Wikipedia

Életében két ösztön vezérelte, a félelem legyőzése és mérhetetlen kíváncsiságának kielégítése. Az úttörők között indult az űrbe és jutott le az óceán mélyére. "A félelem legyőzése az élet legnagyobb örömei közé tartozik, és sok különböző helyen meg lehet tenni" – fogalmazott egy alkalommal.

Carpentert szeptemberben szélütés érte, ennek szövődményei vezettek a halálához. Egy denveri hospice házban hunyt el – közölte a felesége, Patty Barrett. 

Carpenter John Glennt követte második amerikai űrhajósként a Föld-körüli pályán, és ő küldte Glenn-nek a híres búcsúüzenetet: "Szerencsés utat, John Glenn". Mindketten a NASA hatvanas évekbeli híres Mercury 7 asztronautacsapatának tagjai voltak, Carpenter halálával Glenn maradt a csoport egyetlen életben maradt tagja.

Az orbitális pályáról való visszatérésekor Carpenter közel ötszáz kilométerrel távolabb landolt a kitűzött céltól, és a tévé képernyői előtt az eseményeket élőben figyelve egy egész ország aggódott érte. Ezt követően NASA-beli főnökei félreállították, így új helyet keresett a felfedezésre, az óceán mélyét. 

Ő volt az egyetlen ember, aki az űrt és a tenger mélyét is kutatta, ahogy John F. Kennedy elnök fogalmazott: a "régi óceán" és az "új óceán" – az űr – felfedezőjeként.

Charles Bolden, a NASA illetékese csütörtökön méltatásában hangsúlyozta, hogy Carpenter az űrprogramban való részvételével milyen sokat tett az amerikai nemzetért. "Hiányozni fog a szenvedélye, a tehetsége és életre szóló felfedezői elhivatottsága" – mondta.

Az élet kaland volt Carpenter számára, és úgy gondolta, másoknak is így kellene felfognia: "Minden gyereknek meg kell keresnie a saját rendeltetését. Csak annyit mondhatok, hogy nagyszerűen éreztem magam, miközben a sajátomat kutattam".  

1962. május 24-én kerülte meg a Földet háromszor egymás után az Aurora 7 fedélzetén. Összesen négy órát, 39 percet és 32 másodpercet töltött az űrben a súlytalanság állapotában. 49 évvel később úgy emlékezett vissza, hogy amikor kinézett a koromfekete égre, és látta, hogy a gép magasságmérője 27 ezer métert mutat, majd egyre feljebb emelkedik, átfutott a fején a gondolat: "mit csinálok". De mint hozzáfűzte, semmihez sem hasonlítható élmény volt: "az anyaföld látványa és a súlytalanság az érzékelés függőséget okozó kombinációja".

Visszatérése nem ment simán, fogytán volt az üzemanyag, és egyik fontos műszere is elromlott, így kézi vezérléssel kellett leszállnia. A NASA a landoláskor elvesztette a kapcsolatot Carpenterrel, a CBS közvetítését vezető Walter Cronkite pedig a drámai pillanatokban bejelentette a nézőknek: "Lehet, hogy elveszítettünk egy asztronautát". Carpenter azonban túlélte a leszállást. A haditengerészet a Karib-tengeren találta meg az űrkapszula mentőcsónakjában. 

A NASA repülési igazgatója, Chris Kraft Carpentert hibáztatta a történtekért, szerinte vakmerősége és rossz döntései vezettek a balul sikerült landoláshoz. Carpenter honlapján elismerte, hogy valóban maga is tehet a túlzott üzemanyagfogyásról, mert nem kapcsolt ki idejében egy kapcsolót, ugyanakkor kitartott amellett, hogy a gép hibája okozta a történteket.

Űrhajós múltjára úgy emlékezett, hogy az volt élete legizgalmasabb időszaka. Nem tért vissza többé az űrbe, kalandos élete az óceán felfedezésével folytatódott. 1965-ben harminc napot töltött a kaliforniai partok közelében a tenger mélyén a haditengerészet SeaLab II. programjának keretében.

A 62 méter mélyen kialakított bázisra egy palackorrú delfin szállította az utánpótlást a felszínről. "A SeaLab lakás volt, de nagyon zsúfolt. Tízen laktunk benne, nagyon keményen dolgoztunk, és nagyon keveset aludtunk" – idézte fel egy 1969-es interjújában. Egyfelől az óceán felfedezése, másfelől az motiválta, hogy megszabaduljon a mélységtől való megmagyarázhatatlan félelemtől – mesélte.

A SeaLab program után két évvel visszatért a NASA-hoz, és segített az Apollo-program holdmoduljának megtervezésében, amely 1969-ben landolt a Holdon. A NASA-tól 1967-ben, a haditengerészettől 1969-ben vonult vissza.

Carpenter nagy tisztelője volt Jacques Cousteau francia felfedezőnek, akit hősnek tartott. Egy időben együtt is dolgozott vele. Carpenter óceán iránti szeretete abban is megnyilvánult, hogy két víz alatti tehcnothrillert is írt. Lányával, Kris Stoeverrel közösen jegyzett For Spacious Skies című önéletrajza szerint négyszer nősült és hét gyermeke született.