– A Szilícium-völgyben működő Singularity University (SU) Budapesten rendezi első európai csúcstalálkozóját. Miért éppen Magyarországra esett a választás?
– Az SU nagy figyelmet fordít a tudományra, és a Magyarországon felhalmozott tudást és felkészültséget fantasztikusnak tartjuk. Az is igaz, hogy miközben Magyarországon még rengeteg tennivaló van, az országnak jó esélye van arra, hogy 10–20 éven belül nagy ugrást hajtson végre. Ugyanez nem mondható el Németországról vagy Franciaországról. A konferenciával az a célunk, hogy a térség vezetőinek is megmutassuk, ez támogatandó és hasznos kezdeményezés. Annak örülnék a legjobban, ha valaki lemásolná az SU-t, és valami hasonlót hozna létre Közép-Európában.
– Rengeteg intézet foglalkozik a világ előtt álló kihívásokkal. Miben egyedi az SU?
– Részben abban, hogy kizárólag a gyorsulva fejlődő tudományokra összpontosít, például a számítástechnikára, a robotikára, a mesterséges intelligenciára vagy a biotechnológiára. Az időnk legnagyobb részében a jövőre koncentrálunk, például arra, mi lesz, ha már csak száz dollárba fog kerülni egy ember genetikai térképének az elkészítése. A vezetők új generációját akarjuk kinevelni, azt szeretnénk, ha már lenne gyakorlatuk az ilyen kérdések megválaszolásában, és tudnák, minek mi lesz a következménye. Az is egyedi, hogy az emberiség előtt álló legnagyobb problémákkal foglalkozunk, a tiszta víz előteremtésével, a klímaváltozással, az oktatással vagy az egészségüggyel.
– Optimistán tekint a jövőbe az SU, miközben úgy tűnik, egyre többen tartanak az új technológiáktól. Egy közvélemény-kutatás szerint az emberek többsége nem bízná rá magát a Google vezető nélküli autójára sem.
– Ez talán az egyik leglényegesebb feladatunk. Alig több mint száz évvel ezelőtt, amikor az autók megjelentek az utakon, az emberek többsége még kitartott a lovas kocsik mellett, mert kényelmesebbek voltak. Amikor rájöttek, hogy jobbak az autók, tömeges volt a váltás. Ha valaki beül a Google vezető nélküli kocsijába, az első tíz perc olyan, mintha felszállna egy hullámvasútra: száguld, és úgy érzi, nem ura a helyzetnek. Tíz perc múlva viszont már olyan, mintha liftben lenne, ahol megnyomja a gombot, és oda megy, ahová akar. Az új technológiára adott első válasz mindig a megrémülés, de az normális, hogy az emberek kicsit megijednek az újtól. És ezért létezünk mi. Kell egy olyan vezetői réteg, amelyik tudja, merre tartunk, és képes a korábbiaknál jóval eredményesebben elmagyarázni az átlagembernek, mire alkalmas a sokkal fejlettebb technológia. Például azt, hogy az ember nem igazán alkalmas a nagy sebességgel száguldó autók irányítására, ezért a balesetek több mint kilencven százaléka mögött az emberi tényező bújik meg. A robot nem alszik, nem másfelé figyel.
– Szükség van-e egyáltalán az emberre? Mikor fognak fellázadni a gépek?
– Messze vagyunk még ettől. A szúnyog nem túl bonyolult élőlény, de még közel sem jutottunk odáig, hogy hozzá mérhető szerkezetet építsünk. A hollywoodi forgatókönyvekben mindig Mátrix-féle helyzetbe kerül a világ, de mi inkább arról beszélünk, hogy egybeolvad a technika és az ember. S a cél az, hogy javítsuk az életminőséget. A technológia fejlődésével kiszélesedtek a kommunikációs lehetőségek is, a Skype révén például a felhasználók jóval többet beszélhetnek egymással, mint korábban.
– Azt jósolják, hamarosan visszaszorul az iparban a fizikai munka, bár felteszem, ez a fejlettebb országokra érvényes. Első hallásra üdvözlendőnek tűnik mindez, de mi lesz a munkahelyekkel?
– Igen, egy évtized múlva szerintünk eltűnik a fizikai munka, aminek alapvető hatása lesz a munkaerőpiacra. Azt tapasztaljuk, hogy az új technológiák teljesítményének és árának aránya minden évben a duplájára javul. Azt a munkát, amelyet három évvel ezelőtt tízezer dolláros robotkarral tudtunk csak elvégeztetni, most egy 35 dolláros eszközre rábízhatjuk, s ez a folyamat nem fog megállni. A feladat az, hogy megtanítsuk az emberiséget alkalmazkodni az új helyzethez, s be kell vallanom, erre egyelőre nincsenek kész válaszok.
– A vezetők új generációjának a kineveléséről beszél, miközben sokak szerint a világ fő baja már most is az, hogy nincsenek valódi vezetők.
– Ez igaz, főleg olyanok hiányoznak, akik tudják, merre halad a technológia. A megfelelő számú új vezető kinevelése számunkra is komoly kihívás, hiszen öt év működés után is csupán kétezer végzősünk van, igaz, ők 85 országot képviselnek. Ha figyelembe vesszük a Föld hétmilliárdos lakosságát, egyértelmű, hogy a képzés ilyen formában nem működhet. Legalább száz, miénkhez hasonló szervezetre lenne szükség.
– Mennyire elit szervezet az SU? Képviseltetik magukat a fejlődő országok?
– Nem vagyunk elitisták. A legjobb gondolkodók a legjobb diákokat választják ki a sok ezer jelentkező közül, s nem a leggazdagabbakat vesszük fel. Az összes diák harmada minden kiadást fedező ösztöndíjat kap, a hallgatók negyede fejlődő országból érkezett. A jelenlétük már csak azért is fontos, mert a legújabb megoldások jó részét éppen ezekben az országokban használják fel.
