Újrajátszás

A demokratikus átmenet lezárásának nevezte Mohamed Murszi egyiptomi elnök a szombatra tervezett népszavazást az új alkotmányról. Az ellenzék épp az ellenkezőjét gondolja azonban, és több vezetője is új forradalom szükségességéről beszél, 22 hónappal az után, hogy a liberális és világi tüntetők a hozzájuk később csatlakozott iszlamistákkal karöltve megdöntötték Hoszni Mubarak rendszerét. A harcias állapotokat mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy Murszi rezidenciáját, az elnöki palotát tankok, szögesdrótok és barikádok védik a tüntetőktől, a Muszlim Testvériség kairói irodáját pedig felgyújtották.

A tiltakozóhullámot az indította el, hogy Murszi novemberben elnöki rendelettel korlátlan hatalommal ruházta fel magát. A palackból kiszabadult szellemet nem sikerült visszazárnia azzal, hogy a hétvégén új diktátummal felülírta a régit. Már azzal is tréfát űzött az ellenzékből, hogy „nemzeti párbeszédre” hivatkozva hozta meg új rendeletét, pedig a dialógusban szereplő negyven politikai személyiség között elvétve akadt ellenzéki politikus. Ráadásul az elnök nem is korlátozta a hatalmát, hiszen fenntartotta az általa „alkotmányosnak” ítélt ügyek jogi immunitását, vagyis azt, hogy az azokban született döntéseket, illetve az új alaptörvényt a bíróságok ne bírálhassák felül. Érvényben marad a Mubarak-érában kinevezett főügyész menesztése is.

Az ellenzéket leginkább az új alkotmány tervezete háborította fel, és úgy fest, a szöveg végletesen megosztja az iszlamistákat, illetve a liberálisokból, baloldaliakból, világiakból, keresztény koptokból álló ellentábort. Az utóbbi szerint a sebtében készült alaptörvény nem garantálja kellőképpen az emberi jogokat, és nem tükrözi a 83 millió lakosú ország sokféleségét. Mindazonáltal az ellenzék döntése, miszerint bojkottálja a referendumot, azt jelzi, nem bízik az alkotmány elutasításában. Az ellenzék az alkotmányozó gyűlés legitimitását is megkérdőjelezte, hiszen a liberálisok és keresztények távozásával jószerével csak iszlamisták maradtak benne. Ráadásul több bírói testület is a fórum feloszlatását rendelte el.

Murszi szintén kockáztat, amikor az ellenzék követelését elutasítva nem halasztja el a népszavazást. Az alkotmányozó testület hat hónapja dolgozik a tervezeten, és még a legutóbbi hetekben sem tűnt úgy, hogy elkészült volna. Novemberi rendeletében Murszi például februárig tolta ki a határidőt az alkotmányozás befejezésére. A népszavazás erőltetésével az elnöknek egyrészt az lehet a célja, hogy mihamarabb lezárja a politikai válságot, másrészt pedig hogy az új alkotmány életbelépése után minél hamarabb megtartsák a parlamenti választást, remélve, az iszlamisták megint jól szerepelnek. A parlament alsóházát – ahol az iszlamisták a januárban zárult szavazásokon kétharmados többséget szereztek – a legfelső bíróság formai okokra hivatkozva a nyáron feloszlatta.

Az új alaptörvény az 1971-ben elfogadott régi alkotmányhoz képest több történelmi jelentőségű változást is tartalmaz. Az elnöki mandátumot például két négyéves periódusra korlátozza – az előző rendszerben Mubarak három évtizeden át volt hatalmon. Az ellenzék kifogásolja azonban, hogy a szövegben számtalan iszlamista utalás van, bár elemzők rámutatnak, a régi alkotmányban is szerepelt a saría mint a törvénykezés fő forrása. Csakhogy – hangzik az érvelés – a mindenkori kormány úgy értelmezheti az iszlámról szóló cikkelyt, ahogy akarja, ami akár szélsőséges muszlim állam létrehozását is lehetővé teheti.

Így például az iszlámmal kapcsolatos törvények esetében konzultálni kell a szunniták szellemi központjának tartott Al-Azhar Egyetemmel, ami a liberálisok szerint túl nagy beleszólást enged a vallási vezetőknek. Ugyancsak vitát szült az a rendelkezés, amely szerint az államnak „meg kell védenie az egyiptomi család igazi természetét, és támogatni értékeit, erkölcsét”. Sokan aggályosnak vélik azt is, hogy a szöveg az állam kötelességévé teszi a művészetek, a tudomány és az irodalom támogatását. A kritikusok szerint az iszlamisták így akarják a társadalomra erőltetni a maguk értékrendjét. Az ellenzék azt is kifogásolja, hogy a tervezetben nem szerepel egyértelműen a nők és a férfiak közti egyenlőség. A szabad véleménynyilvánítást pedig korlátozza az a kitétel, hogy senkit sem lehet megsérteni. A szöveg tiltja Mohamed és más próféták kifigurázását is. Bár egyes ellenzéki politikusok elismerik az előrelépést a régi alkotmányhoz képest, úgy érzik, az új sokkal jobb is lehetne. Elemzők úgy vélik, szakadék választja el az iszlamistákat és a nem iszlamista ellenzéket, így eleve kérdéses olyan alkotmány megfogalmazása, amely mindkét oldalnak megfelel.

Az új alaptörvény vitatott pontjai közé tartozik a hadsereggel kapcsolatos rész. Az elnök csak a parlament jóváhagyásával indíthat háborút, miután konzultált a – még felállítandó – nemzeti védelmi tanáccsal. Ez nem szerepelt a régi alkotmányban – az országot persze volt tábornokok irányították –, az új testület létrehozása viszont azt jelenti, hogy a hadsereg szava több fontos kérdésben is meghatározó marad. Ráadásul a tiltakozók szerint az új alaptörvény lényegében meghagyná a fegyveres erők kiváltságait, és csak részben valósulna meg a katonák civil ellenőrzése.

Talán ez lehetett az ára annak, hogy a Murszi vezette iszlamista erők és az ellenzék küzdelmében a hadsereg a kormány oldalára állt. Miközben a katonák évtizedeken át üldözték az iszlamistákat, tartva az erősödésüktől, úgy tűnik, Egyiptomban – legalábbis rövid távon – új szövetség bontakozik ki a Muszlim Testvériség és a tábornokok között. A kairói kormány hétfőn közölte, hogy átmenetileg felhatalmazta a hadsereget civilek letartóztatására a szombati népszavazás és az állami intézmények védelme érdekében. A lépés többek szerint a Mubarak-rezsimben végig érvényes szükségállapotra emlékeztet. Murszi eleve elégedetlen a rendőrséggel, amely szerinte nem védte meg sem az elnöki palotát, sem a Muszlim Testvériség irodáit a vandalizmustól. Kérdés azonban, hogy ez az újsütetű, pár éve még elképzelhetetlen együttműködés pusztán átmeneti, vagy stratégiai jellegű, és az ellenzék féken tartására irányul-e.

KERESZTES IMRE