiába tárgyalta ki 1790-ben Alexander Hamilton a szövetségi államok közti hitelezés feltételeit, számos tagállam még a 19. század elején is rosszul gazdálkodott, többször kerülve csődbe. Mindez addig nem változott meg érdemben, amíg törvénybe nem iktatták, hogy a tagállamoknak kiegyensúlyozott költségvetést kell elfogadniuk.