Hogyan listáz az Interpol?

Illusztrisnak aligha nevezhető társaságba került Hernádi Zsolt, a Mol magyar olajtársaság elnök-vezérigazgatója, akit Horvátország a 190 tagállamot tömörítő rendőri szervezet, az Interpol segítségével szeretne elfogni. Rajta kívül még 37 magyar állampolgár szerepel az Interpol 238 személyt tartalmazó nyilvános körözési listáján (lásd Bűnvadászok című írásunkat a Pénzügyek rovatban), ahová a többség csalás vagy kábítószer-kereskedelem miatt került. A horvátok minden tekintetben aktívak: az internetes honlapra feltett listán 160 horvát állampolgár neve szerepel, és Zágráb ugyanennyi körözési kérelmet adott ki. Az általa keresettek túlnyomó része az egykori Jugoszlávia állampolgárai közül kerül ki, s bár a többség ezen a listán is köztörvényesnek számít, akadnak olyanok – például Mile Mrksic, illetve Veszelin Sljivancsanin –, akiket két évtizeddel ezelőtti háborús bűncselekmények elkövetésével vádolnak.

Interpol-ügynök Kenyában. Rendelésre mennek.

AFP

A nyilvános listára nem került személyek száma évről évre nő a különféle Interpol-névsorokon. A legfontosabbra, a körözöttek úgynevezett vörös listájára tavaly 8136 új személyt tettek fel, hétszer annyit, mint tíz évvel korábban. Hasonló a helyzet a többi kategóriában is. A különféle bűncselekményekkel kapcsolatba hozhatók kék névsora tavaly 1085 személlyel bővült, az eltűnteké pedig 1700-zal. A listákra nem csak személyek kerülhetnek fel: a narancsszínű oldalakon a veszélyes anyagok, a lilákon pedig a bűnözők által bevetett új eszközök, illetve trükkök szerepelnek. A teljes körhöz az 1923-ban Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (ICPO) néven létrehozott Interpol tagjai, a nemzeti bűnüldöző hatóságok férnek hozzá. Bár az Interpol nem közli, hogy az egyes országok hány vörös listás kérelmet nyújtanak be a lyoni központnak, a HVG értesülései szerint tavaly az USA, Oroszország, India és Belarusz terjesztette be a legtöbbet: Washington és Moszkva 700, illetve 450 névvel járult hozzá a körözendők névsorához.

A listák mellett ugyancsak fontosak az Interpol adatbázisai, amelyeket 2012-ben több mint kétmilliárd alkalommal használtak a tagországok rendőri szervei. A legnépszerűbbnek az elveszett és ellopott utazási dokumentumokat tartalmazó adatbázis bizonyult, egy év alatt 733 milliószor kutattak benne a bűnüldöző hatóságok. A körözött személyekkel kapcsolatos adathalmazt 233 milliószor használták, míg lopott járművek iránt 77 millió esetben érdeklődtek.

A névsorokkal kapcsolatos titkolódzás egyik oka, hogy bőven akadnak olyan tagállamok, amelyek nem a bűnözők megbüntetésére, hanem az ellenzékiek üldözésére és zaklatására igyekeznek felhasználni az évente 70 millió eurós költségvetéssel működő Interpolt. A washingtoni székhelyű Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Szervezete (ICIJ) által végzett felmérés szerint 2010-ben hétezren kerültek fel a vörös listára, s minden negyediket a politikai szabadságjogokra fittyet hányó államok tetették fel a névsorba. Az egyik nagy feljelentő az Interpolnál Irán, és több állam ki is szolgáltatta Teheránnak a rezsim ellenfeleit. Erre a sorsra jutott például Raszul Mazre, aki Szíria érintésével Norvégiába próbált menekülni. Damaszkusz azonban annak ellenére kiadta az ellenzékit Iránnak, hogy az ENSZ is politikai üldözöttként tartotta számon. A hazatoloncolt férfit megkínozták, majd 15 éves börtönbüntetésre ítélték.

Oroszország harcban áll az Interpol lyoni központjával, amely ha akarja, visszautasíthatja egy-egy személy listázását. A Kreml például a brit állampolgárságú William Browder kiadását akarja elérni, aki évek óta küzd a 2009-ben egy orosz börtönben elhunyt – valószínűleg megkínzott – Szergej Magnyitszkij igazáért. Az orosz ügyvédet azért vették őrizetbe, mert nyilvánosan azt állította, hogy a moszkvai kormányszervek képviselői a maffiával összefonódva síboltak el 230 millió dollárnyi közpénzt. Browder listára kerülését az Interpol egyszer már elutasította – mondván, a kérés mögött politikai megfontolások állnak –, ám idén júniusban az oroszok megerősítették, hogy újra próbálkoznak.

Az Interpol bírálói szerint a szervezet átláthatatlanul és korlátozott ellenőrzés mellett tevékenykedik. A leginkább egy nemzetközi rendőri klubra emlékeztető intézményt semmi sem kényszeríti működési gyakorlatának feltárására, s nincs olyan testület, amelynek elszámolással tartozna. Az ellentmondások ellenére a híre változatlanul jó, már csak azért is, mert a különféle listák vezetése és az adatbázisok kezelése mellett gyakorlati rendőri munkát is végez. A határokon átnyúló ügyekben – például a fegyver- és kábítószer-csempészettel, illetve a nemzetközi bűnözői csoportokkal szembeni fellépésben – nyomozati tevékenységgel is részt vevő Interpol természeti csapások, valamint jelentős bűncselekmények elkövetése után 12–24 órával az érintett tagállam kérésére kiküldheti gyorsreagálású csapatát (IRT). Tavaly tíz IRT-bevetés történt, például a bulgáriai buszrobbantás kivizsgálásában, illetve a Fülöp-szigeteki tájfun következményeinek enyhítésében. A rendőri szervezet képviselői legutóbb Kenyába utaztak, hogy részt vegyenek Nairobiban egy bevásárlóközpont elleni terrortámadás hátterének felderítésében.

Az Interpol küldi ki azokat az IMEST nevű csoportokat is, amelyek a tagországok kérésére részt vesznek egyes nemzetközi jelentőségű események biztosításában. Tavaly ilyen volt a londoni nyári olimpia és a Tour de France kerékpáros körverseny, de az idegenforgalmi csúcsidőszakban a montenegrói rendőrséget is segítették az Interpol szakemberei. Az IRT 2002-ben Baliban, az ottani terrortámadás után, az IMEST pedig a 2004-es portugáliai labdarúgó-Európa-bajnokságon mutatkozott be.

NÉMETH ANDRÁS