A Toulouse-i Paul Sabatier Egyetem David Laniewski vezette kutatócsoportja feltételezi, hogy a késői bronzkor szokatlanul hosszú szárazsága háborúkat, népvándorlást, azaz döntő politikai és gazdasági változásokat okozott a mai Görögország, Ciprus és a környező területek kultúráiban – olvasható egy tanulmányban, amely a PLOS One című tudományos folyóirat csütörtöki számában jelent meg.

Ekkor vált tűzvész áldozatává a mükénéi, a tirünszi és a püloszi palota, és elpusztult a palotakultúrának nevezett monarchiák fejlett civilizációja. Az Anatóliai-félszigeten elbukott a hettita birodalom, és a tengeri népek hulláma foglalta el Ciprust és a Földközi-tenger keleti medencéjének más területeit – írta Frank Falkenstein német történész a tanulmányhoz írt, a Kultúraváltozás és klíma a Kr. e. 12. században című fejezetben.

A késő bronzkori királyságok bukásának összes okát eddig nem tárták fel kielégítően. A népszerű magyarázat szerint a válsághoz a tengeren és szárazföldön érkező népvándorlás vezetett, ám egyes kutatók úgy vélik, földrengések és a hadviselés módjának alapvető változásai okozták az összeomlást. Ezzel szemben a legtöbb szerző szerint a régészeti szempontból nehezebben bizonyítható szárazságok, éhínségek és járványok lehettek a monarchiák meggyengülésének döntő tényezői.

A francia kutatók a ciprusi Larnaka egy sós vizű tavának üledékmintájában talált, a késői bronzkorból származó virágpor maradványait vizsgálták meg. A helyi növények maradványainak szénizotópját elemezve arra következtettek, hogy a régióban egy nedvesebb időszakot váltott fel a hosszú szárazság. Ez a négyszáz éves aszályos periódus vezethetett a bronzkori civilizációk eltűnéséhez.

A virágpor elemzéséből származó adatokat egybevetették régészeti leletekkel, például ékírásos mészkőtáblákkal vagy a királyságok közötti levelezéssel, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjében virágzó kultúrák késő bronzkori válságát a klímaváltozás miatti hosszú szárazság okozta, mely éhínségekhez, politikai konfliktusokhoz, majd idegen népek inváziójához vezetett.

David Laniewski, a kutatás vezetője szerint a mediterrán civilizációk bukása rávilágít arra, hogy a mezőgazdaságtól függő társadalmak mennyire kiszolgáltatottak az éghajlat változásainak. A maja civilizáció eltűnéséhez is hosszú aszály vezetett, és az 1789-es francia forradalom kirobbanását is a szárazság ínséges évei előzték meg.