Poklok tüze

„Jó helyen vagyunk? Itt mecsetnek kell lennie” – idézett egy szíriai szabadságharcost a Reuters hírügynökség tudósítója, aki a lázadók egyik csoportjával tartott Aleppóban. A vidékről a kétmilliós városba özönlött lázadóknak kevés a helyismeretük, gyakran eltévednek a várost nehéztüzérséggel, tankokkal és harci helikopterekkel támadó hadsereg csapásai elől menekülve. A kereskedelmi központ a közelmúltig kimaradt a harcokból, a két és fél milliós városért folytatott ütközet mégis döntő lehet az ellenzék és a kormányerők 17 hónapja tartó harcában.

Bármi lesz is a kimenetelük az aleppói harcoknak, nemcsak fegyveresek keverednek el a sikátorokban, hanem a szíriai kormányerők, a felkelők és a külföldi szereplők is mintha eltévedtek volna a szír összecsapások dzsungelében. Basar Asszad elnök napjai bizonyosan meg vannak számlálva, de akár a közeljövőben bukik meg, akár hosszúra nyúlik az agóniája, a folytatás aligha lesz erőszakmentes. Az alaviták tovább harcolhatnak, hogy védjék magukat a bosszútól.

A hadsereg által körülzárt Aleppóban elkövetett brutális vérengzések miatt Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár emberiesség elleni bűntettel vádolta az Asszadhoz hű erőket. A hadsereg máshol is elkövetett kegyetlenkedései, atrocitásai, a titkosszolgálatok bevett kínzásai olyannyira aláásták az utóbbi öt évtizedben uralmon lévő alavita kisebbséghez tartozó elit elfogadottságát, hogy felmerül a kérdés: milyen szerepük lehet az új Szíriában, és lesz-e olyan tekintélyes politikusuk, aki az esetleges béketárgyaláson képviselhetné a régi rendet. Például a nemrég dezertált, Asszad belső köréhez tartozó Manaf Tlász tábornok jövőbeni szerepét is elutasítják a felkelők, mondván: túl sokat szolgált az elnök alatt. Pedig Tlász a hírek szerint kezdettől ellenezte a tüntetések véres elnyomását.

Asszad távozása önmagában azért sem jelentené a felkelés végét, mert az ellenzéknek nincs egységes, hitelt érdemlő terve az átmenetre. Az utóbbi napokban három csoportosulás is bejelentette ideiglenes kormány felállítását. Először az isztambuli székhelyű, főként külföldi csoportok ernyőszervezeteként működő Szíriai Nemzeti Tanács (SNC), majd a harcoló egységek laza szövetsége, a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA), végül pedig az SNC-ből kivált Szíriai Forradalom Tanácsa (CSR) jelezte saját átmeneti kabinet létrehozását.

A Nyugatot a széthúzáson kívül még jobban aggasztja, hogy az egyik leginkább világi arab államban – melynek alkotmányában a térségben kivételes módon nem kap hangsúlyt az iszlám – a felkelés egyre inkább vallásos jelleget ölt. Mind több lázadó csoport teszi magáévá az iszlamista ideológiát, ami külsőségekben, például szakállnövesztéssel nyilvánul meg, tartalmilag pedig abban, hogy nem a szabad, demokratikus, területi integritását megőrző Szíria, hanem valamiféle homályos iszlamista állam létrehozása lebeg a szemük előtt.

Bilád al-Sam felszabadítása az alavita zsarnokok igája alól kötelesség – hangzik az egyre nagyobb számban érkező külföldi harcosok szájából is, utalva a középkori Nagy-Szíria földrajzi elnevezésére. Előszeretettel vonnak párhuzamot a területet a VII. században irányító „bizánci pogányok” és a mai alaviták között, akiket a szélsőséges szunniták eretnekeknek tartanak. Líbiából, Kuvaitból, Szaúd-Arábiából, sőt Európából és az USA-ból is érkeztek „szent” harcosok, akiket a Hama környékén lévő táborokban afganisztáni tapasztalatokkal rendelkező veterán dzsihádisták képeznek ki.

A külföldi önkéntesek legfeljebb csak erősítik a konfliktus libanonizálódását, illetve olyasfajta vallásháború kialakulását, amilyen Irakban tört ki Szaddám Huszein 2003-as bukása után. Ráadásul Szíria nemcsak a főként az északnyugati hegyvidékes tengerparton élő, az iszlám síita szárnyából kivált alaviták és a mindenhol jelen lévő szunniták között szakadhat ketté, de etnikai alapon is, északon a kurdokkal, délen a drúzokkal. A konfliktus kezd szektajelleget ölteni: a dezertált tábornokok és magas rangú politikusok között egyetlen alavita sem akadt. Tlász, vagy a több miniszterrel hétfőn a családjával Jordániába menekült Rijád Hidzsáb kormányfő is szunnita. Az ő távozása újabb pszichológiai csapás Asszad számára.

A szíriai háború egyik nagy kérdése, hogy a rezsim beveti-e vegyifegyver-arzenálját (lásd A vegykonyha című írásunkat). Sok függ a Londonban eredetileg szemorvosnak tanult Asszadtól, akinek pszichéjét a nyugati titkosszolgálatok minden erőfeszítésük ellenére nehezen tudják megrajzolni. Ha el akart volna menekülni, már korábban megtehette volna, amikor jóval kevesebb vér tapadt a kezéhez. Vajon kitart-e a végsőkig, és amikor már nincs vesztenivalója, beveti-e a tömegpusztító fegyvert saját honfitársai, netán az ellenzékét támogató Törökország vagy Szaúd-Arábia ellen? A damaszkuszi állami tévé már „török–öbölbeli” milíciaként utal a lázadókra, és arról beszél, hogy meg kell tisztítani az országot a „terrorista szennytől”.

A hivatalos szír média szerint „fegyveres terrorista csoportok” voltak azok, amelyek elraboltak a minap 48 iráni zarándokot, akik a Damaszkuszban lévő, a síiták körében igen népszerű és tisztelt, pompázatos Szajida Zajnab-mecsetet akarták meglátogatni. Szajida a síiták által szentként tisztelt Ali, a negyedik kalifa, egyben az első síita imám lánya, egyúttal Mohamed unokája volt. A felkelők szerint azonban az irániakat szállító busz messze volt a mecsettől, és a harctérre tartott. Nem ez az első eset, hogy az ellenzék irániakat ejt foglyul, azt állítva, Teherán tanácsadókkal segíti a szír hadsereget.

A zavart fokozza, hogy nem találja a szerepét a nemzetközi közösség, illetve az ENSZ sem, melynek Szíria-megbízottja, Kofi Annan, a szervezet volt főtitkára múlt csütörtökön a kudarc láttán lemondott tisztségéről. A világszervezet közgyűlése egy nappal később nem kötelező érvényű határozatban ítélte el a szír rezsim emberjogi bűneit, és szólított fel az Annan nevéhez köthető, gyakorlatilag halott béketerv végrehajtására. A 133 igen szavazat és a 31 tartózkodás mellett 12-en szavaztak a határozat ellen, köztük Oroszország, amely egyre inkább kiáll szövetségese, Szíria mellett.

Orosz katonai források szerint Moszkva három hadihajót és 360 tengerészgyalogost küld Szíriába, akik hamarosan Tartusz kikötőjébe érkeznek. Damaszkuszban ugyanakkor bejelentették, hogy kőolajért cserébe Oroszországtól fűtő- és üzemanyagot kapnak, ami hiánycikk az arab országban. Szíria tavaly 1 milliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket Moszkvától (ez az orosz hadiexport 8 százaléka volt), egyúttal hitelt is kért, melynek nagyságáról és feltételeiről heteken belül dönthetnek.

KERESZTES IMRE